Február 3,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A saját paródiájuk is megirigyelhetné őket

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 68,517 forint, még hiányzik 2,931,483 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Inflációkövető jó reggelt, verőfényt kívánok! Vagy legalább valami halovány pislákolást az értelem alagútjának végén! Ahogy a felcsúti antikultúrkör íratlan szabályai is tartják, nem a rezsim korrupt, hanem a pofánk nagy. Ha tudná, a doktorminiszterelnök biztosan nem hagyná. Hogy a korrupció felzabáljon mindent. Legfőképpen a nemzet jelenét és jövőjét, amire oly gyakran szokása neki hivatkozni. Szerencsére őfényessége nem tud ilyesmiről (még a feltételezést is sértőnek tartja), következésképpen a korrupciót brüsszeli utasításra üldöző munkacsoport feje is csak azt mondhatja, amit szabad neki. Két napja rágcsálom én is, de valahogy még mindig nem ment le a torkomon: nem szabad egyenlőségjelet tenni az Orbán-kormány és a korrupció közé, mert Magyarországon nem nagyobb mértékű a korrupció, mint máshol. Vagyis nem a kormány korrupt, hanem az egyes emberek. Akkor ezért néz ki olyan ijesztően az ország közpénzből leggazdagabb strómanja? Szóltak neki, hogy ha netán esetleg a korrupció kézzel-lábbal üldözése nyomán kitör valami balhé, akkor azt nem a gazdája fogja elvinni, hanem ő? Lehet, hogy Lőrinc mester mostanában kezdte felfogni, hogy ő nem is annyira okos, mint Zuckerberg? Bármi is a színfalak mögötti igazság, azokon a Marbellán készült fotókon nem úgy néz ki a Forbes-listás milliárdos üzleti zseni, mint egy kisimult, derűs, boldog ember, aki teljes joggal élvezi kemény munkája összes gyümölcsét, hanem mint aki bele van nyomorodva az életébe.

Biró Integritás Ferenc kinyilatkoztatása milliméterre ugyanaz, mint a Polt Péter elsikáló fejétől bűzlő illiberális jogállamiságot megtestesítő kiábrándítóan unalmas állampárti érvelés, amit az összes fideszes pártkatona szájából hallottunk már, holott szerintem akárkinek adják a szájába – beleértve az integritási baletthatóság elnökét – ugyanúgy hazugság marad. Ugyanis.

Egyrészt felmerül a kérdés, hogy ha és amennyiben Magyarországon nem nagyobb a korrupció, mint bárhol máshol Európában (vagyis például minden uniós tagállam kormányfőjének pereputtya, de még a gázszerelője is milliárdos), akkor miért van az, hogy miközben az energiaválság és a háborús vérzivatar kellős közepén egyedül Magyarország nem jut pénzhez az uniós helyreállítási alapból, a régiós országok már rég megkapták, költik ezeket a pénzeket, támaszt adnak a gazdaságnak és segítik a megélhetést? Ha mondjuk Romániában és Szlovákiában ugyanakkora a korrupció, mint Magyarországon, akkor hogy lehet az, hogy az előbbinek például már 2021 decembere (!) óta folyósítják a pénzeket a helyreállítási alapból, Magyarország viszont kizárólag a korrupcióellenes feltételek maradéktalan teljesítése révén férhet hozzá a pénzekhez? Ha Magyarországon nem nagyobb mértékű a korrupció, mint máshol, akkor miért van az, hogy miközben összes többi uniós tagállam esetében már megtörtént a források el- és leosztása konkrét beruházások és reformok mentén, egyedül Magyarországon teljesen bizonytalan e források sorsa. Amelyek most onnan hiányoznak, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk: a válságkezelésből (zöld átállás, energiatakarékosság, közjólét, lakossági megélhetés, oktatás, egészségügy, adó- és nyugdíjreformok, hátrányos helyzetű társadalmi csoportok támogatása, stb.)

Másrészt ha ezt a hazugságot a kormány és az őt szolgáló, függetlennek álcázott mindenféle káderek tényleg komolyan elhiszik, akkor viszont nem olyan nagy csoda, hogy a jövő héten az Erasmus és Horizont programokról Brüsszelben tárgyaló, Varga Judittal felszerelt Navracsics Tibor (ebbéli minőségükben mindketten a két lábon járó összeférhetetlenség megtestesítői, amely összeférhetetlenség az elsődleges oka annak, hogy jelen állás szerint a magyar felsőoktatás kimarad a nemzetközi vérkeringésből), nem mellesleg egy listát is kérne a gazoktól, hogy milyen területeken kell még retorzióktól tartania az átlagosan korrupt magyar kormánynak? Nem értem, mit nem értenek Brüsszelben abból, hogy a magyar kormánytól oly idegen a korrupció, hogy egyszerűen nem is ismerik fel, amikor szembejön velük, fogalmuk sincs, hogy milyen területeken keressék, hogy néz ki egyáltalán. Le kell nekik rajzolni, piktogramokkal ábrázolni, körbeszínezni, eltáncolni, elszavalni, mert nem értik.

Lassan a saját paródiájuk is megirigyelhetné őket. És itt nemcsak a magából komplett hülyét csináló, 1,4 millió magyar 97 százalékának véleményét a magyarok 97%-a véleményének hantázó Hollik Istvánokra vagy Menczer Tamásokra gondolok elsősorban, hanem ezekre az egyetemi kuratóriumokban pöffeszkedő kivételes tehetségű miniszterekre. Hát ki a fene lenne képes megalapozottabban és eredményesebben tárgyalni Brüsszellel (már eleve az is abszurd, hogy mi a fenéről kell egyáltalán Brüsszelben még tárgyalni, miután minden világos, nincs semmilyen félreértés, már rég szóltak, hogy nem kell fideszesekkel teletömködni az egyetemi kuratóriumokat), ha nem a kormány két olyan tagja, akik testközelből érintettek az ügyben, akik magát a problémát jelentik?

Főleg azok után nem értem, miről fognak tárgyalni, hogy a másik Varga – a pénzügyekhez értő – tegnap értetlenkedve kikérte magának Brüsszelben, hogy nem hagyjuk, nem engedjük, hogy a diákok kárvallottjai legyenek a brüsszeli döntésnek, úgyhogy a magyar költségvetés kifizeti az Erasmus ösztöndíjprogram költségeit, ha nem sikerül rendezni a vitát az Európai Bizottsággal. Különben is AZ OKTATÁS TAGÁLLAMI HATÁSKÖRBE TARTOZIK, ennek ellenére a bizottság a magyar egyetemek alapítványi működését kifogásolja, ami a nemzetközi felsőoktatásban évtizedes bevett gyakorlat. Csudálatos. Tegnap páratlan nap volt ezek szerint. Páratlan napokon márpedig az oktatás tagállami hatáskörbe tartozik, Brüsszelnek semmi köze ahhoz, hogy a kormányzó párt kiszervezte az állam alól a komplett felsőoktatást, és rátette az enyves kezét. Aztán majd jönnek a páros napok, amikor a tanárok béremelésére azért nincs pénz, mert Brüsszel nem ad, pedig a korrupt stadionépítés kormánya egyáltalán nem bánná, ha számolatlan milliárdokkal beleszólnának az oktatási ügyeinkbe.

De ha már mindenképpen tárgyalni akarnak Brüsszellel – mert a belga főváros jó fej és hajlandó tárgyalni velük -, javasolni szeretném Navracsicsnak és Varga Juditnak, hogy Szijjártót is vigyék magukkal. Most, hogy végre hiánypótló jelleggel megjárta Davost, és kioktatta a Világgazdasági Fórum résztvevőit, hogy merre van az előre, biztosan ráér. Davosban pedig nagyot alakított, muszáj szólni pár szót erről. Miközben tegnap, január 17-én megtenyérjósolta, hogy már most biztos, hogy idén is megdől a beruházási rekord Magyarországon, de arról nem mondott semmit, hogy ehhez képest úgy hasít Magyarország, hogy például lassan egész Kübekháza Romániába jár át tankolni és bevásárolni, és még az önkormányzat mikrobuszát is a szomszédban tankolják meg, hogy valahogy legyen, mert ilyen kilátástalan helyzetben még nem volt a falu, egyszersmind a Kelet és Nyugat közötti pragmatikus, kölcsönös tiszteletre és előnyökre alapuló együttműködésről vinnyogott. Ez az egyik olyan panel, amit bármikor bárkinél tökéletesebben fel tud öklendezni, akármi a téma. A téma pedig általában mindig ugyanaz: a liberális mainstreamtől eltérő békeszerető, szuverenista, négyszer kétharmaddal megszavazott nemzetikeresztény patriótákat bántja a világ.

Szerintem tök jó, hogy mivel háborús agresszor minőségében Oroszországot idén nem hívták meg az eseményre, Moszkva magyar hangja véletlenül pont most ráért, így valaki hangot adhatott annak, amire a sok hülye nem gondolt. Hogy Oroszország része a realitásnak. Nem túl eredeti módon, a főnöke közveszélyes külpolitikai vízióit felmelegítve siránkozott egy sort a hidegháborús geopolitikai blokkosodás fenyegető réme fölött, ami mindig azoknak rossz (nekünk hát, mindig nekünk), akik két tömb között helyezkednek el földrajzilag, majd a gazdasági fejlődés jó alapját képező eurázsiai együttműködés távoli álommá válása fölött picsogott, de tálcán kínálta a megoldást eme áldatlan állapotok feloldására. Bekeretezem és kiteszem a falra, annyira gyönyörű:

Azt gondolom, hogy három olyan ügy van, amely gyökeres változást hozhatna. Az első, hogy visszatér-e a kölcsönös tisztelet a nemzetközi politikai kapcsolatokba vagy sem, mert sajnos az utóbbi időszakban a kölcsönös tisztelet teljes hiányát tapasztaltuk. A második, hogy mindenki megérti-e, hogy nem írhatja felül a fizikai realitásokat az ideológiai vagy politikai megközelítés. A harmadik, hogy nyitva maradnak-e a kommunikációs csatornák azok között, akik nem szívesen beszélnek egymással.

Így a háború kitörésének első évfordulójához közeledve még mindig fel nem tudom fogni, hogy milyen tetves tiszteletet kellene tanúsítani valakivel szemben, aki lerohanja a szomszédját, tör, zúz, pusztít és öldököl, és ő van megsértődve, hogy a megtámadott fél nem hajlandó letenni a fegyvert. Lehet, hogy Oroszország a realitás része, de civilizált világé már lassan egy éve nem, ezért a civilizált világon követelni a tiszteletet Moszkvának, ugyanolyan hányingert keltő, mint tavaly február 24-e óta minden egyes nap volt. Másfelől azt hiszem, nagy bajban lenne a kölcsönös tisztelettel öblögető magyar kormány, ha holnaptól nem lenne kinek a szemére hányni a kölcsönös tisztelet fájó hiányát. Lenne nagy csodálkozás, ha a szarrá mocskolt Brüsszel holnaptól átvenné Moszkva csatlósainak kölcsönös tiszteletről szóló definícióját. Ami annyit tesz, hogy a másik fél nem bírál, nem mutat rá a hiányosságainkra, netán bűneinkre, cserébe tolja a lóvét, aminek az elköltését semmilyen feltételhez nem köti. Harmadrészt kincstári impertinenciára vall, hogy a fizikai realitásokat felülíró ideológiai/politikai megközelítéseket nehezményezi Európa legkorruptabb populista féldiktatúrájának külügyminisztere, aki egy olyan kormány tagja, amely kormány számára 1,4 millió 97%-a = 8 millió 97%-ával. Tanítani kellene ezt a kifinomult moszkvapárti propagandát, ebben szerintem Szijjártó még a főnökét is veri. Összefoglalva azonban kétségbeejtően félelmetes, hogy még mindig egy erős Oroszországra fogadva fércelik az ország külpolitikai stratégiáját. Ha véletlenül tudnának kormányozni, akkor is egy fél nemzeti tragédia lenne.

A címlapképen Navracsics és Varga miniszterek láthatók 2022. januárjában az Európai Unió jövőjével foglalkozó rendezvény-sorozat egyik állomásán, ahol állítólag fiatalok körében vették górcső alá a kontinensünk előtt álló kihívásokat (Forrás: Facebook/Varga J.)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!