Itt van ez a deákdániel címletű jelenség, jó lenne halkan nem belelépni, de hát én is gyarló emberke vagyok sokadmagammal, nem mondhatok le – annyi minden más után – a nyelvköszörülés sekély kéjéről is.
Történt, hogy a magát a XXI. Század Intézet vezető elemzőjeként, a Megafon tagjaként pozicionáló akarnok hivatalos oldalát letiltotta a legnépszerűbb közösségi oldal. Egy magát valakinek képzelő személy mit sem ér official jelenlét nélkül, csinált hát menten egy másik site-ot – nem annyira magának, mint inkább a jobboldalinak minősített publikumnak.
Kapott is rengeteg üdvözlő lájkot és kommentet, de volt közöttük egy, amelynek szerzője tudatta vele hogy köszöntés gyanánt a lakása egyik pontjába csőbombát rejtett el. A szerkezet helyét csak úgy tudhatja meg – és a pokolgépet úgy hatástalaníthatja -, ha még mélyebbre felnyúl Orbán valagába, és megkeresi az ott elhelyezett geoládát, benne a vonatkozó instrukciókkal. Mertkülönben 5 és fél óra múlva felrobban a csöves összeállítmány.
A rendszeres műbalhéiból prímán megélő címzett kapott is az újabb alkalmon és világgá kürtölte, mennyire megijedt és megrémült a vérfagyasztó üzenettől. Részletesebben: a kommentet először posztolta, majd törölte, végül az Orbán szerveire vonatkozó részt kisatírozva mutatta meg egy videóban. Majd azon melegében a rendőrségre is elrohant feljelentést tenni az ismeretlen tettes ellen. Aki azért nem lehetett annyira ismeretlen, hogy a nyomozást rögvest elrendelő hatóság seperc alatt ne tudja azonosítani.
Nyilvánvaló hogy az ekként látótérbe került elvetemült, nevét sem titkoló, fotóját sem rejtegető nőszemély irodalmi érzékkel megírt üzenete kábé annyi terrorveszélyt tartalmaz, mint amennyi az igazság az orosz közmédia híreiben. Vagyis semennyit. Nem kell hatósági szemantikai és szemiotikai elemzés ennek megállapíthatóságához. De lépjünk most talán túl azon, hogy ki a hülyébb, az e tekintetben önmagával konkuráló feljelentést tevő vagy az azt komolyan vevő fafejű fakabátok. Akik persze nem restelltek tűzszerészeket vezényelni a szóban forgó kecóba, a csőbombát (hiábavalóan) felkutatni.
A halálos „ügy” ugyanis további hullámokat vetett. Kiderült kézen-közön, hogy Jámbor András és az általa vezetett Szikra Mozgalomhoz köthető „baloldali erőszakszervezet”, az Antifa „szimpatizánsa” volt a delikvens. Míg az inkriminált üzenet valójában csupáncsak egy markáns, a deákdánieleknek és a speciális belpolitikai tényhelyzetnek adresszált, vicces diszlájkként értelmezhető, a gyanúsított a tényleges lájkjaival a hírbe hozott szervezet oldalán megjelenő posztokat tisztelte meg. Adódott a következtetés: az agresszív baloldal miatt félelemben kell élnie a rendes, konzervatív, véleményelhalgattatott magyar embereknek. Zaftosabb tehát már nem is lehetne a sztori, főként miután András még – együttérzőnek mutatkozóan – válaszolt is a Megafon „életveszélyesen megfenyegetett” – pontosabban: önmagát csőbe húzó – propagandhijának.
Különösképpen nem kell aggódnunk azért, mi lesz a csínytevő hölgy sorsa. Őpocaksága tudtommal még nem tör közvetlenül senki életére és testi épségére, mint azt egy normál diktitől – megannyi tapasztalat alapján – várná a világ közvéleménye. Nem, dehogy, Őfelsége a felelősségrevonásokat illetően csak épp annyira él vissza a hatalmával, hogy a híre lehetőleg ne kerüljön be a külföldi lapokba és – nem mellesleg – elmenjen a meggondolatlan elkövető élet- és kritizáló kedve.
Geoládákba kincseket szoktak elhelyezni (vagy az azok pontos lelőhelyét feltüntető üzeneteket), melyek felkutatására valóságos mozgalmak bontakoznak ki. És hát hol is lehetne másutt biztonságosan felhelyezni egy ilyen dobozkát, mint a TEK-kel a nap 24 órájában védett, harcosnak karcos miniszterelnök seggében?!…
Ezt gondolná legalábbis egy gyanútlan külföldi, aki most érkezett a hathúszas müncheni gyorssal. De mimagyarok mind tudjuk: többről van itten szócsata.
Az említett emésztőrendszeri hely ugyanis egy mindent elnyelő fekete lyuk. Más perverz pasik ha egy kis különlegesre vágynak, feldugnak maguknak egy proaktív kütyüt, netán egy kígyóuborkát, esetleg egy partvisnyelet – de nem rögtön egy egész országot! Az elszakított országrészekkel együtt!!!
Ahelyett hogy Isten tenyerén ülne és üdvözülne, a Nagyvezír hátsó fertályában tanyázik itt minden, élő és élettelen egyaránt. A valagúti tenyészet igazán nagyszabású, egy komplett belvilágú miniuniverzum. Simán le lehet élni benne egy életet úgy, hogy a párhuzamos valóságnak arrafelé semmi esélye nincsen. Ami a Várúrban megterem, az lényegében emésztetlenül átmegy a jelenlévőkön, az jön ki minden nyílásukon.. Nem könnyű szarból szarabbat csinálni, na.
A hangzatos szellentések és semmitmondások útja ez. Lehet játszani hol a nyuszit, hol az oroszlánt. A józanság fénye oda nem ragyog be. Nagy ott a tolakodás, tülekedés – mindenki a NER nyertesei közé furakszik, holott csak egy van, aki mindent visz. Tengerlő bélmozgások korgó, morajló hangjai adják a lágy zenét a vájtfülűeknek. Az ánuszrózsa-illattól megszédült, többfunkciós nyalafinták nem igazán törődnek azzal, ki és miként fogja őket onnét majd kioperálni.
Isten és a proktológusok seggedelmével talán egyszer sikerülni fog.
Pandula Dezső
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.