NEHAZUGGY

Önvédelemből

Szalonna | 2022. December 23, Péntek | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tisztelt Szalonna és Szalonnázó olvasók!

Kedves támogatóink, barátaink, sorstársaink, vendégeink az együtt gondolkodásban!

(Akik nem érzik magukat egyik kategóriába tartozónak se, azok természetesen ne vegyék magukra, őket nem akarjuk megsérteni.)

Ide most egy erős, legalább Coelho mélységű idézet kívánkozna, de ez most elmarad. Valójában semmi ilyesmi nem kívánkozik ide. Mint ahogy statisztikák, kimutatások, toplisták, összefoglaló és zömítő dörgedelmek, de grafikonok és folyamatábrák se igazán. Ahogy az elmúlt években sem foglalkoztunk ilyetén évértékelő öntömjénezéssel, de még hasonlóval se, úgy idén se gyűjtjük csokorba, nem számoljuk össze, nem szedjük szét, nem rangsoroljuk, nem állítjuk szembe egymással, hogy mennyi minden történt, hogy mi mindenről gondoltunk mit. Nem döngetjük a mellünket azzal, hogy mennyire zseniálisak voltunk, és mennyit ment a világ elébb csak azért, mert mi létezünk. Nem jósoljuk meg kristálygömbből vagy kávézaccból, hogy jövőre mikor fogy el a krumpli, hogy mikor ér véget a háború, hogy mikor lesz kész a rendeleti költségvetés, hogy hány unokája születik jövőre az ország tulajdonosának, vagy hogy aki egész életében abból élt, hogy becstelen volt, az megváltozik-e egyik hétről a másikra, csak azért, mert a sok évi kényelmes zavarosban halászással után egy kicsit sarokba szorították.

Mindez tehát nem, az viszont ide kívánkozik, hogy mint minden évben, idén is elérkezett a pillanat, amikor engedelmeskedni kell annak a törvényszerűségnek, amely a dakota-inka-mexikói-türkmén közmondások világában is teljes bizonyossággal fellelhető. Ez pedig úgy szól, hogy amikor lemerülnek az elemek, akkor le kell tenni a lantot. Nem lustaságból, nem szószegésből, nem megúszásra játszva, hanem jól felfogott testi, lelki és szellemi önvédelemből. Ha az elmúlt hét évben igaz volt – és minden pillanatban igaz volt -, hogy ez a fajta önvédelem ezen a rengeteg mocsokkal övezett, sikamlós, mocsaras területen az életet jelenti, akkor ez még hatványozottabban igaz. Nyilván nemcsak nekünk van okunk és jogunk elfáradni, mindenki másnak is, de mi annyival legalább előrébb vagyunk másokhoz képest, hogy senkinek a nevében nem szoktunk nyilatkozni.

A magunk nevében azt tartjuk fontosnak leírni, hogy fennállásunk elmúlt hét évének messze legtöbb megpróbáltatással járó időszakán vagyunk túl úgy, hogy egyáltalán nem vagyunk túl rajta. Bár igazán soha nem gondoltunk bele abba, hogy a mi életünkben bekövetkezik az, hogy a szomszédban egyszer csak fegyverek kezdenek dörögi és háború tör ki, bekövetkezett, és ez valóban sok mindent megváltoztatott. Nem a mi életünkben, mindenkinek az életében. Mondhatnánk, hogy a brüsszeli szankciós inflációra miatt van ez így, de nem mondjuk, mert hazudni nem szép dolog. Karácsonykor se, máskor. Tudjuk, hogy mindenkinek nehéz, ezért már egy jó ideje nem kérünk, pedig az igazán professzionális vállalkozások ezt teszik, és igazuk van. Nem kérünk most sem, bár egyáltalán nem világos, hogy meddig bírjuk még.

Ez most nem is annyira fontos, mint amennyire szeretnénk tisztelettel megköszönni mindenkinek a támogatását, akinek ezekben az egyre bizonytalanabbra forduló időkben is fontos volt, hogy a hatalmas, közpénzmilliárdokból finanszírozott hangzavar és médiacirkusz ellenére talpon maradjunk. Nagyon köszönjük mindenkinek, aki kérés nélkül is mellénk állt! Ahogy eddig sem, ezután sem rajtuk múlik a jövőnk. Egyáltalán nem utolsó sorban azoknak is köszönjük az egész évi érdeklődést, akik vendégeinkként megosztották velünk és olvasóinkkal a gondolataikat, hogy ne csak mi pofázzunk megállás nélkül. Ameddig létezünk, addig itt mindig lesz felület a civilizált gondolatok megosztására.

Ami még mindig minket illet. Egy evangélikus lelkész, püspök azt írta, hogy általában is igaz: van karácsonyi szomorúság, amely szorítóbb, reménytelenebb, mint a más napokon jelentkező. (…) Akit karácsony estéjén szorít sarokba magányossága, akit most kínoz a friss gyász fájdalma (…), azt kétszeresen gyötri a kín, kétszeresen sújtja a gyász és fájdalom. Néhány órája a friss gyász fájdalmával nézünk szembe mindannyian, olyan személyes tragédia történt a szűkebb (szerkesztőségi) családunkban, olyan veszteség ért minket, aminek a feldolgozásához némi időre van szükségünk. A jelenünket és a jövőnket, a hogyan tovább kérdéseket érinti, ezért időt kell adnunk magunknak. Tudjuk, hogy ez nem közügy, nem is szoktuk a magánügyeinket teregetni, de annyiban mégis ide tartozik, hogy az eredeti terveinket – miszerint a két ünnep között a megszokott műsorrend szerint jelentkezünk – aligha fogjuk tudni tartani. Hét év után ez egy kicsit nagyon más karácsony lesz számunkra, ezért ez itt most az év utolsó bejegyzése. Ünnepinek szántuk, de ez most így sikerült.

Még egyszer köszönjük mindenkinek az egész évi érdeklődést, támogatást, bátorítást, bíztatást és mindezeknek az ellenkezőjét is! Szeretnénk egy kis türelmet kérni, hogy összerakjuk magunkat, és szembenézzünk mindazzal, amivel ilyenkor szembe kell nézni. Minden más várhat. Január első napjaiban visszatérünk. Így vagy úgy. Addig Szilágyi Domokos soraival kívánunk mindenkinek olyan karácsonyt, amilyet szeretne, és egy sokkal jobb új évet, még ha ez most nem is tűnik valószínűnek.

Ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony!

Szalonna/Szalonnázó szerkesztőség

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!