NEHAZUGGY

Ahol az acél és a vas fontosabb, mint az oktatás, a diák, a tanár, a jövő

Derűbe borult csütörtök jó reggelt kívánok! Sajnos tegnap elfelejtettem megünnepelni a 2022. február elsején csúfos kudarcba fulladt moszkvai békemisszionárius jégtörést, ami után három héttel Vlagyimir lerohanta Ukrajnát. Meglehetősen szánalmas, de a megalázás ellenére minden fideszesek miniszterelnöke kitart a moszkvai agresszor mellett. Hogy miért, azt nálam szakavatottabb emberek sem értik, a lehetséges magyarázatok közül pedig egyik szörnyűbb, mint a másik, és egyik sem olyan súlyos, mint a teljes erkölcsi megsemmisülés a civilizált világ szemében. Mindazonáltal újabb szép napra virradtunk ebben az inflációban és korrupcióban verhetetlen, ámde annál hiúbb régiós középhatalmi ábrándokat kergető, önreflexióra képtelen, tanulni a hibáiból és bűneiből csak korlátozottan vagy egyáltalán nem hajlandó szegletében az univerzumnak! Tartom magam a saját magammal szemben támasztott elvárásokhoz, amelyekről tegnap reggel ejtettem néhány szót: a helyén kezelem, azaz minimális érdeklődéssel veszem tudomásul ezeket a bizonyos politikusi vagyonnyilatkozatokat, és eszem ágában sincs nagyobb jelentőséget tulajdonítani nekik, mint amennyit érnek.

Ugyanis ezek a fecnik minden évben emlékeztetnek arra, hogy 1) a magyar népmesék a kanyarban nincsenek ehhez a cinikus műfajhoz meg az Origóhoz képest, amelyik arra jutott a kétoldali alászolgaság súlya alatt puhított gerincével, hogy soha nem látott módon gazdagodik a dollárbaloldal, illetve 2) nem elég kizsigerelni, törvényesen meglopni, átverni egy társadalmat, egy országot, stílusosan pofán is kell röhögni. Egyrészt mert megérdemli, másrészt mert így szórakozik az ún. polgári-nemzeti oldal (az, amelyiknek a saját hatalma után rögtön a haza az első) kétharmadtól kétharmadig, így épül-szépül a NER 93 ezer négyzetkilométeres birtoka. És nem, nem a legfőbb ügyészi címet bitorló, a magyar jogállam hóhérainak talán leghóhérabb hóhéra, a Polt Péter nevű magyarázkodik hogy faszért nem Salgótarjánban vagy Ózdon, hanem Ausztriában vásárolt magának ingatlant, hanem Hadházy Ákos magyarázkodik, hogy neki, a 18 évig állatorvosként dolgozó jelenleg önerőből parlamenti képviselőnek mégis mibű futotta Bécsben megvenni egy 30 négyzetméteres lakást. Mégis mibű, ha nem a guruló dollárokból.

Nem az magyarázkodik, aki negyedik évtizede közpénzből él, akinek papíron harminc éven keresztül, örökös parlamenti képviselői + sokévi miniszterelnöki javadalmazás mellett tulajdonképpen semmit nem sikerült félretenni, aki 33 év után nehezen bevallott 14 millió forintnyi megtakarítást, és az is az asszonnyal közös számlán van (a ház végi stadiont, a strómanpénztárcát és a hatvanpusztai dácsát úgyse kéri számon az istenadta, teljes joggal röhögi pofán).

Nem, nem az magyarázkodik, aki a semmit nem érő vagyonbevallása szerint hosszú évek óta képtelen visszafizetni anyuciék kölcsönét, amiből medencére is futotta a kacsalábon forgó családi villához, miközben a bíróság ítéletét lehányva nem hajlandó nyilvánosságra hozni minden idők egyik legnagyobb, 300 milliárdos forintnyi lélegeztetőgépkorrupciós üzletének részleteit.

