NEHAZUGGY

Csak azért, mert nemzetinek van kikiáltva, még lehet egy ócska giccs

Lázár Gergő | 2023. Március 15, Szerda | 18:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem is tudom, hányadik cikket és megszólalást olvasom arról, hogy mekkora egy szar a Hadik film. Meg a többi. Az pláne az, ami még el se készült. A következtetés: eleve minek nekünk történelmi film. Lehet. Nem láttam, de elhiszem. Hazafias giccs, ner kurzusfilm, ráadásul méregdrágán, dilettánsok kezéből. Visszatérő érv, hogy történetileg hiteltelen! Hoppá. És az amerikaiak történelmi filmjei? Azok aztán felettébb hitelesek.

(…) Szóval lehet, hogy az utolsó szóig igaz, amit a ner kurzusfilmjeiről írtok. A gond csak az, hogy ha nem lenne ner, vagy az bármilyen lenne, akkor is ezt írnátok. Ha vérprofi cuccok lennének, ragyogó forgatókönyvvel, kiváló karakterekkel, híres és elismert rendezővel, a kelléktár pedig az utolsó szögig történetileg hiteles lenne, akkor is ezeket írnátok. Mert ennek Orbánhoz, nerhez, pénzpazarláshoz, esztétikához, történeti hitelességhez, filmiparhoz vajmi kevés köze van, max áttételesen. Olyan jó lenne, ha egyszer őszintén kinyögnétek végre, mi is a valódi bajotok az ilyen filmekkel. Bár ahhoz most tényleg kéne egy kis kurázsi.

Farkas Attila Márton, magyar egyiptológus, kulturális antropológus és publicista írta ezeket a sorokat, amelyeket a mindenféle vélemények szemlézéséből is élő Mandiner szokásához híven átvett. Nem tudnék nem vitatkozni a sorok szerzőjével, hiszen ugyan én sem láttam még ezt a történelmi műremeket, de már az előzetes alapján is látszik, hogy azért nem egy Oscar-esélyes alkotásról van szó. Szerintem egyébként senki nem állítja azt, hogy ne lehetne a jelenlegi körülmények között is nagyszerű történelmi filmeket összerakni, de mondjon nekem valaki az elmúlt időszakból, lehetőleg a Vajna-korszakot követő időszakból akár egyetlen olyan nemzeti alkotást, amely ne lett volna silány minőségű. Mert hát nem elég az, hogy egy rendező nagyon elszántan küzd azért, hogy egy nagyszerű filmet alkosson, ha egyébként tehetsége nem sok van ehhez. Azért egy igényes film megalkotása nem egyszerű dolog, nem véletlenül szokás ezt is a művészetekhez sorolni, hiszen nem tanulható csak úgy meg, ha az embernek nincs tehetsége, víziója. Akkor tehet bármit, az alkotása soha sem válik kiemelkedővé.

De még csak nem is arról van szó, hogy Magyarországon egyébként ne lennének nagyszerű rendezők, forgatókönyvírók, színészek és színésznők, hanem sőt. Rengetegen vannak ilyenek idehaza, de ha sok esetben nem őket kérik fel egy-egy ilyen ambiciózus munkára, hanem a Rákay Kálmánokat és más megkérdőjelezhető tehetségű és képességű figurákat, akkor teljesen fölöslegesen erőlködnek. Aztán ott van még egy fontos szempont: ha az ilyen a NER által felemelt megkérdőjelezhető tehetségű figurák a saját, vagy más magánemberek pénzét (adózott jövedelmét) költenék silány minőségű filmekre, akkor maximum egy jót nevetnénk ezen, de ezek tokkal és vonóval közpénzből finanszírozott, ún. nemzeti alkotások, a kormány a magyar adófizetőktől von el pénzt azért, hogy az ilyen szörnyszülöttek létrejöhessenek. Ezért van tehát baja a publikumnak az ElkXrtukkal vagy az Aranybullával, hiszen egyik sem több, mint propagandafilm, ráadásul még annak is szar. Azért azzal nem nagyon érdemes vitatkozni, hány tehetségtelen duplasenki került fontos pozíciókba, amelynek köszönhetően láthatjuk, hogy hova süllyedt sok egyéb mellett a magyar filmgyártás is az elmúlt években.

Én soha nem tudtam őszintén tisztelni Andy Vajnát, mivel olyan döntéseket hozott, amelyekkel nehéz volt egyetérteni, de ha csak szimplán a szakmai pályafutását nézzük és nem a politikai beágyazódását, a kaszinóbizniszét és hasonlókat, akkor azért nehéz amellett érvelni, hogy az ő idejében nem születtek nagyszerű alkotások. Ha ő élne, vélhetően Rákay Kálmán sem alkothatna egyetlen, az utóbbi időben létrehozott Aranybullához hasonló szörnyszülöttet sem, és talán nem tette volna magát teljesen nevetségessé. De Orbánt ma már magasról nem érdekli, hogy ki mit alkot, a lényeg, hogy csöpögjön a nemzeti giccstől, még ha egyébként történelemhamisító is vagy szimplán ócska. A magyar filmek soha nem voltak világhírűek, noha magyar filmesek is voltak Hollywood megteremtői között. Mindig is voltak filmes legendáink, de maga a magyar filmgyártás – ne feledkezzünk meg arról, hogy egy picike országról van szó – soha nem volt, és vélhetően nem is lesz jelentős. Nem vehetjük fel a versenyt Hollywoddal, vagy az egyre jelentősebb Bollywooddal sem. De ha vetünk egy pillantást az európai országok filmgyártására, azok is eltörpülnek az USA mellett, hiszen annak idején a francia vagy olasz filmgyártás jelentős volt, ma már viszont egyre inkább visszaszorul. Nem versenyezni kellene tehát, hanem csupán arra koncentrálni, hogy a lehetőségeinkhez mérten jó alkotásokat hozzunk létre. Nem kell lemásolni Hollywoodot, inkább egyedi alkotásokat kellene létrehozni, amire jó példa mondjuk A tanú, vagy a Kontroll. Ezek az alkotások ma is etalonnak számítanak, és a jövőben is elismertek lesznek, mivel olyat alkottak, ami korszakoktól, rezsimektől, ideológiáktól független.

Ezzel szemben a NER szánalmas történelmi próbálkozásai nem ilyenek, és azon kívül, hogy indokolatlanul sokba kerülnek, olyan sok célt nem tudnak elérni. Persze nevetünk rajta egy jót, és ha elszántabbak vagyunk, az IMDB-n mókából lepontozzuk, de ezekre az alkotásokra 10 év múlva a kutya sem fog emlékezni, ha csak nem elrettentő, negatív példaként. Szerintem a NER is pontosan tudja, hogy nagyjából minősíthetetlenek az alkotásaik, de még próbálkoznak azzal, hogy harcolnak ez ellen. Szerintem pedig jobban tennék, ha ezt feladnák és tehetségtelen lakájok helyett olyanokat ültetnének a rendezői székekbe, aki értenek is a munkájukhoz. Mert Rákay Kálmánokkal egyet lehet csak elérni: hogy legyen miért szégyenkezni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!