NEHAZUGGY

Lehetne ennél is rosszabb? Nehezen hiszem

Lázár Gergő | 2023. Március 9, Csütörtök | 13:37

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Milyen lenne Magyarország, ha az ellenzék lett volna hatalmon az elmúlt 12 évben? Ezt a kérdést tette fel a Pesti Srácok nevű propagandaegység alkalmazottja egy cikkben. Most inkább nem is tennék ide többet, megelégszem az írásmű címével, már csak azért is, mert olyan erőltetett és kínos az egész, hogy az olvasás során számos agysejtet elveszítettem, ettől inkább megkímélném az olvasókat. Mert hát mi is feltételezhetjük, hogy mi történt volna, ha valóban az ellenzék kerül hatalomra, és ők vezetik ezt az országot immár több, mint 13 éve. Lehet, hogy a cikk szerzője által felsorolt állítások közül néhány valóban igaz lenne – például nem épült volna annyi stadion és templom, mint amennyi épült és talán világesemények sem feltétlenül kerültek volna hozzánk -, de nem biztos, hogy ez akkora veszteség lett volna a magyarságnak. Mert a kérdés indokolt: mennyivel vagyunk beljebb, hogy a lezárulta után évekig dráguló úszó vébét vagy soha meg nem térülő vadászkiállítást szerveztünk? Több tízmilliárd forint ment ki az ablakon, de nekünk, mezei polgároknak olyan sokkal jobb azért nem lett.

Nos, ha belegondolok abba, hogy milyen lenne, ha ma nem a NER lenne hatalmon, akkor azt látom, hogy a felsőoktatást nem szervezték volna ki az állam alól és nem pakolták volna őket fideszes alapítványokba. A keresztény vallást nem próbálták volna államvallássá tenni. Nem került volna az egyházhoz több tucat, ha nem több oktatási intézmény, mint ahogy olyan milliárdos értékű ingatlanok sem, amelyekre egyébként semmi szüksége nincs az egyháznak, és soha nem is volt az övék. Az Európai Unió nem állította volna le az uniós források folyósítását Magyarország számára, mint ahogy nem állnánk most vitában a fél világgal sem. Nem Szijjártó Péter lenne a külügyminiszter – ez már önmagában is egy óriási pluszt jelentene –, és talán az ország köztársasági elnöke sem csak egy báb lenne, aki Orbán parancsait követve mond világszerte különböző arcpirító marhaságokat. Talán a háborúval összefüggő kommunikációnk is másként alakult volna és nem tartana minket a civilizált világ jelentős része Putyin csatlósainak, akik egy háborús bűnös tömeggyilkost támogatunk akkor, amikor a Nyugat, amelynek mi is elvileg részei vagyunk, Ukrajna szabadságharcosainak oldalán áll.

Lehet, hogy az infláció mértéke sem döntött volna rekordokat és az élelmiszerárak emelkedése sem lett volna olyan brutálisan magas, mint amilyen most. Talán ma nem lennénk egy pária állam, amellyel már szinte egyetlen jelentősebb ország sem mutatkozni szívesen egy fotón. Persze az való igaz, hogy lehet, hogy a pápa sem jött volna Magyarországra – bár ez nyilván az összes többihez hasonlóan ez is csak feltételezés -, de ez megint csak olyan, hogy nem tudom, ez mekkora veszteség lett volna valójában annak a magyarságnak, amelynek egyre kisebb része valóban vallásos. Persze ha jönni szeretne a pápa, jöjjön csak, semmi kivetnivalóm nincs ellene, de ne kelljen az országnak több milliárd forintot elköltenie arra, hogy egyházi találkozót rendezzenek idehaza, ahova a pápa is eljön. Jöjjön el saját akaratából, találkozzon akivel csak szeretne, mondjon egy misét az emberek előtt, és kész, nem kell ennél nagyobb feneket keríteni ennek a történetnek. Szerintem.

Mindezek mellett nagyon fontos, ha már a gondolatkísérleteknél tartunk: ha nem Orbán és a Fidesz lenne hatalmon lassan másfél évtizede, akkor külföldön élő magyarként talán nem égne a pofámról a bőr, valahányszor kiderül, hogy Magyarországról jöttem. Ma már akkor van szerencsém, ha a kérdező félnek fogalma sincs, hogy merre is van Magyarország, akkor csak szépen elmondom az ország elhelyezkedését és vége is a történetnek. Ennél azonban sokkal jellemzőbb az, hogy miután kiderül, hogy magyar vagyok, azonnal egyetlen név hagyja el a szájukat: Orbán Viktor. Aztán elkezdődik a beszélgetés a diktatúráról, a rasszizmusról, az idegengyűlöletről és arról, hogy miként váltunk ilyenné, mint nemzet. És magyarázhatom a másik embernek naphosszat, hogy vannak ám másmilyen magyarok is, több millióan, az egész ország nem olyan, mint Orbán, ha több mint egy évtizede minden parlamenti választás rácáfol erre. Ezzel azért nehéz vitába szállni. Soroljam még milyen pozitívumai lennének annak, ha nem egy feketeöves korrupt vezetné ezt az országot? Ha nem egy maffiarendszer lenne felelős az ország vezetéséért és az ide érkező pénzek elköltéséért?

Nem sorolom. Helyette tényként szögezem le: az ellenzék nemhogy nem tökéletes, attól leírhatatlanul távol áll. Tele van megélhetési politikusokkal, korrupt figurákkal és hazudozókkal. Számtalan olyan politikus van azon az oldalon is, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne a politika környékén, akikből a hatalom rossz dolgokat hozna elő. Ugyanakkor vannak ott olyan politikusok is, akik valóban javítani szeretnék az ország megítélését. Olyanok, akik előre szeretnék lendíteni ezt a lepusztított, nyomorba döntött országot és ha kapnak megfelelő szakmai segítséget és támogatást ehhez, meg is tudnák tenni. Ilyen a Fidesz oldalán ma már nincs, hiszen mindenki pártérdekből cselekszik, és nem mond ellent a főnöknek. A Fidesz mára olyan, mint egy maffiaszervezet, nem pedig egy demokratikus politikai párt. Egyetlen szerencsénk talán az, hogy Orbán Viktor maga a Fidesz, ezért ha ő valamilyen oknál fogva már nem tudja betölteni a pártban a vezető szerepet, vélhetően a magát demokratának hazudó párt a múlté lesz. Ez így borzasztó rosszul hangzik, és kérdés, hogy ez mikor következik be, de egyszer minden diktatúra elbukik. Ez is el fog.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!