Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Majd egyszer, valamikor talán lemossuk a gyalázatot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül nem pattogtatta a karikás ostort a feje felett a nemzet orákuluma Kiskőrösön a Petőfi ház előtt a meghívottaknak. Majd később foglalkozom ezzel is, de előtte menjünk vissza hétfőig. A beszédében Szörényi egyik dalával példálózott, akkor én meg egy Republic dalszöveget tennék ide:

Kicsi vagyok.

Kicsi vagyok,

Ha megnövök

Beléd rúgok.

Még, még, még, még, még

Ennyi nem elég!

Egyre feljebb furakodom

Jaj, de magas ez a torony.

Még, még, még, még, még

Ennyi nem elég!

 

Repül a bálna

Repül a bálna

Ez a parancs

Érik a narancs

Repül a bálna

Repül a bálna

Aki hülye, az is marad!

Szóval a bálna repült, csak nem állt vigyázzba senki a tiszteletére. Már akinek kellett volna. Mert nem a sas szállt le Párizsban, hanem egy lúzer prime minister. Miért gondolom ezt? Azért, mert Emmanuel Macron elnök szerintem nem azért hívta meg a mi Jézus Viktorunkat, hogy egy jót smúzoljanak az Élysée-palotában, hanem hogy valamiféle ultimátumot adjon át neki. Ezt támasztja alá, hogy míg a találkozóról csak egy  szűkszavú közleményt egy kétmondatos békelózungot adott ki a propaganda, ezzel szemben a francia Le Monde kicsit jobban kifejtette, hogy mi történt, mi hangzott el és mi Orbán nemzetközi megítélése. Az eredeti, francia nyelvű cikkben minden benne van, amit érdemes tudni arról, hogy Emmanuel Macron hétfő este munkavacsorán fogadta Orbánt az Európai Tanács március 23-i és 24-i brüsszeli ülése előtt.

Több mint egy évvel legutóbbi, 2021 decemberi budapesti találkozójuk után a francia elnök megragadta az alkalmat, hogy megerősítse az  európai országok egységének szükségességét Ukrajna támogatásában az orosz agresszióval szemben”, különösen az Oroszországgal szembeni szigorú szankciók alkalmazásával” , az ellentmondásos magyar vezető által rendszeresen megütött disszonáns hanggal szemben.

Orbán Viktor az egy évvel ezelőtti orosz ukrajnai invázió óta vitorlázik európai partnereivel, vagyis az árral szemben Ukrajna ügyében. Elítéli az Európa által Oroszország ellen folytatott „közvetett háborút” , és február végén ismét tűzszünetre szólított fel. A konfliktus 2022 februári kezdete óta az orosz szénhidrogén-importtól erősen függő Budapest kétértelmű álláspontot képvisel, tartózkodik Vlagyimir Putyin bírálatától. Orbán, aki a háború előtt szoros kapcsolatban állt az orosz elnökkel, nem hajlandó fegyvert küldeni Kijevbe, és elítéli a Moszkvát célzó európai szankciókat, még akkor is, ha ő maga is megszavazta őket.

A vacsora lehetőséget adott arra is, hogy foglalkozzanak Finnország és Svédország NATO-csatlakozásának ratifikálásával, valamint a közös érdekű reformokkal, amelyekre a következő hetekben a magyar parlamentben sor kerülhet. Az atlanti szövetség harminc tagja közül csak Törökországnak és Magyarországnak kell még ratifikálnia ezt a két új, az ukrajnai háború kellős közepén benyújtott jelöltséget.

Nagyjából minden világos, azt hiszem. Azt nem tudom, hogy a békegalamb kapizsgálja-e, hogy nem annyira becsület érdemrendet, mint amennyire selyemzsinórt adtak át neki. Erről nem szólt a tájékoztatás, de simán lehet, hogy volt homár is, azt nagyon szereti a mi gömbölyű diktink, bár valószínűleg nem esett neki olyan jól, mint az olasz partokon, ahova az elhunyt pápa ravatalától rongyolt januárban. Úgy rémlik, akkoriban is nagyon magabiztosan rázta az öklét az Európai Unió irányába. Szerintem most az történhetett, hogy Macron elmagyarázta a tudathasadásnak, hogy ennyi pont elég volt, sőt, már többször túlzásba is esett azzal a hisztérikus Putyin-pártisággal, amit az elmúlt egy évben előadott, úgyhogy vagy abbahagyja a bomlasztást, vagy tényleg a földbe lesz döngölve őfényessége.

A finn és svéd NATO-csatlakozás ratifikálása ehhez képest csak a szégyenhab a tortán, amivel zsarolni akarta/akarja az Uniót ez a magából kivetkőzött ember. Pedig talán most tényleg történik valami, vagy legalább is fog. Méghozzá nagyon gyorsan. Hétfőn az euró és a dollár is beszakadt, szerdára aztán össze is fosták magukat. A pontos okokat nem tudni, de nem kecsegtet túl sok jóval. Az, hogy ennyire ingatag és kiszámíthatatlan továbbra is a magyar gazdaság, a magyar fizetőeszköz és pláne az ország vezetője.

És akkor röviden ejtsünk szót a tegnapi beszédről is, amelyben a fentiek alapján nem véletlenül nem repkedtek a Soros, Brüsszel,  migráns és egyéb egy szavas csatakiáltások Petőfi Viktortól, aki a szónoklata alapján azt hiszi, hogy ő írta a Nemzeti Dalt. Ámde abban biztos vagyok, ha ezt hallotta volna Petőfi, kirántotta volna a hüvelyéből a kardot. Az holtbiztos, hogy amit ez gazember az ő méltatása címén előadott, azt nem hagyta volna annyiban. Egy olyan szabadságharcos, aki pont az ilyenek miatt emelte fel a hangját, akik nemcsak a szabadságot lopták el, de a nemzetet is meggyalázták. Egy ilyen repedt hangú, kétes figura beszél Petőfiről és tulajdonít neki olyan állításokat, amelyeket ő soha le nem írt, de nem is gondolt? Ez mossa össze magát egy olyan kivételesen tehetséges és bátor ifjúval, aki ha látná, hogy milyen ember vezeti azt az országot, amelyért ő a vérét adta, talán el sem hinné. De biztosan lenne néhány szava hozzánk is, akik csak a pofánkat tépjük, miközben 13 éve nézzük azt a szellemi és anyagi pusztítást, amit ez a nemzet szégyene trikolór színű köntösébe bújva véghez vitt. Szégyen ez az ellenzékre nézve, szégyen ez ránk nézve, és persze a legnagyobb szégyen arra a több mint 3 millióra nézve, aki 13 éve tapsikol és tátott szájjal bámulja a saját kifosztását.

Hát igen, jogos a kérdés: és ti mégis láncot hordtok? Igen, bassza meg, pedig fényesebb a láncnál a kard, de mi mégis. Azt kell mondanom, kedves Sándor, hogy sajnos hiába haltál meg. Éltél volna inkább, és ágyban párnák közt mentél volna el. Nem érte meg. Méltatlan ez az egész rád nézve, hogy ilyen mélymagyar, szemforgató, hamis politikusok egyáltalán a szájukra veszik a nevedet, hogy felhasználnak, megaláznak, és a legnemesebb gondolataidat kiforgatják. Mert megtehetik. Bocsánat, Sándor, ne haragudj. Majd egyszer talán, valamikor lemossuk a gyalázatot. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.