Január 27,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Pedig a sündisznókkal sokkal jobban járnánk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,840,123 forint, még hiányzik 1,159,877 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Történelmi jó reggelt mindenkinek! Január 13-a, péntek után eggyel vagyunk, és bár a jelek szerint fizikailag túléltük ezt a mindenféle hiedelmek és babonák által sújtott napot, de az én ép elmémet például igencsak komoly próbára tette minden fideszes magyarok bálványa és miniszterelnöke, aki ledobta az év első közpénzszolgálati kommunikációs atombombáját a keményen hülyének nézett populációra. Nem kétséges, hogy a NER által egyébként is egy 660 milliárdos gyomrossal berúgott bivalyerős évkezdésre (és hol van már a homárzabálás meg a régiós középhatalmi ambíciók) a nemzetvezető tegnap reggeli közveszélyes delíriuma egy időre legalábbis feltette a pontot. Aztán majd folytatja.

Kiváló ütemérzékkel adta meg nem nevezett közgazdászok szájába, hogy „történelmi szinten vannak a magyar pénzügyi tartalékok”. Persze meglehet (nem lehet!), hogy én sem spóroltam volna a nagy szavakkal. Ha egyrészt úgy állnának a számok, hogy április óta lassú, de azért elég kiszámítható lemorzsolódásnak indul a szektám, másrészt ha tudom, hogy fél óra múlva a KSH is ledobja a maga atomját. Miszerint 24,5 százalék volt az infláció decemberben (úgy, hogy az élelmiszerinfláció közel 45 százalék!), ami több mint húszéves, sőt, majdnem harminc éves rekordot jelent, egyben messze a legmagasabb érték az Európai Unióban. DE! Azért azt jó lenne tudni, hogy mibű’ számol a tekintetes jogvégzett, leválthatatlan, örök miniszterelnök. A valósággal való végleges leszámolás jegyében előadott tegnap reggeli hisztérikus istentisztelete alapján én határozottan jobban örülnék, ha magukat aktív válságkezelőnek becézgető korrupt erkölcsi vakondtúrások helyett inkább sündisznók kormányoznák ezt az országot. Akiknek nincsenek ambícióik, és nem akarnak bosszút állni emberek tömegein csak azért, mert megtehetik. Mert szar volt a gyerekkoruk, vagy tökmindegy, miért. Már ott tartok, hogy ennyivel is beérném.

Azt értem, hogy minél inkább szorul az uniós hurok a felcsúti korrupció eltorzult nyaka körül, annál primitívebben, durvábban kell fogalmazni, annál kevésbé számítanak a tények, amelyek eddig se számítottak, de mondjuk két Brüsszelt kardélre hányó, mindenért felelőssé tevő epeömlés közé néha be lehetne szúrni néhány konkrétumot is (az nem konkrétum, hanem hőzöngés, hogy év végére megfelezzük az inflációt, már kiadtam parancsba), mert nekem az az érzésem, hogy lófaszt se tudunk az ország valódi gazdasági-pénzügyi helyzetéről. Mindenesetre eléggé nagy lehet a szar, ha a történelmi infláció, a brutális államháztartási hiány vagy éppen a Brüsszel mocskos pénze nélkül elmaradó, rendőrállami megtorlással kiváltani szándékozott pedagógusbéremelések ellenére (ezek tények, amiket nemhogy nem sikerült eltitkolni, de ez utóbbival naponta nyomulnak is), a miniszterelnök azt lódítja vérben forgó szemekkel kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt a közszolgálati médiában, hogy nemhogy nem lehet Magyarországot sarokba szorítani, de „boldogulunk mi nélkülük is”. Nélkülük, mármint az Európai Unió nélkül.

Ha jól értjük, páratlan napokon azon megy az éktelen vinnyogás, hogy a korrupt magyar és brüsszeli baloldal miatt nem kapja meg Magyarország az uniós forrásokat, rohadjanak el, pedig az utolsó centig JÁR NEKÜNK! Páros napokon meg a miniszterelnök durcás óvodásként hadonászik, hogy nem is kell a pénzetek, gecik. Mi majd a saját cifra nyomorúságunkból kipengetjük az Erasmus-programból kizárólag őkorruptsága miatt kimaradó diákok ösztöndíját, mintha Brüsszel „meg se nyikkant volna”. Mivel már foglalkoztam ezzel a témával, most érintőlegesen csak annyit vetnék fel egy böszme nagy kérdőjellel a végén, hogy nem kínos egy kicsit se a nem mellesleg tagállami hatáskörnek minősülő pedagógusbéremelés ügyében Brüsszelre mutogatni, hogy nem küldik a lovettát, nekünk meg nincs, és közben izmozni, fröcsögni, öklöt rázni, hogy basszátok meg, majd jól bevásároljuk magunkat az ösztöndíjprogramba, amiből kicsesztek bennünket, mert boldogulunk mi nélkületek is, nyikkanó brüsszeliták? Akkor most melyik igaz? Hogy a magyar gazdaság, köszöni szépen, jól van? Vagy az, hogy a magyar gazdaság teljesítménye sajnos nem teszi lehetővé, hogy brüsszeli források hiányában emberhez méltó szintre emelje az EU második legszegényebb országában a pedagógusok bérét? Hmmm?

Ez ugyanaz a kotta, miszerint kézilabda Eb-t nem rendezünk, mert az most, az elcseszett brüsszeli szankciók vérzivatara idején luxuscikk lenne (hála a jóistennek Mészáros Lőrinc ezermester azért csak megépíti a Paár Attila nevűvel tandemben a Hungaroring új bejárati épületét pár milliárdból), de hatalmas dolog lenne olimpiát rendezni, mert arra meg kurvára futná? Ez ugyanaz a kotta, miszerint lámpákat kapcsolnak le ezresével kisebb és nagyobb városokban, osztálytermeket nem bírnak felfűteni legfeljebb 11 fokra, de Magyarország az eddigi 1,8 millió dolláros finanszírozás után további kétmillió dollárral segíti harminc keresztény templom felújítását Libanonban? Szerintem ez nem olyan, hogy a magyar adófizetők kicsengetik az Erasmus-ösztöndíjakat, ahogy a Tiborcz István nemzeti kivilágítóművész által elkorrumpált 13 milliárdot is kifizették, és megy minden tovább, ez nem az a film. Ha még valaki magánál van a Karmelita körüli akolban, szóljon már a nagy embernek, hogy nem kell a duma: le kell mondani a fideszes potentátoknak a lenyúlt egyetemeket fenntartó kuratóriumok vezetőségéből, és pénz is lesz, meg visszatérés a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Sőt, az aki, még magánál van esetleg, az Navracsicsnak is szólhatna, hogy nem kéne még mélyebbre süllyedni neki se. A pénzbehajtó úr ugyanis levelezésbe kezdett, változatlanul tolja a félreértéses fostalicskáját, és a cinikus főnökét überelve arra jutott, hogy Brüsszel „korlátozza a tudományos élet szabadságát”, és nemcsak a programból kimaradó magyaroknak, hanem az egész európai közösségnek okoz visszafordíthatatlan károkat. Nem vagyok rest, megismétlem: el kéne takarodni az einstandolt egyetemeket fenntartó alapítványok vezetőségéből, és helyreáll a világ rendje. Azt nem mondom, hogy el kéne takarodni az ország éléről, és nem kéne se a magyaroknak, se Európának visszafordíthatatlan károkat okozni, mert nyilván erről szól sem lehet.

Azt viszont – visszatérve az állítólagos gazdasági dübörgéshez – tényleg meg kéne magyarázni, hogy mely unortodox közgazdasági szakácskönyvből szedi a mindenhez értő miniszterelnök, hogy a brüsszeli szankciók nem működnek (naponta elemzések tucatjai jönnek ki arról, hogy Moszkva igenis szív, mint a torkos borz), el vannak cseszve, és az energiaárak és az infláció is jelentősen csökkenne a szankciók eltörlésével. Hónapok óta hallgatjuk már ezeket a moszkovita érdekeket szolgáló dallamokat, eddig sem voltak igazak, most meg már dühítőek is, nem elég, hogy hazugságok. Tudniillik a szankciók hatására bizony bezuhant az energiahordozók ára. Putyin elvtárs zsarolása nem jött be, az egész kormányzati narratíva márpedig hónapok óta erre épül, az egész rezsimegmentéses átverés erre épül. Hogy a családok a rezsicsökkentéssel havonta 180 ezer forintot spórolnak, hogy legalább egymillió család, a legszegényebbek mind tönkrementek volna, ha ráengedik az emberekre a piaci rezsiárat. Nem mintha a rezsivédelemnek bármi köze lett volna a bevezetése óta a rászorultsághoz, de azt jó lenne tudni, hogy mibű jött ki ez a havi 180 ezer, amit a nettó 130 ezret kereső nyomorult megspórol? És főleg ki fizette ezt a brutális spórolást, amikor mimagyarok a tőzsdei ár sokszorosába kerülő olcsó orosz gázt vettük és finanszíroztuk vele Moszkva háborúját? Hmm?

Annyira rohadtul nem működnek a szankciók, hogy a háborús bűnös a világpiaci ár kevesebb mint feléért tudja eladni a véres olaját, úgyhogy szerintem is jöhetne valaki, aki elég bátor ahhoz, hogy kimondja: emberek, ezt elszúrtuk! Aki belemondja a pofánkba, hogy átvert azzal, hogy az elhibázott, az általa nem mellékesen kivétel nélkül megszavazott 2022-es brüsszeli szankciók miatt szálltak el az árak Magyarországon 2021-ben. Aki mondana valamit arról, hogy miért egyedül Bulgáriában nehezebb megélni, mint Magyarországon, és miért kell átjárni Romániába lisztet vásárolni. Aki beismerné, hogy elkúrta a szavazatvásárlási célzattal bevezetett ársapka-politikát, ami a sztratoszféráig rugdosta a nem rögzített árú élelmiszerek árát, az általa generált ellátási problémák pedig szintén tovább pörgették az inflációt. Aki lenne annyira bátor, hogy közel másfél évtizedes basáskodás után nem másokra mutogat, hanem elismeri, hogy elcseszte, ellopta, szétverte, szanaszét hazudta. Az lenne az igazán derék, történelmi cselekedet. Tucatnyi sündisznó nem tudna akkora károkat okozni ennek az országnak, mint a saját hazugságaiból már ki sem látszó miniszterelnök. Akinek a tetves ambícióira rámegy a gatyánk, a jelenünk, a jövőnk. Lassan már a múltunk is.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!