NEHAZUGGY

Remélem, még én is láthatom vezetőszáron a kihelyezett kormányülésre érkező kedves nertársakat

Swan Edgar | 2023. Március 10, Péntek | 8:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Navracsics Tibornak sikerült elérnie azt, amit csak nagyon keveseknek. Ahányszor meglátom a nevét, lelki szemeim előtt megjelenik egy órából előugró fa-kakukk, amelyik rendelt időben előadja a produkcióját. Navracsics is ezt csinálja, csak ő nem kakukkol, hanem azt kiabálja, hogy már mindjárt jönnek az uniós pénzek. Most éppen nyár végére reméli a tárgyalások befejezését, amiből – ha az eddigi logikát alkalmazzuk – az következik, hogy ősz végére, télre, netán jövő év elejére pénz is lehet. Vagy ha nem, hát kisnyúl. Ameddig Navracsics az időben előre tekint – aztán ezt a tekintést viszonylag szabályos időközönként módosítja, mégpedig úgy, mintha előtte nem is mondott volna valami teljesen mást -, Orbán Viktor olyannyira hátra tekint, hogy talán már a nyaka is kicsavarodott, mint Németh Szilárd kertjében a násztáncot lejtő macskabaglyoknak. Merthogy azt mondá a fideszesek bölcs vezére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évadnyitóján, hogy mondta neki Varga Mihály és Nagy Márton (bár lehet, hogy Nagy Márton más örömhírt hozott, nem egyszerű megfejteni a dolgot), hogy a választás évében Magyarországon csökkent az államadósság is, a költségvetési hiány is, ezért ő nagyon megnyugodott. Hát én nem tudom, de talán olyan nagyon nem kellene mégsem megnyugodni. Egyrészt azóta eltelt egy év, másrészt én azt a statisztikai adatot sem hinném el, amit személyesen hamisítok, pláne azt nem, amit a kormány hamisít, harmadrészt éppen döglünk bele az inflációba. Ez azért okot adhatna némi aggodalomra. Nemdebár? Dedebár.

Bevallom, bármit szed Orbán, abból magam is örömmel elfogadnék egy keveset. Olyan víziói lettek tőle, hogy én csak a számat tátom, szóhoz sem jutok azóta. Tisztára felheccelte magát, gázerőműveket fog építeni, iparosít veszettül, és a következő 1-2 évben félmillió új munkavállalóra lesz neki szüksége.

Kiváló szakmunkásaink vannak, kiváló mérnökeink vannak, kiváló vállalatvezetőink vannak. Mi ehhez értünk: az ipari fókuszú, beruházás vezérelt gazdasági rendszerhez

mondta ő az okos fejéből kifelé. Új munkavállaló meg onnan lesz, hogy majd jól ide csábítja a határon túli magyarokat, és mozgósítja a földrajzi tartalékokat, mert olyanunk is van. Én erősen kétlem, hogy Romániából, Szlovákiából túl sok magyart tudna átcsábítani. Ugyanis innen mennek oda a munkavállalók, mert ott jobb a fizetés. Ausztriát most hirtelen nem tudom, de mintha onnan sem igazán lehetne friss és lelkes munkaerőre számítani. Ha pedig valaki megindul mondjuk Ukrajnából, az nem annyira fog itt megállni, megy tovább nyugatra. Ahol megfizetik a munkáját. Ez a földrajzi tartalék nem tudom, honnan jött a főni fejébe. Akár saját maga találta ki, akár valamelyik kis kedvence, aki hozzá hasonlóan a büdös életben nem dolgozott a versenyszektorban, meg úgy általában sehol, én merem állítani, hogy az sem fog menni. El kellene menni néhány településre, ahol magas a munkanélküliek aránya, és fel kellene mérni, vajon miért lehet ez. Sanszos, hogy azt fogják találni, hogy nem a véletlen műve. Sokan fizikailag vagy mentálisan (gyakrabban is-is) nem alkalmasak munkavégzésre, sajnos egy részük nem is mozdítható ki ebből az állapotból. Aki igen, ott is évekig fog tartani a felzárkóztatás. Ebben az esetben nem működik a darab-darab elgondolás. Hiába van papíron ennyi vagy annyi munkanélküli, az még távolról sem jelenti, hogy belőlük valaha munkavállaló lesz. A kiváló szakmunkásaink és kiváló mérnökeink pedig vagy már elhagyták az országot, vagy most gondolkodnak ezen. Biztosan baromira jó ötlet tovább növelni az orosz energiafüggést – már amennyiben nem a NER óhajtja telefingani azokat a gázerőműveket -, alacsonyan tartani a béreket – ezzel elüldözve az ambiciózus munkaerőt -, szétverni az oktatást – ezzel meggátolva, hogy az elüldözött munkaerőnek legyen utánpótlása -, és ilyen nagyratörő tervekkel kábítani az embereket. De mi lesz aztán? Akkor, amikor jönni kellene az eredményeknek, de csak a nagy büdös semmi van, mint minden esetben. Egy országban, ahol ársapkát kell tenni a nyomorult csirkefarhátra, hogy meg tudja fizetni a nyomorult hívő, komolyan csillagflotta építésről kell lázálmodni? Nem lehetne kezdésnek célként kitűzni egy működő országot, ahol annyit keresnek az emberek, amiből sapka nélkül is ki tudják fizetni a farhátat, tejet, gyógyszert? Amiből nem ártana a vezérnek is rendesen szedni, amit felírt a dokibácsi, akkor talán nem beszélne ilyen szemenszedett ökörségeket:

Döntéseink eredményei már láthatóak, az infláció csúcspontján túl vagyunk. Célunk továbbra is az, hogy év végére egyszámjegyű infláció legyen Magyarországon!

No, osztan milyen döntések eredményeként zuhant le az infláció 25,7 százalékról 25,4 százalékra? Hát fantasztikus, de tényleg! Nem kellene esetleg megkérdezni a többi országtól, ők hogy csinálták? Mert sok helyen már most egyszámjegyű az infláció, nem csak majd 9 hónap múlva lesz annyi. Az is igaz, hogy sehol nem volt olyan magas az infláció, mint nálunk. Köszönhetően a kormány döntéseinek. Csakhogy az elmúlt 13 évben meghozott döntésekért nem vállveregetés jár ám, hanem tárgyalás. Remélem, még én is láthatom vezetőszáron a kihelyezett kormányülésre érkező kedves nertársakat. Ennyi minimum jár nekem is, és mindenkinek, aki a maga helyén tesz azért, hogy ez egyszer egy normális ország lehessen. Ahol nem a Fradi-szurkolókról szólnak a hírek és nem az ő érdekükben mozdul meg a kormányapparátus, hanem a sérült gyerekét nevelő család kerül a fókuszba, és az időskori ellátás, a fogyatékkal élők esélyegyenlősége a mindennapi életben, és még hosszasan sorolhatnám, mi mindenről nem beszélünk akkor, amikor a szurkolók érdekében a fél kormány és a neves celebritások cakkosra tépik magukat.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi szokás szerint hamarosan jövünk vissza a magunk kis beszólásaival.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!