NEHAZUGGY

Meztelen seggel, szövetségesek nélkül, lerombolt nemzetközi kapcsolatokkal

Vogronics András | 2023. Január 9, Hétfő | 13:37

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem, itt nem sült ki a bejgli, itt nem is kellett egy lyukkal odébb tenni a nadrágszíj csatját. Igaz, nem is a karcsúsításra gondolok a homárjobboldal miniszterelnökével összefüggésben, hanem pontosan az ellenkezőjére. Az ötös ikreket megszégyenítő méretű tekintélyes hasára, amit Róma patinás étteremében villantott a tátott szájú híveinek. Mindezt úgy, hogy bőven túl voltunk már akkor az év végi, kvázi kötelező magyar virtusként művelt karácsonyi és szilveszteri tivornyán. Jobb érzésű ember ezt követően fogadja meg, hogy na most akkor egy kicsit leáll, visszavesz, és odafigyel a kilóira, amelyeket az ünnepek alatt szedett fel. Úgy látszik, ezt az illiberális nagyotmondás koronázatlan királya nem tartja evidenciának, ő még ilyenkor is rápakol a kazánra, hadd nőjön a hasa helyére növesztett bojler még nagyobbra. Tekintély, elvtársak, tekintély! Minimum egy hordó méretű belet kell villantani szerte a világban, hogy tudják már, ki az úr a házban, nem? De. Viktor in the House! Aki meg közben nem jut élelemhez ebben a hatósági áras tejben, vajban és heroin áron kapható mézben lubickoló földi paradicsomban, az magára vessen, az így járt. Majd elmegy a Blahára, ahol minden évében karácsony előtt egyre többen várják az ingyenes ételosztást, mi több, tavaly már nagycsaládosok is beálltak a sorba, mert így hozta az élet.

Döbrögi méltóságos úr közben köszöni szépen, remekül érzi magát. Sőt, ha jól értettem, tele van víziókkal, tervekkel, stratégiákkal a feje. Igaz, hogy már sehol nem veszik komolyan, de az mindegy. Amíg a hűséges nyáj éppen az ársapkás finomságokat kajtatta össze karácsony előtt, a kedves vezető szűk körban delirált egy hatalmasat. Innen tudjuk, hogy ki fogunk törni a közepesen fejlett országok sorából. A látnok miniszterelnök stratégiája szerint a kitöréshez és az új gazdaságstratégiai modell megteremtéséhez vezető úton kulcsfontosságú

a magyar bankszektor régiós és globális szereplővé válása,
hogy tovább kell növelni „a már így is rekordokat döntő külföldi működőtőke-beruházást,
valamint az energetika terén szükséges minél több kapcsolatot kiépíteni a világ és a szűkebb régió nagy elosztópontjaival”,
Magyarországnak a jelenleginél is hangsúlyosabban jelen kell lennie a nemzetközi térben, meg kell erősíteni az élelmiszer-, gyógyszer- és járműipart,
illetve „a felsőoktatás már megkezdett átalakítását arra kell felhasználni, hogy elősegítse a tudástranszfert az ipari szereplők és a távoli kutatóközpontok vonatkozásában”.

Ekképpen sorolta a stratégiai teendőket a miniszterelnök politikai igazgatója az egyik párújságban megjelent összefoglalójában. Ez Orbán Viktor Orbán Balázs nevű névrokona. Aztán lehet, hogy vér szerint is közük van egymáshoz, azon sem csodálkozna szerintem senki, én biztosan nem. Viszont ízlelgessük még egy kicsit ezt a szót: kitörés. Nekem például valamiért Budapest ostroma jutott eszembe, amikor a szovjet hadsereg körbezárta a fővárost, és az akkor éppen nacipárti magyar honvédek eldöntötték, hogy áttörnek a blokádon. Ezt a neves alkalmat szokták a mi neonáci fiataljaink megünnepelni minden év február 11-én úgy, hogy német egyenruhában kóborolnak az erdőben, ahol minden egyes állomáson horogkeresztes pecsétet kapnak a kiskönyvükbe, hogy milyen ügyesen kitörtek a békés (bűnös) városból.