Nem azok a fideszes káderek magyarázkodnak, aki tökig, szügyig, nyakig benne vannak egy-egy végrehajtójelölt támogatóiként a gazságügyi minisztérium csúcsáig érő Völner-Schadl-mizériában, nem azok magyarázkodnak, akik Varga Judit gazságügyi minisztériumának alkalmazottait utasították, hogy ki nyerhet egy-egy pályázaton, és ki nem nyerhet a büdös életben, mert nem valamely haver köreihez tartozik. Nem, nem Varga Judit magyarázkodik, amiért tulajdonképpen nyílt titok volt, hogy az egész kinevezési eljárás szabálytalanul zajlik, hogy a beosztottja Kenőpénzes Pál saját fejléces papíron írta meg neki, hogy kit javasol nyertesnek, Schadl Györggyel egyetértésben. Nemhogy nem magyarázkodik, nemhogy eszébe nem jutott kiállni a függöny és a lemondási nyilatkozatát lobogtatva, a kezét tördelve, megszégyenülve, bocsánatot kérve vállalni a felelősséget a történtekért (ha tudott róla, azért, ha nem tudott róla, azért), de még csak be sem idézték tanúként ebben a mocskos ügyben. Jogállam.

Hát csoda azt se tudják, hogy mi az? Hát ilyen jogállam ez. Ahol a hajdobáló miniszterasszonyságnak a haja szála nem görbül, dacára annak, hogy az általa vezetett intézmény belerothadt a korrupcióba, de ahol a bíróság másodfokon is zaklatás miatt bűnösnek mondja ki azt az embert, aki tudni szerette volna, miért nincs semmilyen következménye annak, hogy gyerekként egy pap molesztálta, hogy miért nem ítélik el az őt gyerekkorában molesztáló papot. Tehát a szexuálisan bántalmazott fiatalember bocsánatkérést követel az egyháztól, erre őt fogja perbe a molesztálót védő intézmény, ő kap feljelentést a nyakába, és őt ítélik el jogerősen úgy, hogy súlyosító körülményként értékelik, hogy egy alkalommal megrugdalta a plébánia ajtaját, amit garázda jellegű magatartásnak minősítettek. Nem vagyok hülye, világos, hogy a bíróságnak nem a molesztálási ügyet kellett vizsgálnia, de azt letaglózónak tartom, hogy a keresztény egyház elöljárói nem azon borulnak ki, hogy egyes pap bűnt követnek el, gyerekeket rontanak meg Isten nevében, hanem hogy kiderül. Hogy nem azért küzdenek, hogy ilyesmi senki mással többé ne fordulhasson elő, hanem perbe fogják azt, aki nyilvánosságra hozza, hogy rohadnak kívül és belül.

Ez Európa keresztény erkölcsi világítótornya, a haldokló Nyugat védőbástyája és utolsó reménysége? Ez? Ahol a pedofília, a gyermekek zaklatása belefér, csak az nem fér bele, hogy olykor kiderül? Ahol a regnáló kurzus a pedofilokat jó étvággyal mossa össze a melegekkel és a buzipropagandától meg a nemváltó műtétektől féltik a gyerekeket, de ahol nagyítóval nem találni egy Kocsis Mátét, aki az egyházi pedofília miatt forgatná a szemét reggeltől estig? Mielőtt végképp elgurulnának a gyógyszereim és olyasmiket írnék a bűnt, a legaljasabb, legmocskosabb bűnt eltussoló, majd az áldozatot perbe fogó egyházról – amelyik a kivételeket megillető tisztelet mellett egyáltalán nem véletlenül az Európai Unió legkorruptabb kormányának cinkosa és támogatója az ország anyagi-szellemi-erkölcsi kifosztásában -, amit esetleg megbánnék, inkább tovalendülök.

