Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Mani kövek


Spectator: Főváros a sztyeppe közepén

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A tervek alapján felépített, esetenként azonban mégis meglepő arcot mutató fővárosok rangsorában is előkelő helyen áll Kazahsztán új fővárosa. A világban ugyan számos gondosan tervezett főváros ismert, mint Washington DC, Canberra vagy bizonyos mértékig hasonló koncepcionális megfontolások alapján felépített Brasília, mégis Asztana nagyon különleges. A meglepetést a méretei mellett a futurisztikusnak tűnő építészeti megoldások jelentik. Hihetetlen méretű és mennyiségű acél és üveg alkotja a leginkább gigantikusnak nevezhető épületeket, amiket egyedileg terveztek nagy hírű építészek vagy építészeti irodák. Magának a városnak a tervezését Kisho Kurokawa végezte, aki részletekbe menően meghatározta a felhőkarcolók, lakóépületek, utak helyét, a kormányzati épületek látványtervét. Külön figyelmet fordított a zöld területek kialakítására és arányaira. Ez utóbbira nagy szükség is volt, mert a várost az elképesztően kietlen sztyeppén készültek megépíteni Kazahsztán északi részén.

Az 1830-as években ezen a helyen a szibériai kozákok kisebb erődítménye volt; ezek a – részben irreguláris – egységek biztosították az orosz birodalom folyamatosan keleti irányba történő terjeszkedését. 1832-ben Akmolinszk néven városi rangot kapott a helység. A további eltelt több mint 100 álmos év alatt ez lett sajnos az egyik hely, ahová a Gulag „szigetcsoport”-ra elhurcolt férfiak feleségeit, gyerekeit deportáltak.

1961-ben lett ismert szélesebb körben a helység,  Hruscsov ugyanis a szűzföldek feltörésének évtizeden átnyúló kampánya során ezt a helyet jelölte ki a műveletek irányításának központjául Észak-Kazahsztánban, a várost pedig stílszerűen átnevezték Celinográdnak. (A szűzföldek feltörésére irányuló központi kampány a Szovjetunióban 1954-ben kezdődött ; ekkor már több éve a szovjet mezőgazdaság szó szerint katasztrofális hozamokat produkált. A pártvezetés az unió különböző régióiban elhelyezkedő parlagföldek mezőgazdaságba történő bevonásával gondolta a gabonatermelés teljesítményének növelését. A kezdetben 13 millió hektár feltörésének célját később már 30 millió hektárra emelték. A mezőgazdasági termelésbe bevonás eredménye azonban messze elmaradt a tervben elvárt mögött az erőforrások, a hozzáértő munkaerő hiánya, végső soron alapvetően a mezőgazdaság működésének, működtetésének szovjet általános modellje miatt. A szűzföldek feltörésének központilag irányított kampánya 1963-ban le is zárult. Okkal vagy sem, Hruscsov megbuktatásának egyik elemeként szokták emlegetni ezt a történetet.) 1992-ben a már önálló állam a kazah hangzásnak jobban megfelelő Akmolának nevezte át a várost. Asztana nevét végül 1998-ban kapta, ami egyszerűen annyit jelent kazah nyelven, hogy főváros.

Az 1991-ben függetlenné vált Kazahsztán fővárosa Alma-Ata (ma Almaty) volt; nagy történelmi, kereskedelmi (Selyemút egyik állomása) és gazdasági hagyományokkal rendelkező, kellemes klímájú város.

Az új főváros helyének kiválasztásában szerepet játszott, hogy ebben a régióban – szemben a legtöbb területtel – a kazah nemzetiségűek aránya  viszonylag magas. Szempont lehetett az is, hogy Alma-Ata (Almaty) földrengési zónához közel fekszik.  Érvként szolgált továbbá, hogy a tervezett új főváros lényegesen közelebb van az ország meghatározó gazdasági térségéhez, Nyugat-Kazahsztánhoz.  A főváros építésének pénzügyi alapjait gyakorlatilag és nagyobb részben az ország gazdag szénhidrogén erőforrásai jelentették, amihez a Kazahsztánban működő külföldi olajipari cégek is sietve hozzájárultak a maguk lehetőségéhez mérten. Feltehetően a terv megálmodói más településeket is figyelembe vettek, azonban láthatólag a fővárossal kapcsolatos minden kívánalomnak megfelelő másikat nem találtak.

Kétségkívül hely volt az építéshez, sőt, van a későbbi feltételezett növekedés számára is. A város területe ma 772 km² (Budapest 525 km²), nincsenek külvárosok vagy elővárosok. A klíma azonban meglehetősen barátságtalan, szélsőségesen kontinentális. Nyáron gyakran +35 C, télen pedig nem ritka a – 30 – 35 C fok sem november és március között, ilyenkor a folyó is befagy. (1893 januárjában mérték itt a leghidegebbet, – 51 C-t mutatott higanyszál.  A hőérzetet ráadásul nagy mértékben rontja a szinte állandó szél, ami annak köszönhető, hogy a terület (sok másikkal együtt) teljes mértékben nyitott északról és délről is. Ezekkel a klimatikus adottságokkal Asztana a második leghidegebb város a mongol Ulan-Bator mögött, megelőzve a korábbi második helyezettet, a kanadai Ottawát.

A függetlenség előtt a korábbi kisváros lakosainak 70 %-a orosz és ukrán volt, mindössze 30 % volt a kazah nemzetiségű. Viszonylag új adatok szerint a 880 ezer fős népesség 60 % kazahnak vallja magát, erős a környező volt uniós országokból ide a betelepedés.

A város, elsősorban a belváros építészeti megoldásai lenyűgözőek, szemet gyönyörködtető a látvány. Nehéz lenne felmérni mennyibe kerülhetett akár csak egy épület. Annyi bizonyos, hogy a város 2017-ben világkiállítást rendezett és ennek kapcsán szintén futurisztikus építmények készültek és a kiállítás költsége 5 milliárd dollár volt. Az utcák szélesek és elképesztően nagy a tisztaság. Rengeteg a parkosított, gondosan rendben tartott zöldterület, gyakran látni is a karbantartó kertészeket munka közben. Nincs azonban nyüzsgő tömeg, sokan mennek a dolgukra, de mégsem tűnik számomra igazán eleven városnak. Túl szép és túl hűvös a látvány, nem hívogat a környezet cél nélküli sétára, bámuldozásra. Nagyon csendes és komoly város.

Az energetikai óriás, a KazMunaiGaz székháza

 

Talán azért nem érzem szerethető városnak Asztanát, mert Alma-Ata (Almaty) a régi főváros merőben ennek ellentéte. Ott a nem is mindenhol karbantartott járdákon, a hatalmas fák által beárnyékolt sétányokon, a kiülős helyekkel tarkított utcákon szívesen elbolyong az utazó. A barátságos emberek, az állandóan nyüzsgő, sietős vagy éppen ráérős lakosok, a forgalom és az éjjel-nappal nyitvatartó város zaja annyira jellegzetes, annyira sajátos, hogy hamar bele lehet szeretni. Meg lehet tehát érteni, hogy amikor a hivatalok, intézmények és emberek Asztanába települtek át, talán nem volt felhőtlen az öröm. A magam részéről mindkét várost – ugyan mindössze utazóként – lehetőségem volt megtapasztalni és ha választanom kellene (szerencsére nem kell), akkor a régi fővárost választanám.

2019.03.08.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.