NEHAZUGGY

Lassan már nem leszünk képesek különbséget tenni az elnyomás és a szabadság között

Lázár Gergő | 2023. Március 17, Péntek | 13:37

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy fővárosi iskolában az igazgató nem engedélyezte, hogy egy korábban előadott március 15-ei műsort mégegyszer elismételjenek azért, mert arról beszélt, hogy ha ez kimegy, vége az iskolának. Az érintett iskolában túl kicsi – ilyen is van meglepő módon – a tornaterem, ezért ott nem fér el minden diák, akik ebbe az intézménybe járnak, ezért hát két alkalommal szokták előadni az ünnepi programot. Ezúttal azonban miután meglátta az igazgató a programot, technikai hibára hivatkozva törölte a második „felvonást”, azonban a valóság az, hogy félt a politikai haragtól és állítólag még csak arról sincs szó, hogy egy vérfideszes igazgatóról lenne szó, aki a párt érdekében cselekedett volna. Ez az ember ennyire félt a lehetséges következményektől, hiszen pontosan látta, hogy mi történt az elmúlt hónapokban az oktatásban és nem merte megkockáztatni azt, hogy híre megy az iskolájának. Mondjuk ezt nem sikerült elérnie, hiszen pont emiatt került be a hírekbe ez, az egyébként legtöbbek számára teljesen imsertetlen intézmény.

A lap megkeresésére Csenki megerősítette a műsor betiltásáról szóló hírt, és az ügyért vállalta az egyszemélyi felelősséget. Azt ugyanakkor azt nem volt hajlandó elárulni, hogy egész konkréten mely részeit kifogásolta a március 15-ei előadásnak. A 444 ugyanakkor úgy tudja, az igazgató az iskolában konkrét áthallásos példaként említette, hogy a darabban, elhangzott a Petőfinek az „Akasszátok fel a királyokat!” című verse, sőt, egy helyen „elnyelődött” a refrénvégi „királyokat” szó és szerinte ezt hallva “mindenki Orbánra gondolna”.

Én ugyan nem éltem a rendszerváltás előtti időszakban, de az elmondások szerint körülbelül ilyen és ehhez hasonló dolgok történtek abban az elnyomó rendszerben. Voltak olyan dolgok, amelyeket nyilvánosan nem lehetett kimondani és voltak olyan gondolatok, amelyeket el kellett fojtani. Na mármost megérkeztünk oda, hogy ezek a számomra még ismeretlen dolgok visszaszivárogtak a társadalmunkba és egyesek már önmaguktól oylan szorgalmasak hogy cenzúrát hajtanak végre. Cenzúrázzák a gyermekeink programját attól tartva, hogy annak politikai áthallása lehet. De még ha ez egyébként így is lenne, azért az csak mutat valamit, hogy már általános iskolás és gimnazista diákok is úgy látják, hogy valami gond van az ország vezetésével és Orbánra diktátorként asszociálnak.

De ahelyett, hogy egy oktatási intézmény vezetője inkább büszke lenne arra, hogy a diákjai nem vakok és ostobák, inkább megbünteti őket. Ezzel akarva-akaratlanul is azt üzenve, hogy Ő szolgalelkű, gerinctelen diákokat akar látni, akik semmiféle aktuálpolitikai kérdést sem firtatnak, hiszen nem ez a dolguk. Persze egyébként lehet, hogy ilyen nem is történt, csak az igazgató volt egy kicsit túlbuzgó, de véleményem szerint ez akkor is borzasztó, bármilyen értelmezésbe is hiszünk. A tanárok – sajnálatos módon – már több alkalommal is bebizonyították, hogy túlságosan párthűek, hiszen ugyan valóban tartanak a tanársztrájkok manapság is, de messze nincs akkora erejük, mint amekkora lehetne, ha az ügy mögé állna az oktatók többsége. Az utolsó számítások szerint kevesebb, mint a tanárok 30 százaléka volt az, aki csatlakozott a megmozdulásokhoz valamilyen szinten. Ez édes kevés ahhoz, hogy bármit is elérjenek, hiszen a kisebbség nem érhet el országos célokat, ilyenre szerintem még soha nem volt példa.

Az oktatóknak az lenne a céljuk, hogy hagyják kibontakozni a fiatalokat és segítsék őket abban, hogy megszerzhessék a kellő tudást, ehhez képest ott tartunk, hogy határvonalakat rajzolnak meg a saját diákjaik számára, ami véleményem szerint teljességgel elfogadhatatlan. Amely igazgatónak nincs annyi vér a pucájában, hogy hagyjon lemenni egy ilyen műsort, az inkább mondjon fel és keressen magának valami olyan állást, ahol nem egy generáció bizonyos képviselő vannak rábízva. Menjen el mondjuk pénztárosnak, ott aztán nem kell semmiféle politikai megnyilvánulást sem cenzúráznia és a fizetés is elfogadható. És mégegyszer elmondom, ez az ember a megszólalók szerint még csak nem is fanatikus keresztény, konzervatív, hanem egy olyan ember, aki egyszerűen félt a következményektől. Persze ezt már megszokhattuk, hiszen az oktatásban egyre többen szerepelnek olyanok, akiknek messziről kerülniük kellene a diákokat. Nem véletlen egyébként hogy ilyen elképesztő szinten leromlott a magyar oktatás színvonala, hiszen ha nem hagyják érvényesülni a diákokat, akkor lényegében a szárnyaiktól fosztják meg őket, amely szárnyak nélkül soha nem lesznek szabadok.

Ez bizony nem a kormány, vagy Orbán Viktor felelőssége, hanem azon képzetlen, párthű oktatóké, akik a gyermekeinkért felelnek. És ez sajnálatos módon nem változtatható meg egyik napról a másikra, ehhez évtizedek kellenek majd, ami azt jelenti, hogy akár több generációt is kénytelenek leszünk feláldozni a cél érdekében. Véleményem szerint ez az ország egyik legnagyobb tragédiája és ameddig a társadalom értelmesebb része nem dönt úgy, hogy valamit tesz is a cél érdekében, addig telnek-múlnak az évek, a felnövekvő generációk pedig egyre inkább kezdik megszokni, hogy a demokrácia az az, amit a mindenkori hatalom megenged nekünk. Ez nem szabadság kérem szépen, hanem elnyomás, de ha így haladunk a társadalom jó része már arra sem lesz képes, hogy megkülönböztesse a kettőt egymástól.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!