NEHAZUGGY

A némaság még ma is fontosabb, mint az igazság kimondása

Lázár Gergő | 2023. Február 15, Szerda | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ez a téma úgy kellett a liberális mainstream-nek, mint egy falat kenyér. Jó lehetőség arra, hogy eltereljék a figyelmet a Krúdy Gyula Általános Iskola LMBTQ-aktivista munkatársának beismerő videójáról. Napok óta csámcsognak András atya történetén. Az atya ismét kilépett a fényre, óriási elismeréseket kapott azoktól, akik egy kanál vízben megfojtanák az Egyházat, még Perintfalvi Rita „nagyasszony” is gratulált neki, sőt felajánlotta „szakmai” segítségét a trauma feldolgozásában.

Itt nem másról van szó, mint Hodász Andrásról, aki a minap arról vallott, hogy gyermekkorában szexuálisan zaklatta őt egy pap. Ahelyett azonban, hogy ezt súlyos problémának tekintenék, megint csak arról van szó, hogy a KDNP-s udvari propagandalap, a vasarnap.hu papja, Bese Gergő atya arról beszél, hogy a történet célja nem más, mint hogy eltereljék a figyelmet arról az esetről, ahol is egy 39 éves tanár asszisztens arról beszél, hogy az egyik 15 éves diákjával van szexuális kapcsolata. Kérdés, hogy a kettőnek mégis mi köze van egymáshoz? Bese Gergő arról beszél, hogy elismerést kapott a történetet elmesélő egykori pap azoktól, akik az egyházat egy kanál vízben megfojtanák, miközben itt inkább arról van szó, hogy egy szexuális bűncselekményről sokszor évekkel, évtizedekkel később mer csak beszélni az áldozat, hiszen olyan sebeket ejt rajta, amelyeket nagyon nehéz, sőt, többször lehetetlen teljesen feldolgozni.

Ismét annak lehetünk tanúi, hogy egy, az egyház kötelékébe tartozó ember abban látja a problémát, hogy valaki ki merte mondani, hogy az egyházon belül szexuális zaklatás érte. Emiatt nem tartóztattak le senkit, csupán elkerült a korábbi munkahelyéről, amit én a mai napig nem vagyok képes felfogni, hiszen a pedofília egy jogilag büntetendő cselekedet, nem az egyház hatásköre eldönteni azt, hogy kit milyen büntetés érjen. Az, hogy majd Isten eldönti, mi legyen vele, az nem megoldás semmire, hiszen ezen az alapon minek vannak egyáltalán törvények, ügyészség, bíróság, igazságszolgáltatási rendszer? Majd Isten lesújt a bűnösökre, persze. Na nem a pedofil papokra, hanem a melegekre, meg azokra, akik házasság előtt szexuális életet folytatnak. Bese Gergő pont annak a tökéletes bizonyítéka, hogy a mai napig jobban preferálja az egyház, ha valaki csöndben dolgozza fel az átélt tragédiát, mintha beszél arról.

Az egész itt kezd nevetséges, és egyúttal felháborító lenni. Több év teológiai tanulmányok, szemináriumban töltött idő, lelkivezetővel történő rendszeres találkozások és papként a szolgálatban eltöltött idő is kevés volt ahhoz, hogy az őt ért sérelmekre gyógyírt keressen? Miért nem sikerült? Talán azért mert akkor nem volt aktuális a kérdés? Vagy olyan mélyre elásta, hogy éppen a betegszabadsága után, a világi életre lépésének nagy döntésével került a felszínre? Csak nem áldozatkutatásba, őket segítő munkára szeretne vállalkozni, ehhez pedig szükséges a saját érintettségének fitogtatása? A kérdésre csak ő tud válaszolni, de nem értem, hogy miért volt erre most ismét szükség.

Van, akinek egy teljes élet is kevés a tragédia feldolgozásához és olyanok is vannak – méghozzá nem is kevesen –, akik egyszerűen nem tudnak megbirkózni az átélt traumákkal, és inkább véget vetnek az életüknek. Bese Gergő úgy beszél a Hodász András által elmondottakról, mint egy jelentéktelen semmiségről, amivel már régen meg kellett volna birkóznia, és ha ez nem is sikerült neki, akkor is jobban tette volna, ha magában tartja azt, hiszen semmi szüksége sincs arra most a katolikus egyháznak, hogy újabb visszaélések nyilvánosságra kerülése miatt esetleges támadások kereszttüzébe kerüljön. Mert mint azt leírta Bese a cikk elején, fontosabb lenne, hogy a tanár asszisztens ügyéről beszéljünk, aki nemrég egy 15 éves diákjával folytatott szexuális aktusról mesélt. Az igazság az, hogy mindkét ügy fontos és mindkettőről beszélni kell, ezek nem ütik egymást, nem zárják ki egymást, és nem is lehet ez a céljuk. Hodász Andrásnál most szakadt el a cérna – mint ahogy azt el is mondja egy a szexuális zaklatásról szóló írásában -, ezért most mesélte el élete talán legfájdalmasabb élményét.

Azzal pedig, hogy emiatt a katolikus egyházban szolgáló kormányzati megmondóember lehurrogja, tökéletesen megmutatja azt, hogy az egyház nem akar változtatni semmin. Ők továbbra is hallgatni akarnak a szexuális zaklatásokról, vagy ha beszélnek is róla az áldozatok, tegyék azt meg az egyház berkein belül, hiszen többet árt nekik az, hogy ezek az ügyek kikerülnek, mint amennyit használ. Megint csak nem a bántalmazott oldalára állnak a magukat vallásosnak mondó egyházi személyek, hanem az elkövetők oldalára és az őket védelmező egyház oldalára. Ezek után nem is véletlen az, hogy egyre csak fogy azok száma, akik még ha vallásosnak is érzik magukat, már nem járnak el templomba és elegük van a katolikus egyházból, amely korrupt és hazug.

Úgy gondolom, Hodász András jól tette, hogy beszámolt az őt ért esetről, hiszen minél többen merik bevallani az igazat, annál többen mernek előállni olyanok is, akik úgy vélték eddig, hogy egyedül annak. Magyarországon nagyon nincs hagyománya annak, hogy a megrontott egykori gyermekek előálljanak a történetükkel, emiatt a katolikus egyház arról beszél, hogy azért nem történnek ilyenek, mert idehaza messze nem történt annyi szexuális visszaélés fiatalokkal szemben, mint külföldön. Miközben az igazság az, hogy arányaiban vélhetően pont ugyanannyi ilyen visszaélés történt, mint bárhol máshol, a különbség csak az, hogy itthon ezekről a mai napig nem merünk beszélni. Pető Attila és Hodász András esetei viszont talán megmutathatják minden, papok által szexuálisan zaklatott, ma már felnőttként élő embernek, hogy igenis lehet, és kell is ezekről beszélni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!