NEHAZUGGY

Csak a teljhatalom szuverén joga, hogy bármit megtegyen, amit nem szégyell, és aztán mindent letagadjon

Semmihez nem fogható kulturált jó reggelt mindenkinek! Úgy tűnik, ránk virradt a nagy nap, úgyhogy aki esetleg mostanában elbizonytalanodott arra nézvést, hogy kit mindenkit kell utálni ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a lelkivilága, és még véletlenül se kelljen szembenéznie azzal, hogy esetleg hamis bálványokat imád hosszú évek óta, az ma délután megkapja a vakcináját, mint a Európa-bajnok infláció. Hogy úgy mondjam: annak jön az eligazítás, mint Szijjártónak Moszkvában vagy Minszkben. Nemrég írtam, hogy egy ideje olyan érzésem van, mintha intellektuálisan komolyan padlót fogtak volna főnököstül, propagandagépezetestül az elvtársak, és lehet, hogy rosszul gondolom, de ennek tudom be azt is, hogy a ma délutáni fideszes miniszterelnöki évértékelőhöz Rogán Bűnöző Antal részvételével melegítenek és igyekeznek kedvet csinálni hozzá. Igen, a gazdája lábszagú poénján (miszerint megírták-e vajon a beszédét ugyanazok, akik őrzik a színpadot a Várkert Bazárban) idiótán röhögő Rogánnal, aki alighanem a Völner-Schadl-ügynek is a valódi főszereplője. Végül is a helyében én is hahotázva röhögnék, pláne látva a nyomorult ex-államtitkárt/ex-miniszterhelyettest, amint enerváltan, kretén pofát vágva, megszégyenülve menetel a sajtó kérdései elől. Akár egy sértődött Kósa Lajos, aki csak azokat a kérdéseket szereti, amelyekre pozitívan lehet válaszolni.

Nem akarom ezt a súlyos promóvideót ennél jobban szétszedni, de annyit azért megjegyeznék még, hogy többszörösen is sokatmondó ez a –  saját bevallásuk szerint a színpadot őrző – biztonsági őrökkel viccelődő miniszterelnöki fölényeskedés. Tehát: a nagyember megtekinti az esemény helyszínét, és megkérdezi a jelen lévő alászolgáktól: „Ehhez ennyit ember kell? Azt hittem, hogy csak egy mikrofon kell”. És a háttérben Goebbels Antal vigyorog. Többszörösen odavág. Szóval ja, ez egy olyan ország, ahol a színpadot is ennyi embernek kell őriznie, mert reális veszély, hogy ellopják. Tudtuk, csak nem sejtettük, hogy ők erre büszkék. Másrészt a miniszterelnöknek fogalma nincs a való világ működéséről, hogy mi minden előzi meg azt a pillanatot, amikor ő azt a rohadt mikrofont a szájába veszi. Harmadrészt: ezen az ócska poénon az állampárt messze legnépszerűtlenebb rossz arca, a nemzeti kútmérgezésért felelős miniszter röhög. Hogy őszintén vagy kötelességtudatból, az mindegy, ezúttal is egyik lehetőség rosszabb, mint a másik.

Azt biztosra lehet venni viszont, hogy a tavaly április elején bevált „béke és biztonság” szlogenre épül majd a miheztartási ömlengés. Az jó lesz, pedig az előre megy, nem sárga sokkal viccesebb lenne ebben a technikai recessziót köbre emelő brutális infláció által generált vert helyzetben. Engem őszintén aggasztana a hívek helyében is most már, hogy aki totális létbizonytalanságba taszította az országot (sok egyéb mellett addig tolta a korrupciós fostalicskát, hogy már az uniós pénzek sem érkeznek) úgy ígér biztonságot, hogy tulajdonképpen azzal döngeti a mellét hahotázva, hogy fogalma nincs, miről szól a való világ. A békét most hagyjuk, mert amikor a moszkvai agresszor felcsúti ügynöke a békével egy lapon emlegeti saját magát, legtöbbször csak szalonképtelen dolgok jutnak eszembe. Nem kevésbé ezt az eseményt egész héten reklámozó pártsajtótól is elönt az émelygés, amelyik tegnap egy sokadik cikkben arra jutott (azt hiszem, politikai elemzőt is megszólaltattak a kérdésben, hogy hitelesebbnek tűnjön a nyilvánvaló), hogy Orbán Viktor nemcsak túlélni, hanem megnyerni is akarja a válságot. Stimmel. Tudniillik ebből az is következik, hogy saját magával szemben teljesen irreleváns, hogy az országgal mi lesz, hogy az ország túléli vagy megnyeri, vagy alulmarad, vagy megfullad. Ez mind tökmindegy, ameddig lánctalpas propagandával lehet kormányozni és Rogán ott vigyorog a háttérben.

Csak halkan jegyzem meg, mert utálom a magas hangon óbégatást: a csahos pártpropaganda egy másik bugyra úgy készül a főnök évértékelőjére, hogy a kétoldali elborulásban már a gonosz birodalmának nevezi az Európai Uniót, és a NATO-t az országra leselkedő veszélyként írja le. A Magyar Nemzet háromnevű szerzője semmit nem hagyott ki Rogán uszító, paráztató kottájából (ez a kedvenc részem: „a Brüsszelből irányított birodalom részeként igen hamar megszűnne hazánk magyar jellege, néhány évtized alatt nagyvárosainkban kialakulnának a no-go zónák, a muszlim migránsok tömegei a ­saría bevezetését követelnék, a nők félnének egyedül kimenni az utcára, egy emberöltőn belül nálunk is lángolnának a templomok, s a müezzin hívná imára az igazhitű új honfoglalókat”), és némi eszelős szájhabzás után eljutott a helyes következtetésig:

közeleg a pillanat, amikor a gonosz birodalmának európai szekciójából való kilépés mellett több érv fog szólni, mint a maradás mellett.