Ugyanoda. Az inflációban és korrupcióban verhetetlen erkölcsi pöcéhez. Ahol azért van jó hír is. Nem igaz, hogy mindenben utolsók vagyunk, vagy éppen elsők úgy, hogy általában abban vagyunk utolsók, amiben elsőnek lenni dicsőség, és abban vagyunk elsők, amiben sereghajtónak kéne lenni. Tehát: jó hír, hogy alig van uniós ország, ahol olyan rosszul keresnek, mint Magyarországon. Ez azért jó hír, mert van két ország, ahol rosszabbul keresnek az emberek, mint mimagyarok, tehát ebben nem vagyunk tökutolsók, tehát győztünk. Jó, az nem valószínű, hogy Ausztriát ebben az évszázadban a kanyarban megelőzzük, de odaseneki. Majd a hit és a nemzeti büszkeség kárpótol.

Nem annyira jó hír, hogy egy 23 országra kiterjedő felmérés tanúsága szerint mimagyarok harmadának semennyi félretett pénze nem marad a hónap végére. Vagyis miközben a nertársak a megemelt fizetésükből, az ilyen-olyan felügyelőbizottsági és kuratóriumi tagságból, cégből, közpénzbizniszből vagy kiadott ingatlanból híznak, gömbölyödnek, és még a babaváró hitelt is felveszik, az átlagmagyarok tavalyi „vagyonnyilatkozata” penetránsan lesújtó. 2022 második felében 31,4 százalék saját bevallása szerint a hónap végére egyáltalán nem tudott félretenni pénzt. A régióban ezzel messze Magyarországon a legrosszabb a helyzet (régiós középhatalmi státusz, az): Lengyelországban 27, Romániában 24, Szlovákiában 20, Csehországban 14 százalék nyilatkozott így. Fontos, hogy ez nem a 2022-es gazdasági nehézségek, háború, szankciók és az általában véve elcseszett belga főváros hatása, az előző évben is hasonlóak voltak az arányok. Vagyis szarul állunk, pocsékul keresünk, és nincs magyar csoda, nem létezik semmiféle magyar modell, ami érdemi javulást hozna. Az alábbi fotográfiával és a csatolt kísérőszöveggel csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy semmi jóra nem is érdemes számítani a jövőben sem:

Az EU legkorruptabb kormányának vezetője, aki tegnap kínjában benyögte, hogy a kormány kifizeti felszámolási eljárás alatt álló Dunaferr dolgozóinak bérét a következő hat hónapban (helyesen: nem a kormány fizeti ki, ezúttal is az adófizetők állják a számlát), azt találta mondani, hogy „sajnos Brüsszeltől hiába várunk segítséget, onnan csak szankciók jönnek, más nem”. Engem kurvára érdekelne, hogy mi lenne a belga főváros feladata ebben a konkrét ügyben? Ha a Dunaferrt is Brüsszelnek kellene megmentenie, ha tanárok béremelését is tőlük várjuk, akkor mi a francért van ennek a szellemi nyomorba döntött országnak kormánya? Mit vár az EU legkorruptabb kormánya egy magáncég ügyében Brüsszeltől, ha tizenhárom éve azért szabadságharcol, hogy megállítsák Belgium fővárosát. Hát megállt, baszki. Semmi nem mutatja olyan szépen ennek a korrupcióban verhetetlen erkölcsi pöcének a reménytelenségét, mint hogy az állampárt – amelyik tavaly még arról pofázott, hogy egy magánvállalatról van szó, ezért nekik meg van kötve a kezük, nem tehetnek semmit, nem segíthetnek – most hogy dől a NER-dominó, hirtelen összefosta magát, és már azon izzad az EU legkorruptabb miniszterelnöke, hogy „megbízható, stabil működést biztosító tulajdonosa” lehessen a dunaújvárosi vasműnek. Ugye nem kell tippelgetnem, hogy körülbelül honnan fog érkezni az a tulajdonos, miután a mindenki pénzéből ráköltöttek csilliárdokat?

Minden tiszteletem és elismerésem mellett szerintem Pintér Béla kicsit túltolta az optimizmust azzal a 2043-mal. Tartok tőle, hogy sokkal előbb megérjük, hogy a diákok már nem tüntetnek a tanáraikért, hanem feljelentik őket. Egy ilyen posványban, ahol az acél és a vas fontosabb, mint az oktatás, a diák, a tanár, a jövő. Már köpni se lehet erre az egészre.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább