NEHAZUGGY

Már semmi sem szent?

Lázár Gergő | 2023. Január 16, Hétfő | 19:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Közös szavalással emlékezik meg a Kulturális és Innovációs Minisztérium január 22-én a Himnusz 200. évfordulójára. Aznap 17 órától az Országház főlépcsőjén 200 gyermek (100 anyaországi és 100 határon túli) szavalja majd el a Himnuszt Novák Katalin köztársasági elnökkel.

Ezzel egyidőben négy határon túli helyszínen (a partiumi Nagyváradon, az erdélyi Székelyudvarhelyen, a felvidéki Nagymegyeren, a délvidéki Zentán), valamint a megemlékezéssorozat kiemelt helyszínein: Szatmárcsekén, az Európa Kulturális Fővárosa Veszprémben is ugyanebben az időpontban szavalják majd a Himnuszt.

A határon túli és hazai helyszínekről az MTVA élő körkapcsolásban jelentkezik.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium arra bíztat mindenkit, határon túli és inneni magyar közösségeket és egyéneket, hogy átélve a nemzethez tartozás megtartó és megerősítő érzését, kapcsolódjon be a közös szavalásba. (MTI)

Ez mégis micsoda? Mi az, hogy a nemzethez tartozás megtartó és megerősítő érzése érdekében kapcsolódjunk be a közös szavalásba? Mi az, hogy a kormány mondja meg mit csináljunk, és azt is hogyan? Mi az, hogy ők meg akarják mondani már azt is, hogy miként éreztethetjük a nemzethez tartozásunkat? Az persze már korábban is kiderült, hogy Orbán kötelességének érzi, hogy megmondja, sőt, törvénybe iktassa, hogy ki magyar és ki nem az. Ki anya, ki apa, ki nem az. Ki számít családnak és ki nem. Ezentúl már azt is tudni lehet majd, hogy kinek van nemzethez tartozása és kinek nincs, hiszen ha január 22-én nem állunk ki a kapualjba és ordítjuk büszkén a Himnuszt, akkor már magyarok sem vagyunk.

Mondjuk én már egy ideje nem vagyok igaz magyar, hiszen egyfelől nem élek már Magyarországon, másfelől gyermekeim sincsenek még. Én egy hazaáruló vagyok, akire a Fidesznek semmi szüksége sincs, ezért vélhetően az én véleményem egyébként sem nyom semmit sem a latban. Igen ám, csak magyarnak születtem és az is maradok, ameddig ezen a Földön élek, ezt senki, de senki sem tudja elvenni tőlem. Magyarországon születtem, magyar az anyanyelvem, a magyar kultúra, a magyar hagyományok voltak azok, amelyek körülvettek gyermekkoromban és ezen ma már semmi sem tud változtatni.

Ugyan évekig Angliában éltem, most pedig már évek óta Spanyolországban élek, de soha nem fogok megszűni magyarnak lenni, még akkor sem, ha január 22-én nem fogok kiállni sehova, hogy elszavaljam a Himnuszt. Nem attól magyar valaki, hogy mennyire hangosan ordítja a Himnuszt, vagy mennyire fáj neki Trianon, esetleg mennyire szereti a Túró Rudit, hanem attól, hogy magyarnak született. Nem a kormány mondja meg, hogy ki az igaz magyar és azt sem, hogy miként tudja kifejezni nemzeti érzéseit. Olyan ez, mint a hit, ez mindenki magánügye kellene, hogy legyen, amihez az államnak az égvilágon semmi köze nincs.

De ahogy a kokárda esetében, úgy lehet, hogy a Himnusz esetében is el fogják érni, hogy azok kisajátításával az emberek kevésbé fogják ezeket nemzeti szimbólumként értékelni. A nemzeti szót már degradálták annyira, hogy ma már ahol meghallom a nemzeti szót, pontosan tudom, hogy egy kormányzati dologról van szó, aminek az égvilágon semmi köze sincs a nemzethez. Nem tudom persze, hogy a Himnuszt is ki tudják-e sajátítani annyira, hogy azt tönkretegyék a többség számára, de hogy erősen dolgoznak rajta, az egészen biztos.

Persze aki úgy érzi, neki tömegesen el kell szavalnia a Himnuszt, az tegye csak meg, de véleményem szerint ha számára ez a nemzethez tartozást jelenti, akkor valami nincs rendben. A magyarság ennél egy sokkal összetettebb és mélyebb érzés, amelyet nem bizonyos sorok, vagy jelképek testesítenek meg, hanem ezek összessége. Egy magyar mese, mondóka, egy magyar hagyomány, egy finom magyaros étel, egy népmese, vagy egy emlék az, amely az évek során kialakítja valakiben ezt az érzést. Senkiben nem alakul ez ki azonos okok miatt, ezért megmondani sem lehet, hogy mi ennek a feltétele. De ne is akarja ezt megmondani senki, pláne ne a magyar kormány, amely mindent megtesz azért, hogy Magyarország egy rosszabb hely legyen és azt el kelljen hagyni, sokak szívfájdalmára. Ha valaki, vagy valami sokat tett azért, hogy magyar gyermekek tíz, ha nem százezrei külföldön szülessenek meg, az pont a magyar kormány, ezért nem kellene álmagyarkodással leplezni ezt a tényt. Kölcsey Ferenc a sírjában forgolódna ha megtudná, hogy írását egy ilyen hazaáruló, tolvaj kormány pont arra akarja felhasználni, amire az nem íródott meg; pártpropagandára.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!