MI alatt nem a többes szám első személyt értem – persze azt is megérné megvizsgálni, hogy mi, emberek hogy élünk és mit szeretnénk kezdeni az életünkkel, és ehhez képest a politikusok hogy élnek és mit akarnak kezdeni velünk. Csak egy példa: jelenleg is van olyan politikus, aki harcolni, gyilkolni és meghalni küldi embertársait, csakhogy neki még jobb legyen, vagy csak úgy passzióból, pedig azt gondolom, hogy akik a fronton harcolnak, gyilkolnak és meghalnak feltehetően egész mást csinálnának, ha rajtuk múlik… – hanem a Mesterséges Intelligenciát. Sok félelem van ezzel kapcsolatban az emberekben, ami részben érthető, részben a sci-fi könyveknek, filmeknek köszönhető, melyekben hatásosan ábrázolják, hogy mi történhetne akkor, ha a gépi öntudat (MI) elszabadul és úgy dönt elege van az emberekből. Talán a legjogosabb kritika egy gép ellen az, hogy teljességgel hiányzik belőle az emberi megértés és empátia. Miért, talán a politikusok túlnyomó része rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal?
Nekem inkább a politikusokból van elegem egyre jobban, és nem azt látom, hogy mi történne ha elszabadulna a Terminátor, hanem azt látom, hogy mi történt és mi történik a világban így, hogy un. politikusok vezetik azt. Néphülyítés, hazudozás, álszentség, visszaélés, korrupció, nyerészkedés, óriásira növő gazdasági és társadalmi különbségek, alapvető emberi jogok sárba tiprása, intolerancia, viszálykodás, embertelenség, kegyetlenkedés, igazságtalanság, kapzsiság, háború, környezetszennyezés (most már inkább környezetpusztítást kellene írni), túlnépesedés, élelmiszer- és ivóvíz hiány, stb., mindez úgy, hogy feltehetőleg mindenki tudja, hogy a felgyorsult klímaváltozás miatt nagyjából lőttek az emberiségnek, tulajdonképpen veszélyeztetett fajjá váltunk. Szóval itt tartunk most. Idevezettek minket a politikusaink, karöltve mindenféle pénzügyi érdekcsoporttal.
Na és mi tényleg a mesterséges intelligenciától félünk? Ideje lenne átgondolni, hogy nem lenne-e jobb lecserélni a politikusokat MI-kre. Az MI-nek rengeteg előnye van, például nem akar hatalmat és vagyont, nem kell fizetést adni neki, nincs családja, nincsenek haverjai, nem megvesztegethető, nem zsarolható, nem hazudik, nem sértődik meg, nincs szüksége propagandára és kiterjedt bürokráciára, nem indít háborút, viszont hatékony. Nem lenne szükség választásokra és kampányokra, ahol kiüresedett ideológiák és politikai oldalak nevében ígérgetnének mindenféle jól hangzó hazugságokat. A legnagyobb veszélyt megint csak az emberi tényező adja, azaz hogy van programozva, ki fér hozzá, meg lehet-e hackelni, stb.
Éppen ezért nagy szükség lenne arra, hogy elgondolkozzunk azon, hogy mire is lenne szüksége a világnak, milyen elvek szerint kellene programozni az MI-t. Prioritási listát lehetne készíteni. Mondok egy-két példát. Kiemelt helyen kellene kezelni a klímaváltozás okozta veszélyek csökkentését, a társadalmi feszültségek és a kirívó különbségek csökkentését, a nyomorban élők körülményeinek javítását, a nyersanyagforrások, élelmiszer, ivóvíz hatékonyabb és igazságosabb elosztását egy élhetőbb világ megteremtését.
Nézzük meg ezt a kérdést Magyarország viszonylatában, mondjuk soroljunk fel pár opciót: vegyünk-e gyenge hatásfokkal működő vakcinákat Kínától, esetleg rendeljünk plusz pár ezer lélegeztetőgépet, esetleg építsünk még pár stadiont vagy templomot, netán tegyük rendbe a lerohadt vízvezeték rendszerét az országnak, talán költsünk többet az oktatásra vagy az egészségügyre, esetleg emeljük-e egységesen a nyugdíjakat egy kicsit, vagy inkább csak emeljük kicsit nagyobb mértékben azoknak a nyugdíját, akik eleve keveset kapnak, vagy adjunk egy csomó pénz azoknak, akiknek már eleve rengeteg van, vagy vegyük meg a Vodafone-t vagy inkább támogassuk a lakosságot és a kisvállalkozókat abban, hogy túléljék a válságot, esetleg uszítsuk a lakosságot mondjuk a homoszexuálisok ellen, vagy hozzunk ide még egy pár rendkívül környezetszennyező akkumulátorgyárat, esetleg tegyünk keresztbe a saját szövetségeseinknek, vagy esetleg további pénzek reményében adjuk el az országot Kínának, stb? Hosszasan lehetne ezeket sorolni, de attól tartok egyértelmű, hogy az MI miket választana. Persze az is egyértelmű, hogy a minket vezető politikusok nem ugyanazokat a lehetőségeket választják.
Érdekes lenne legalább egy szimulációt megcsinálni, és megnézni, hogy mire jutna egy MI a világ problémáinak kezelésében a következő száz évben. Ha mást nem, legalább tanulhatnánk belőle. Persze lehet, hogy vannak már ilyen kezdeményezések is, az is lehet, hogy vannak már szimulációk is, én mindenesetre nem hallottam róluk, arról meg pláne nem, hogy ezt bárki komolyan gondolja. Nehéz elindítani olyan projekteket, amihez nem fűződik rövid távú anyagi érdek. Tudom, ettől függetlenül is létezik törekvés pl. a környezetszennyezés visszafogására, vannak hosszú távú projektek ezzel kapcsolatban, de valahogy mindig olyan dolgok kapnak prioritást, amihez közvetlen anyagi haszon kapcsolódik. Emiatt úgy tűnik, mintha nem érné meg azzal foglalkozni, hogy hosszabb távon is életben maradjon az emberiség. Húsz-harminc éve még úgy tűnt, mintha a klímaváltozás lehetséges következményei majd a távoli jövő problémái lesznek, mostanra azonban már a saját bőrünkön is érezzük. Jelen folyamatok szerint az unokáinkra élhetetlen, forró és száraz pusztaságokat hagyunk és rengeteg szemetet.
Az én szememben az ember, illetve leginkább az embereket vezető politikusok megbuktak. Részemről jöhet az MI.
CHF Scarface
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.