Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


14 évvel Orbán Viktor eljövetele után

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ahogy a magyar politikusok csodálkoznak, nem tud úgy csodálkozni senki más. Mostanában főként Navracsics Tibor a kijelölt ámuló és nem értő. És persze ő az, aki reménykedik. Most éppen abban bízik, hogy csak valami félreértés lehet az alapítványokba kiszervezett egyetemek kizárása az Erasmus+ programokból. És Navracsics Tibor jó alaposan meg is van lepődve, hiszen ő ott kavarog Brüsszelben, de még soha nem szólt neki senki, hogy kifogása lenne az uniós szerveknek az alapítványok fideszes vezetése ellen. A magam részéről az lepne meg, ha bármi meg tudna még lepni 14 évvel Orbán Viktor eljövetele után, hogy az uniós források felhasználásáért felelős miniszter az udvartartás értelmesebb kisebbségéhez tartozik, és még csak a gondolat sem merült fel az ő okos fejében, hogy ami nálunk természetes, senki nem csodálkozik rajta, az egy közepesen normális országban elképzelhetetlen, eszébe sem jutna senkinek, mert természetes, hogy olyasmit nem lehet csinálni.

Ha semmi másból nem lehetne tudni, hogy mennyire átkozottul nagy a baj ebben az országban, abból bizonyosan egyértelműen tudni lehet, hogy már a morális értékrendet is totálisan elpusztította a rezsim. Kezdjük onnan, hogy már tavaly decemberben értesítették a kormányt az Európai Unió Tanácsának döntéséről, de ők lapítottak, mint szar a fűben. De a decemberi hivatalos értesítés sem lehetett különösebben váratlan, közel két éve megy a vita, szeptemberben szavaztak a tagállamok. Lengyelország ellene voksolt, a többi 25 ország azonban úgy látta, nem biztosított az uniós források átlátható, a céloknak megfelelő és ellenőrizhető elköltése, ezért a források befagyasztása mellett döntött. Vagy az van, hogy még az illetékes minisztert sem tájékoztatta az a kormány, amelyiknek a tagja ő maga is, vagy az van, hogy a kormány egyik minisztere szemérmetlenül belehazudik az ország arcába akkor, amikor előadja a leesett állkapcsú honfiút. Egyik megoldás sem lenne példa nélküli, még csak meglepő sem. Ez már önmagában ok lenne egy azonnali kormányváltásra, de nem ebben a márgáig lezüllesztett országban. Azért a felsőoktatás elfideszesítése nem egy nap alatt ment végbe. Utcán voltak az oktatók, a diákok, a kutatók? Egyetemre felnőtt, szavazóképes fiatalok járnak. Elfáradtak a szavazófülkékig? Ordítottak, hogy ez nem lesz így jó? Elég sokan ordítottak ahhoz, hogy meghátrálásra kényszerítsék a rezsimet? Francokat. Leszarták, vagy meg sem értették, hogy mi történik. Egy kicsivel több pénz ide, némi halovány remény, hogy amennyiben a miniszter asszony, miniszter úr benne lesz a kuratóriumban, akkor majd mélyebbre nyúl a kormány az adófizetők zsebébe, és máris megvan a megfejtés. A felsőoktatás – mint ahogy minden más is ebben a búvalcseszett országban – átalakításra szorult, nem tegnap óta. A kormány – és itt az első probléma, mert szerintem ezt az országot nem kormány vezeti. Bármelyik kormánytagot és bármelyik parlamenti képviselőt (ismétlem: bármelyiket) le lehetne cserélni akármikor és akárkikre, akár sorsolással választva a szerencséseket. A helyzet biztosan nem romlana, de esetleg javulna – szokása szerint titkolózott, hazudozott, maszatolt.

A felsőoktatás szereplőit és általában a közvéleményt nem tájékoztatták semmiről, az Európai Uniót pedig hülyének nézték, ahogy szokták. A kuratóriumokba ültetett pártkatonák esetében azt találták ki, hogy amikor a kuratórium szavaz valamilyen kérdésben, a nertársak nyilatkoznak, hogy saját véleményük szerint az adott ügyben ők szavazhatnak-e, avagy nem. Ehhez hasonló módszerrel vizsgálta át önmagát annak idején a NAV – ha jól emlékszem, vagy három napig is eltartott a mindenre kiterjedő, átfogó vizsgálat -, és mindent a legnagyobb rendben találtak önmaguknál. Az ilyen ócska trükköket a magyar szavazók beveszik, de legalábbis tudomásul veszik. Úgy tűnik, az uniós tagállamok pedig nem nyelik be, ők tanulnak a fideszes jogászkodásból.

Tehát a kormány már jó ideje tud arról, hogy gond lesz a felsőoktatásba szánt uniós forrásokkal – pedig nem kevés pénzről van szó, egyáltalán nem véletlenül szervezte ki saját irányítású alapítványokba a Fidesz ezeket az intézményeket -, de azt hitték, bűvésztrükkökkel meg tudják oldani. Ha mégsem, akkor legalább titokban tudják tartani, hiszen a már megkötött szerződések alapján a források még érkeznek, mire az unió elzárja a pénzcsapot, addigra lezajlik az EP választás, az önkormányzati választások, és meg tudja erősíteni a hatalmát a rezsim. Erre semmi bizonyítékom nincs, csupán kósza feltételezés, mely csak az én fejemben létezik: alighanem azt is megtanulta az unió, hogy nem szabad hallgatni, nincs értelme úgy tenni, mintha nem látnák, hogyan vezeti félre a magyar kormány a magyar társadalmat. Minimum ki kell szivárogtatni az információkat, a sajtó majd teszi a dolgát. Ilyen baleset lehetett az is, hogy immár tudunk a döntésről, a felsőoktatás szereplői meglepődtek, Navracsics Tibor azonban több kört ver mindenkire csodálkozásban.

Nem állítom, hogy rapid tempóban várható az ébredezés, de azt gondolom, hogy sok kicsi sokra megy. Még akkor is, ha nehezen értelmezhető kicsinek a mindenkit érintő brutális infláció, az oktatás leépülése, az egészségügy vonaglása, a szociális biztonság hiánya, a rezsiárak emelkedése – főként azért, mert választási ígéretről van szó -, és várható a bizonyos élelmiszerek ársapkájának az eltörlése is, amit bevezetni sem kellett volna, mert több kárt okozott, mint amennyi haszna volt. Rogyadozik a propagandagépezet annak ellenére, hogy súlyos százmilliárdokat költ erre a kormány. A hazugságokkal az a baj, hogy idővel mindig kiderülnek. Most is ez történt. A sok-sok hazugság egymásra rakódik, és előbb vagy utóbb lavinát indít el. Az soha nem szép látvány. Most sem lesz az.