Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Jobb híján és pénz híján maszatolnak és húzzák az időt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

(…) én azt kértem a frakciótól, hogy támogassa Svédország és Finnország NATO-tagságát, és a kormány ezért úgy terjesztette be a javaslatot a parlament elé, hogy kéri a képviselőket, hogy szavazzák meg. De a képviselők nem túl lelkesek, magunk között legyen mondva. Van egy részük, amelyik azt mondja, hogy azért mégiscsak Finnországgal létrejön majd egy több mint ezer kilométer hosszú, közvetlen határérintkezés Oroszország és Finnország között, látva az ukrán helyzetet, ennek a háborús potenciálja nagy, gondoljuk ezt át, biztos, hogy jól van-e ez így. Tehát van egy ilyen geopolitikai megfontolás. Szerintem erre az ellenérvre vannak meggyőző érveink, hogy miért lehet vállalni ezt a kockázatot. Ezt a vitát meg lehet nyerni. A másik fél pedig azt mondja, hogy azért váltsunk már pár szót ezekkel a derék finnekkel meg svédekkel, mert az mégse járja, hogy azt kérik tőlünk, hogy vegyük fel őket, ők pedig nyilvánvaló hazugságokat terjesztenek Magyarországról, a magyarországi jogállamról, a demokráciáról, az itt folyó életről, és hogy’ akar valaki úgy a szövetségesünk lenni egy katonai rendszerben, hogy gátlástalanul hazugságokat terjeszt Magyarországról? Azért álljunk meg egy baráti szóra, és kérdezzük meg őket, ez hogy’ van. És úgy látom, hogy a parlament ebbe az irányba is megy.

Én azok közé tartozom, akik higgadtságot javasolnak. Tehát én értem, sőt egyet is értek a frakciónknak a véleményével, hogy itt nincs minden rendben, de azt kérem, hogy a végén azért legyen világos, hogy mi elvi alapon támogatjuk Svédország és Finnország NATO-csatlakozását, de azért előtte néhány komoly beszélgetésre szükség van, nem is a kormányok között (…), hanem a parlamentek között nem ártana, hogyha tisztázó beszélgetésre sor kerülne, hogy ne rugdossanak már bennünket, hogyha közben idejönnek azt kérve, hogy vegyük fel őket. Ha azt várják, hogy mi legyünk tisztességesek velük szemben, akkor ők is méltóztassanak, és legyenek tisztességesek Magyarországgal szemben. (Orbán Viktor)

Az csak egy apró mellékszál, hogy természetesen sem Finnország, sem Svédország nem hazudott Magyarországról (legalábbis konkrét példák nélkül ez olcsó vádaskodás), nem rugdostak bennünket, mimagyarokorbánviktort. A bírálat és a kritika egyrészt nem hazugság, másrészt az kizárólag az Orbán-kormány működését érintette minden esetben. Az Orbán-kormányt érintő kritikák nem az ország ellen irányuló kritikák, ráadásul ha Magyarország jogállam és demokrácia lenne, ahogyan nem az, akkor nyilvánvalóan már régen megérkeztek volna azok az uniós források, amelyek minden más uniós tagállamba már régen megérkeztek. (Csak egy apró friss példa a magyar jogállamról: az EU 1,37 milliárdot adott oktatási célokra Magyarországnak, de elcsalták. Mert jogállam.)

Az már kevésbé mellékszál, hogy ahhoz képest, hogy a finneknek a nertársak megígérték, hogy 2023 februárjának elején, de legkésőbb végén Magyarország ratifikálja Finnország és Svédország NATO-csatlakozását, ahhoz képest, hogy Szijjártó tavaly novemberben azt állította, hogy egyeztetett a finn és a svéd külügyminiszterrel is, és elmondta nekik, hogy Magyarországon nem fog múlni országaik belépése, hogy  Magyarország miatt ez egyetlen napot sem fog késni, csúszni, szánalmas fordulatot jelez ez a február végi műsor. Amit Kocsis Máté heteroszexuális fideszes frakcióvezető csütörtöki megszólalását követően a főnöke egy nappal később megismételt a rádiójában. Mondjuk arra se nagyon van magyarázat, hogy ha minden sínen van, a Fidesz külügyminisztere miért nem fogadta a brit, a német és a francia nagykövetet, amikor azok szóbeli diplomáciai jegyzéket (demars) akartak átadni neki, hogy megsürgessék Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának ratifikációját. De hogy ezt a hajánál fogva rángatott, erőltetett, lábszagú kutyakomédiát kinek adják elő, és mit remélnek tőle, azt én fel nem foghatom. Tehát hogy adott az ország és a párt tulajdonosa, aki egy józan, az erkölcs és a pragmatizmus talaján álló politikus, aki természetesen szó nélkül megszavazná, de sajnos nem teheti, mert egyedül nem dönthet, és hát a Fidesz mindig is arról volt híres, hogy ott mindenkinek meglehet a saját véleménye, ott parázs viták során dőlnek el fontos kérdések, ott ellent lehet mondani, be lehet szólni a főnöknek, aki az ő nagy bölcsességében mindig megfontolja a kritikus észrevételeket, és demokratikusan, transzparensen megvitatja őket, és minden döntés így születik meg. Nem az éj leple alatt sunnyogva, kúszva-mászva, bujkálva, egyik napról a másikra erőszakkal szájba vágva, a kész tények elé állítva mindenkit.

