NEHAZUGGY

Orvos meg se közel, se távol

Tamás Róbert | 2023. Március 20, Hétfő | 7:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek még akkor is, ha hétfő van! Minden héten szokott lenni, és mindig túl szoktuk élni, még télen is. Hát most hogy is ne élnénk túl, amikor végre itt a tavasz? Na ugye! Jön valamikor a húsvét is, pontosabban nem jön, hanem van, minden évben. Valamikor. Van erre valami számrendszer, melynek alapján ki lehet kalkulálni, abban az évben éppen mikor tartjuk, de nekem még nem sikerült megértenek, milyen logika alapján működik. Ám oda se neki, mindig szól időben a sajtó, hogy most kell venni rengeteg sok pénzért tojást, sonkát, pálinkát, csokinyuszot. Mostanság nálunk is divatba jött, hogy a kertben – már akinek van kertje, akinek nincsen, az ahol talál erre alkalmas helyet – eldugdosnak mindenfelé csokitojásokat, a dedek pedig lelkesen megkeresik. Bevallom, nem vagyok képben locsolkodásügyileg, mármint hogy az még divatban van-e, vagy lassan kikopik a szokások közül. Aki autentikus locsolásra vágyik, az mehet Hollókőbe – már ha bejut -, ott van vödörből vízzel locsoló nyalka dalia, és visongó szűz. A valóságban ilyesmi már régen nincsen szokásban, az én emlékeimben már a háztól házig tántorgó, egyre részegebb polgár dülöngél, és mindent átható pacsulibűz keveréke fájdítja a fejet. Na, ez divatban van még valahol? Kérdem ezt az olvasóktól, hátha válaszolnak.

Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára kénytelen volt egészen Calgaryig menni, hogy rettentően nagy okosságokat mondjon. Azt mondta ő, hogy:

a magyarság lelke abban a szabadságban gyökerezik, amelyet Szent István óta óhajt minden nemzedék. Felhívta a figyelmet arra, hogy ugyanakkor ma Erdélyben és Kárpátalján is csorbul a magyarok szabadsága. (MTI)

Érdekes, hogy vajon Szent István előtt nem nagyon izgatta a szabadság a magyarokat, csak vele érkezett meg ez a vágy? Lehet azért, mert előtte szabadok voltak? Akkor pedig nem kellene ennyire hencegni az első király örökségével. Van még tovább is ám:

Kiemelte, hogy „különösen a kárpátaljai magyarság van ma veszélyben és életveszélyben, mert olyan háborúba viszik el a magyarokat, ami nem a mi háborúnk”. „Elítéljük Oroszország katonai agresszióját, de az Ukrajna területi integritása és szuverenitása ellen indított támadás nem lehet indok arra, hogy a magyar nemzeti kisebbség jogait csorbítsák” – fogalmazott. Hozzátette, hogy Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akcióját indította el Ukrajna megsegítésére, de közben nem mond le a Kárpátalján élő őshonos nemzetrészéről.

Valaki esetleg elmagyarázhatná Potápi Árpád Jánosnak, hogy az őshonos ukrajnai magyar nemzetrészek (vagy micsodák) Ukrajnában élnek. Az ott az ő hazájuk, az ő földjük, az ő országuk. Az azért eléggé természetes, hogy ha kell, az ember akár fegyvert is ragad a hazája védelmében. Az nem lenne fura, ha mondjuk megtámadná valaki Magyarországot, és az itt élő nemzeti kisebbségek úgy lennének vele, hogy ehhez nekik semmi közük, ez nem az ő háborújuk, majd szóljanak a magyarok, ha megküzdöttek a szülőföldjükért – és a nemzetiségek szülőföldjéért is -, addig ők elmennek nyaralni? Putyin háborúja nem a magyarországi magyarok háborúja, ám az ukrajnai magyarok háborúja feltétlenül. Be kellene már fejezni a képmutató hazudozást. És még most sem fejezte be államtitkár úr, ha már odament a mi pénzünkből:

Felidézte, hogy a magyarság történelmének legkiemelkedőbb pillanataiban élte meg ezt az összetartozást, ilyen meghatározó pillanat, ilyen esztendő volt 1848 és 1956, valamint bizonyos szempontból ilyen volt 2010 is, amely egy új időszámítás kezdetét jelentette a nemzetpolitikában.

Szerintem sem egészséges az álszerénység, de a hülyeségbe torkolló lefetyelés Orbán Viktor seggében szintén nem egészséges, ámde legalább gyomorforgató. Mi a cakkos lópikulát csinált 2010 óta ez a bűnbanda? Azon kívül, hogy gyakorlatilag kirabolták az országot? Mit tudnak felmutatni Orbán apjának bányáin és ingatlanos cégein, a hatvanpusztai uradalmon, Sajátláb és férje milliárdosodásán, a gázszerelő szárnyalásán kívül? És persze az egyház kaszált nagyot. Azon kívül mindannyian szarabbul élünk minden létező tekintetben. Mire veri a nyálát bárki? Hogy egyre több az analfabéta? Hogy egyre kevesebb a diplomás? Hogy sorra döglünk gyógyítható betegségekben? Hogy csökken a várható élettartam? Hogy nő a szegénység? Hogy az idősek ellátását sem tudjuk biztosítani? Mi a büdös francra kell büszkének lenni, de tényleg? Új időszámítás, az.

Németh Szilárd gyerekei a paradicsomos tésztát kedvelik sült lazaccal, az apuci marad a pacalnál. Bogár László szerint pedig Dózsa György egy rendkívül kártékony ügynök volt. Ez van, ha futóbolondokat engednek megnyilvánulni a médiában, orvos meg se közel, se távol. Ezzel a szép gondolattal veszem a búcsúmat, kellemes ébredezést kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!