De nem ez a lényeg, csupán asszociálni próbáltam a szó jelentésére, és hát nem tehetek róla, ez ugrott be. Tehát ki fogunk törni, a fejlettek közé kerülünk, az élre állunk. Nagyszerű. Mindezt úgy, hogy tulajdonképpen egy rakás szempontból, különösen gazdasági szempontból rohadtul sereghajtók vagyunk, ha a többi versenyzőhöz mérjük magunkat. Nos, én szerényen azt javasolnám, hogy még mielőtt kitörnénk, próbáljuk magunkat valamennyire ráncba szedni. Ez lenne az észszerű sorrend. Gondolok itt sok minden egyéb mellett például olyan alapvető dolgokra, mint az útjaink állapota. Azért ezt a példát hozom, mert ezt volt szerencsém megtapasztalni az elmúlt napokban, amikor Budapesten jártam. Ritkán megyek, mert nincs kedvem a dugóban állni, és a fásult emberek arcát nézni. Kivételt képeznek ezen életvitelszerű fásultság alól az önfeledten kacarászó külföldi turisták, akik szemmel láthatóan jól érzik magukat nálunk, mert ők velünk szemben meg tudják fizetni a nekünk sokszor luxusnak számító árakat. Mert náluk ennyi az annyi: lazán keresnek annyit, hogy ez nekik ne okozzon problémát. Ezen azért tűnődtem el, mert 26 éves koromig Budapesten éltem, és nagy megrökönyödésemre azt vettem észre, hogy sok helyen az utak ugyanolyan állapotban vannak, mint amelyeken én anno bringáztam, vagy gyalogszerrel járkáltam. Ami akkor is botrányos, ha közben állítólag minden rekordot megdöntöttünk a külföldi tőkeberuházás terén. Szerintem ahhoz, hogy a valóságtól igencsak elszakadt Orbán ne csak szavak szintjén, hanem valóságosan is versenyre tudjon kelni azokkal, akik már régen leköröztek, pedig rosszabb helyzetből indultak, mint mi, ahhoz a minimum minimuma lenne rendbe tenni az infrastruktúrát. Ha másért nem, hát azért, hogy legyen min eljutni a verseny helyszínére.

A tudástranszferes és egyéb agymenéseire szinte szégyellek is időt és energiát pazarolni. Mindenesetre azt látom, hogy arról például gondoskodott a mi kivételes képességekkel megáldott látnokunk, hogy Magyarország legyen Európa bármit összeszerelő üzemeinek, akkumulátorgyártóinak lerakata és atomtemetője, miközben a megújuló energiát tűzzel és vassal üldözte, úgyhogy e tekintetben is sereghajtók vagyunk. Arról nem beszélve, hogy a felsőoktatást láncfűrésszel és légkalapáccsal elintézték, az egyetemi hálózatot vagyonostul a nevükre íratták, és az általános és középiskolai oktatás kivégzése ugyan még nem zárult le, az jelen pillanatban is zajlik, de nyugodtak lehetünk: a korrupt rendőr vezényletével ez is be fog következni. Az élelmiszeriparunk a hatósági árak bevezetésétől függetlenül is szintén él és virul, tudomásom szerint gyógyszerekből is hiány van, de azért a két ünnep között még kivetettek a gyógyszergyárakra egy brutális különadót, amit természetesen majd a lakosság fog megfizetni. A járműipar pedig természetesen tokkal és vonóval a német autógyártók kezében van, úgyhogy.

Úgyhogy. Innen lesz szép teljesítmény kitörni. Meztelen seggel, szövetségesek nélkül, lerombolt nemzetközi kapcsolatokkal, oroszbarát és nyíltan ukránellenes, valamint Nyugat-ellenes retorikával, a régiós országoktól való nettó elszigetelődéssel (kivéve Szerbiát), Brüsszelnek és az USA-nak való folyamatos beszólogatásokkal. Sebaj, a lényeg, hogy a tettvágy viszont a tetőfokára hágott. A nacionalizmussal és az indokolatlan nemzeti büszkeséggel beinjekciózott hívek bármikor hadra foghatók, és bevethetők a kitalált és valós ellenségekkel szemben. Rájuk lehet számítani.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!