Meg kell dolgozni a szavazótábort, amelyik azért még mindig inkább a rothadó Nyugat felé orientálódik, semmint Szibéria irányába, hogy ha majd a Família Kft.-nek már nem éri meg mímelni se az európaiságot, mert nem tudnak megállni a saját lábukon a nem érkező uniós milliárdokból, akkor ne keltsen elemi erejű felháborodást. Másrészt rövidebb távon teperni kell mostanság nemcsak a fizetésért, de a gazdi kegyeiért is, láttuk, hogy járt a minap a háromnyolcas bugyor. Még csak az hiányozna, hogy a Magyar Nemzetnek is gondolnia kellene egy nagyot, és be kellene olvadnia a Ripostba vagy a Mandinerbe. Jó, hogy igazából aligha tűnne fel a beolvadásból fakadó hatalmas minőségi váltás, de akkor is.

Szóval millió az ügy és a fennforogni való a szolgamédiában, valószínűleg ennek tudható be, hogy nem nagyon fért bele tájékoztatni a közönséget a rendszerváltás utáni évtizedek legsúlyosabb igazságügyi korrupciós mizériájáról. A közszolgálati jellegéből csak a közpénzre igényt tartó fideszes közmédia például mindenről beszámolt, csak a Völner–Schadl-ügy első tárgyalása kerülte el valahogy a figyelmüket. Az állampárti nyilvánosság  egyéb sötét fekete lyukai hasonlóképpen csak egy átlagos pénteki napot tartottak, nem hagyták magukat összezavarni a Schadl–Völner-ügy előkészítő tárgyalásával, nem találták hírértékűnek. Nyilván: a baloldali pedofilbuzizásban jobban fizet, meg aztán miért is kössék a boldog alattvalók orrára, hogy egy bűnbandához hasonlító alakulat vezeti az országot. És ugyan szánalmas volt, ahogy nem óhajtott egyetlen újságírói kérdésre se válaszolni, de a sakálmédiával ellentétben tisztességesen tájékoztató sajtó úgy értékelte, hogy Völner úr nem látszott megtörtnek. Ha kapott valamilyen ígéretet arra, hogy kimossák, akkor miért is aggódna. Tud azért elég sok mindent a nertársai viselt dolgairól, bár én nem mennék a helyében emeleti ablakok közelébe, és megnézném, hogy milyen autó hátsó ülésére ülök be.

Ilyen aggodalmai szerencsére nem gyötrik a volt miniszterhelyettes úr volt főnökét. Varga Judit okleveles igazságügyi miniszter, aki – mint egy másik jóllakott minisztertől tudjuk – Völner államtitkár urat kapta, nem ő nevezte ki, így nem felvethető a felelőssége, nem okozott csalódást egyéb frontokon sem: ugyanazt a gyáva hepciáskodást tolja, amit mindenhol, ahol neki lapot osztott, ahol tervei vannak vele a főnökének. Tegnap reggel még nem volt világos, de időközben világosság lett: nem hajlandó találkozni a Pegasus kémszoftverrel végrehajtott megfigyelésekkel foglalkozó európai parlamenti különbizottság delegációjával. A minisztériuma, amely a rendszerváltás utáni évtizedek legsúlyosabb igazságügyi korrupciós botrányában érintett, azt közölte a sajtóval, hogy végül is nem is igaz, hogy a hegedűművész magasról leszarta a Pegasus-különbizottságot (DE!!!), mert csütörtökön válaszolt nekik levélben. Lényegében azt írta, hogy lehet oszlásnak indulni: a nemzetbiztonság a tagállamok kizárólagos hatásköre, az Európai Parlament különbizottsága azonban túllépi a hatáskörét, amire szerinte az Európai Bizottság is felhívta a figyelmet. Az Orbán-kormány ellenzi ezt a gyakorlatot, és ezért nem is működik együtt a testülettel. Meg hát mit is mondhatna ezeknek, meg minek? Hogy ő már mindent elmondott, hogy nem áll módjában többet mondani és különben is kiszervezte a lehallgatásokat a helyettesének, de bocs, az most éppen a vádlottak padján ül, vagy mit? Na ugye.

Semmi más nem számít, csak a teljhatalom szuverén joga, hogy bármit megtegyen, amit nem szégyell, és aztán mindent letagadjon. Úgyhogy mit is mondhatnék? Mindenkinek jó szórakozást kívánok a fáradt tévés prédikátorba oltott Kádár János ma délutáni grandiózus nyökögéséhez, amiből megtudjuk, amit eddig is tudtunk: ő az az erős, határozott hadvezér, aki a veszélyek korában megvéd és utat mutat. Vagy ő véd meg, vagy senki, a háború ellenszere a béke, és ha nem lennének a brüsszeli szankciók, akkor már minden magyarnak lenne egy hatvanpusztai dácsája. Ámen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább