NEHAZUGGY

A következő lépés az ökölbe szorított kéz lengetése

Tamás Róbert | 2023. Január 21, Szombat | 13:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tudom, nem először mondom. Azonban ezennel ünnepélyesen megígérem, hogy biztosan nem is utoljára. Eszem faszom megáll. Próbálom értelmezni én ezt, de vagy aludnom kellene rá, vagy be kellene rúgnom, de talán a legjobb megoldás az lenne, ha valaki addig verné a fejemet egy lapát nyelével, ameddig el nem veszítem az eszméletemet, hátha az elhozná a megvilágosodás csodáját:

Január 26-ára összehívta a sztrájkbizottság következő ülését Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár – közölte a Belügyminisztérium pénteken az MTI-vel.

A tárca közleményében azt írta: a Pedagógusok Szakszervezete, valamint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete részére megküldött meghívóban az államtitkár felhívta a szakszervezeti vezetők figyelmét arra, hogy a január 23-ától meghirdetett országos sztrájknapokon a köznevelési intézményekben az intézményvezetők és a tankerületek az elégséges szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatások teljes körű biztosításáért mindent megtesznek.

Hozzátette: a helyi sztrájkbizottságot, illetve sztrájkszervezőt terhelő kötelezettségek betartása a tanulók érdekeinek védelmét kell szolgálnia, a gyermekek semmilyen hátrányt nem szenvedhetnek. (MTI)

Ha esetleg van az olvasók között egy jól képzett, tapasztalt, erősen türelmes agydoki, megnyugtató hangon mesélje már el nekem, hogy mi a cakkos francfene van akkor most itten? Az államtitkár hívja össze a sztrájkbizottságot? Ilyet szerintem még Európa sem látott, érdemes lenne széles körben terjeszteni a hírt. Lehetne esetleg kérni, hogy személyesen Pintér Sándor szervezze meg a sztrájkot? Mehetne a reklámja kormányzati hirdetés jelszóval a közpénztévén. Bayer Zsolt írhatna valami opuszt a sztrájkoló tanárok magyarságáról, nemzetmegtartó izéjükről. Gondoltam én ám, hogy igazából Orbán Viktor akarja intézni ezeket a dolgokat is, mert ahogyan ellenzéki párt is akkor van, ha ő csinál egyet – vagy többet -, ahogy szakszervezetek is úgy tudnak a leghatékonyabbak lenni, ha a kormánytól kapják a fizetésüket, úgy a sztrájkbizottság sem a tagokkal egyeztet, hanem a köznevelési államtitkárral. Tök normális ez így.

Azt nem tudom, hogy a pedagógusok eljutnak-e, és ha igen, mikor jutnak el arra a felismerésre, hogy a sztrájk alapjog. Az ő esetükben legalábbis biztosan az, mert nem mentenek életet, nem hárítanak el katasztrófát, nem oltanak háztüzet, nem indítják újra a leállt szerveket, nem akadályoznak meg sem balesetet, sem halált. A tevékenységük nagyon fontos, de a világon semmi katasztrófa nem történik, ha egy időre felfüggesztik. Ha egy tanár sztrájkol, akkor sztrájkol. Az iskola bezár, mindenki megoldja a gyereke felügyeletét, ahogy tudja. És ennyi. A sztrájk arra való, hogy egyrészt felhívja a kormány és a társadalom figyelmét a problémákra, másrészt kikényszeríti a szükséges változtatásokat. A sztrájkoló és a munkáltató ebben az esetben ellenérdekelt felek. Nem az a dolguk, hogy együttműködjenek, hanem az, hogy igyekezzenek megoldani a problémákat, ami értelemszerűen úgy fest, hogy a szakszervezet a lehető legközelebb igyekszik jutni a céljához – ebben támogatják a munkavállalók a rendelkezésükre álló eszközökkel, melyek egyik, és egyben a legerősebb eszköze a sztrájk -, a munkáltató próbálja védeni a saját érdekeit, majd a folyamat végén születik egy megállapodás, mely mindkét fél számára elfogadható. Az nincsen ám benne a hatékony, működőképes eszközparkban, hogy az államtitkár hívja össze a sztrájkbizottságot, de előtte picit üzenget, némileg fenyegetőzik. Vagyis persze benne lehet ez is, de a következő lépés az ökölbe szorított kéz (legfeljebb egy ujjacska állhat mereven) lengetése.

Az oktatás az oktatás. Semmi nem fog történni akkor sem, ha átmenetileg bezárják az összes óvodát, iskolát. Pontosabban fog történni, konkrétan megbénul az ország. Mert akkor vagy apunak, vagy anyunak otthon kell maradni a srácokkal, nem lesz, aki a boltban feltölti a polcokat, beül a kasszába, vezeti a buszt, villamost, felveszi a telefont, kiadja a gyógyszert, bemondja a híreket, odaáll a gép, szalag mellé, összeszereli az akksit, megjavítja a hajszárítót, villanykapcsolót, autót, megfőzi az ebédet, összeszedi a szemetet. Szembetűnő problémát nem az oktatás, hanem a gyerekmegőrzés elmaradása okoz. Legalábbis átmenetileg ez a látványos következménye egy széleskörű, pláne általános sztrájknak.

Azonban a baj az oktatásban (és persze az országban) olyan széleskörű, mélyreható és óriási, hogy az ilyen leállás csak aprócska jelzés, nem világít rá a valódi gondokra. Mert a valódi gondok sokkal súlyosabb és sokkal hosszabb távon ható károkat okoznak. A gyerekek nem jutnak hozzá a szükséges tudáshoz és készségekhez, a továbbtanulás akadályozott, a fiatalok jövője bizonytalan, a diploma megszerzése csupán pénz kérdése. A fáradt, kiégett pedagógusok nem tudnak úgy tanítani, ahogy kellene, az alacsony fizetés nem motivál senkit, hogy pedagógusnak álljon, vagy ha már állt, a pályán maradjon. Az oktatás kulcsszereplője márpedig a pedagógus, az ő megfelelő szakmai felkészültsége és motiváltsága. Mellette szükséges az oktatás finanszírozása, az iskolák felszereltsége, a pedagógusokat segítő szakemberek munkája, az osztály, a gyerek szintjéhez igazodó, szabadon választható oktatás módja, az oktatáshoz szükséges eszközök kiválasztása, magyarul az oktatás szabadsága.

Mondom egyszerűbben. Az állam feladata az oktatási intézmény működtetése – fűtés, víz, esőtől védő tető, nyelvi labor, számítógépek, tankönyvek, tornaeszközök, villanykörte, kréta és hasonló fontos dolgok biztosítása -, a pedagógusok feladata a tanítás során használni kívánt eszközök, és az oktatási módszer kiválasztása, a tudás – elsősorban a tanulás, a megismerés – iránti vágy felébresztése és táplálása. A pedagógus és az iskolarendszer közösen juttatja el a fiatalokat addig a pontig, ameddig az adott fiatal képes és hajlandó eljutni. Akár szakmunkás, akár diplomás lesz valakiből, a legjobbat kell kihoznia magából, és olyan szakmát kell találnia, amit szeret. Ugyanis az élet rohadtul rövid, és 40-50 éven át végezni olyan munkát, amit utál az ember, nem annyira nyerő. Ráadásul nem is hatékony, mert csak az tud jó lenni a szakmájában, aki élvezi. Hogy mindenki eljuthasson a számára – és így az egész társadalom, az ország számára – optimális helyre, ahhoz oktatásra van szükség. Abból a gyerekből, aki szegény családból származik, olyan iskolába jár, ahol még a helyettesítőtanárt is helyettesíteni kell, soha a büdös életben nem lesz orvos, tudós, mérnök, pedagógus akkor sem, ha ő a legtehetségesebb a kontinensen. Ki sem fog derülni a tehetsége, mert éppen csak megtanulja leírni a nevét, beáll egy szalag mellé és összeszerel valamit, amiről azt sem tudja majd, hogy micsoda.

Az iskolarendszeren és személyesen a pedagógusokon az ország jövője múlik. Ha érzik ennek a felelősségét, akkor Maruzsának küldenek egy szép képeslapot, és a vele való csevej helyett összefognak végre, bezárják az ovikat és bölcsiket, befejezik az elégséges szolgáltatásról szóló bohózatot – nincs ilyen. Sztrájk idején sztrájk van -, és addig nem tágítanak, ameddig a követeléseik nem teljesülnek. A kormány azért diktál, mert teheti. Mert a pedagógusok engedik neki. Hát ne engedjék! Igaz, ehhez bátorság, gerinc és kitartás kell. De hátha lelnek annyit, ami elég mindannyiuknak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!