Micsoda jeleneteknek lehettünk volna szem- és fültanúi azon a balatonfüredi kihelyezett eligazításon. Micsoda életszaga van ennek az akadémiai szintű képmutatásnak. Képzeljük el, ahogy Czunyiné Bertalan Judit nekiesik Selmeczi Gabriella hajának, Kósa Lajos és Németh Szilárd pedig felborítja az asztalt, egyenesen rá a főnökre, hogy nem, nem, nem, ők márpedig nem tudnak, ezért nem is fognak tiszta lelkiismerettel a finnek és a svédek NATO-csatlakozása mellett szavazni, mert milyen csúnyákat mondtak rólunk. Micsoda hihető sztori, hogy a Párt, amelynek tagjai 120 százalékos egyetértésben értenek egyet bármivel, amit a főnök kiejt a száján, akik lassan másfél évtizede nem kérdeznek, nincsenek fenntartásaik, nem kérdőjeleznek meg semmi olyasmit, ami jóérzésű embernek le se megy a torkán, most hogy és hogy nem, sajnos nem lelkesek. Nem tudják tiszta szívvel megnyomni azt a gombot, amit a legnagyobb disznóságok törvényesítése alkalmával soha nem okozott lelkiismeretfurdalást megnyomniuk. Meg kell a szívnek szakadni, hogy micsoda kínzó dilemma elé kerültek az állampárt bátorai, akik a marionett figurák boldog életét élik, akik egymás tyúkszemére taposva rajongják körbe a főnököt, és tülekednek a hátsója körül, hogy elsőként érjenek oda, ha fényesíteni kell, ám most hirtelen rádöbbentek, hogy nekik van saját véleményük. Súrolja ez a hülye műsor is azt a gyalázatot, amit Novák Katalin független államelnök összehozott tegnap. Aki az ukrajnai háború kitöréséről szóló megemlékezése magyar verziójában ugyanúgy elfelejtette nevesíteni az oroszokat, vagyis az agresszort, mint szabadságharcos főnöke az 1956-os megemlékezésében.

Szóval több mint fél év időhúzás és mondvacsinálás után hirtelen kiderült, hogy bizonyára igaz volt minden olyan vélelmezés, miszerint zsarolásra próbálják felhasználni azt, hogy a két skandináv ország (úgy is, mint fejlett demokráciák, jóléti államok, amelyek a korrupciót illetően sereghajtók, az életszínvonalat tekintve dobogósok) NATO-csatlakozásához az ő hozzájárulásuk is szükséges. Mennyire átlátszó, mennyire kisstílű és primitív. Ahogyan Európa legkorruptabb miniszterelnöke a szolgái mögé bújva próbálja némi lóvéra váltani a pillanatnyi befolyását, zsarolási potenciálját, ami abból fakad, hogy a fideszes parlament beleegyezésére is szükség van ahhoz, hogy a finnek és a svédek felvételt nyerjenek a NATO-ba. Két hónapja, három hónapja, hat hónapja még egyiknek sem jött a szájára ez a nyomorúságos érv, hogy csúnyákat mondanak rólunk, hazudnak rólunk, sértegetik a szuverén korrupcióhoz való jogunkat. Most jobb híján és pénz híján megint teljes szereptévesztésben maszatolnak és tovább húzzák az időt. Mintha ők tennének szívességet a NATO-nak és az érintett országoknak. Pedig nem, ez egy katonai szövetség geopolitikai érdeke. Magyarország érdeke is. Ráadásul ennek semmi köze ahhoz, hogy a korrupt tolvaj korrupt tolvaj, akit annak neveznek, ami.

Stratégiai rövidlátás kell ahhoz, hogy valaki saját kezűleg vágja egyre rövidebbre a nyakán lévő pórázt, ami eleve azért került oda, mert a korrupt tolvajnak már senki nem hiszi el, hogy ő egy ma született bárány. Márpedig ez a színjáték szerintem semmi másra nem jó, mint arra, hogy egyre kevesebb mozgásteret hagynak maguknak az elvtársak a nyugati szövetségi rendszerben, miközben egyáltalán nem valószínű, hogy Brüsszelben megengedik a pénzcsapokat csak azért, mert az EU és a NATO zsarolási potenciálja hepciáskodik. Úgy, hogy a végén valószínűleg Törökország dönti el a dolgot. A bátor utcai harcos annyira nem bátor, hogy férfiasan felvállalja a vétót, inkább megjátssza magát, dugdossa az idétlen botjait a küllők közé, hogy tényezőnek tűnjön, aki egymaga eldönthet stratégiai kérdéseket. Végtelenül szomorú, hogy miközben a két skandináv ország csatlakozása minden bizonnyal erősítené a szövetséget és hatékonyabb védelmet jelentene Európának Moszkva fenyegetéseivel szemben, önérzetes korrupték izmoznak és fúrják minden irányból a közös nyugati fellépést.

Kínos és kellemetlen, hogy a rendeletekkel kormányzó önkényuralom pártja kitalál egy ilyen színjátékot, amivel azt a látszatot akarják kelteni, hogy ők egy demokratikus szerveződés. Az is szánalmas, ahogy a rendeletekkel kormányzó önkényuralom pártjának vezetője a bandájával viteti el éppen ezt a bűnös időhúzást. De a legdurvább az, hogy az országot foglyul ejtő önkényuralom pártja mindent elkövet azért, hogy elszigetelje az országot Európától. Pedig amennyi energiát ezeknek az idétlen hülye műsoroknak a kitalálásába belenyomnak, azzal már szinte tisztességesen kormányozni is lehetne az országot. Hogy ne kelljen állandóan toporzékolni, hogy minket nem tisztelnek, rugdosnak, rágalmaznak, bántanak és csúnyákat mondanak rólunk.