NEHAZUGGY

Se belülről, se kívülről, se alulról, se felülről nem lehet leváltani a mi Fidel Castrónkat

Vogronics András | 2022. December 22, Csütörtök | 10:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegnap őfényessége leereszkedett a fake news és a lakájmédia újságíróihoz, és év végi eligazítást tartott a miheztartásról, hogy átszellemülten tudja majd élvezni a kereszténység legnagyobb ünnepét, a karácsonyt. Kellett is, mint egy falat kenyér, hiszen sok megválaszolatlan téma lógott a levegőben, mióta Matolcsy lerántotta a leplet a kitakart és hullahopp karikába hajlított magyar gazdasági csodáról. Ám mivel az utóbbi időben két katari meccsnézés között elég sűrűn a templomból jött éppen a mi NER-lámánk, nem állt módjában válaszolni a szemét, lipsi, tolakodó baloldali revolvermédia vonatkozó kérdéseire. Sebaj, tegnap se válaszolt, kizárólag arra, amire akart. De kérdezem: egyáltalán mi értelme ennek az egésznek? Mármint annak, hogy folyamatosan kérdezik, ő meg ha véletlenül válaszol, akkor is hazudik. Mert semmi mást nem csinál, csak hülyének néz, aláz, felsőbbrendűsködik, és a saját híveinek illegeti-billegeti magát. Kurva unalmas és egyben elkeserítő is. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az IDEA Intézet pár nappal ezelőtt megjelent felmérése. Így szól a korisme:

Az IDEA Intézet egy hónappal korábbi, november elején készített vizsgálata azt jelezte, hogy a társadalmi válságjelenségek, a rezsiemelkedés, tanár- és diákmegmozdulások, 20 százalékot meghaladó infláció ellenére megállt, sőt elhanyagolható mértékben még emelkedett is a kormányzópárt támogatottsága. A Fideszre 2022. november elején a teljes, választókorú népesség 32 százaléka szavazott volna egy most vasárnap esedékes parlamenti választáson, míg a választáson biztosan résztvevő pártot választók 52 százaléka választotta volna a Fideszt.

Annak ellenére, hogy nyár óta kiderült,

hogy jól átvertek mindenkit a rezsicsökkentéses szemfényvesztésükkel,
hogy egekben vannak az élelmiszerárak,
hogy papíron az ország harmada szegénységben él,
hogy lábtörlőnek használják a tanárokat,
hogy a gyerekek és a közintézményekben dolgozók 15-18 Celsius fokban kénytelenek üldögélni,
hogy a nyugdíjakat mindössze 15%-kal emelik januártól (az inflációkövető emelés egyébként törvényi kötelesség, nem valami ajándék) a több mint 20 százalékos általános inflációhoz és a közel 30-40%-os élelmiszerinflációhoz képest,
hogy hatodik sebességbe kapcsolták az urizálást, rongyrázást, Katarozást a mi pénzünkön,
hogy az EU-soha nem látott szankciókat szavazott meg nemcsak Oroszország ellen, hanem Magyarország ellen is azzal, hogy feltételekhez kötik a lehívható pénzeket, és vissza is tartanak belőle,
hogy megszüntették a KATA-t,
hogy az államadósságot megduplázták 10 év alatt,
hogy a forintot a pengő szintjére züllesztették,
hogy a nemzetközi megítélésünk soha nem volt ennyire rossz, és arccal a Huxit felé fordulnunk rá 2023-ra,

Orbánnak nemhogy remegnie kellene, mint Németh Szilárd kocsonyájának attól, hogy mikor zavarják el, hanem pont fordítva. Az a kérdés, hogy mikor koronázzák meg a félig átadott Lánchíd közepén.

Itt tartunk lassan egy évvel Putyin elvtárs ukránok ellen indított háborúja, illetve a szerencsére egyre kevésbé veszélyes Covid-19 járvány lecsengése után. Ami ugyan sok tízezer ember halálát követelte, de közben legalább az urak csilliárdosra híztak a kínai vakcinák és a használhatatlan, túlárazott lélegeztető- és flippergépek mutyija nyomán, amit Péterminiszter hozott össze nekünk nagy dérrel és dúrral. Köszönjük! Pontosabban köszönik, akik köszönik. Márpedig a magyar emberek többsége ezért is hálás.

És nagyon kérem, ne jöjjön senki azzal, hogy ez a közel 3 millió nem az ország fele, nem a többsége, mert de. Ugyanis az a fele, amelyik nagyon nagy ívben tojik az egészre, az ugyanahhoz a gyáva, megalkuvó, orránál fogva vezethető réteghez sorolható, amelyik viszont büszkén vállalja, hogy ennek a félfasiszta diktátornak és rezsimjének a híve. Semmivel sem különb vagy jobb azoknál. Cinkos, aki néma, és tökmindegy, hogy miért. Hogy azért, mert nem érdekli, vagy azért, mert érdekli, de hamis lózungokkal megmagyarázza magának és másoknak, akik számon kérik rajta, hogy de miért nem megy el szavazni. Sablonválasz: mert a másik szerinted nem lop? De, bazdmg. Lop, csal, hazudik mindegyik (tisztelet a mindenkori kevés kivételnek), és ahogy elnézem ezt a tudatlanság mocsarába szájig elsüllyedt társadalmat, ez így is fog maradni az idők végezetéig. Nem kell ide kompetenciateszt, elég megnézni egy-egy választás eredményét, és azonnal kiderül, mennyi tájékozatlan ember lakja ezt az országot.

Tehát összegezve: az ország állapota súlyos és aggasztó. Nem mondom, hogy teljesen reménytelen, de ha egyszer majd valamikor változás fog beállni, az sajnos szerintem évtizedekben mérhető. Orbán felismerte, hogy a jól bevált nacionalista, zsigeri gyűlöletben testet öltő érzelmek felkorbácsolása nagyon is működő séma. És senki ne higgye, hogy a náci Németország bukásával ezek a velőtrázó ideológiák eltűntek az emberekből. Orbán bebizonyította, hogy elég visszanyúlni a régi panelekhez: hazafiasság, trianoni sérelmek, nemzeti öntudat, az egyház beolvasztása az államba, áldozathibáztatás, felsőbbrendűség, kirekesztés, stb., és azonnal fanatizálható a megvezetett tömeg. Persze ez azt is jól mutatja: ahhoz, hogy ezek működjenek, hamis, hazug történeteket kell gyártani, koholni, fércelni. Ezért hozta létre Rogán propagandaminisztériumát, ami ahhoz hasonló, mint ami a hitleri Németországban Goebbels irányítása alatt működött. Meg lehet sértődni, ez a helyzet. Mindenki ellenség, mindenki minket akar elpusztítani, ezért muszáj állandóan résen lenni, és ontani a hazugságkampányt. A pénz nem számít. A médiafölény a legfontosabb. Minden szinten, mindenhol. Működik? Működik. Hihetetlen? Az.

13 év korlátlan pusztításának eredménye, a szisztematikus hergelés iskolapéldája, ami itt zajlik. Aki persze ezt látja és érzékeli, netán még a hangját is megpróbálja hallatni, azt kicsinálják, szétszedik, megalázzák. A félelem és beletörődés a legnagyobb visszatartó erő, no meg a jó ez így nekem, csak ennél rosszabb ne legyen életérzés. Meg természetesen az ellenzéki nulla, azaz nulla érdekképviselet. Nincsenek már pártok, képviselők vagy olyan politikai tömörülések, amelyek alternatívát tudnának mutatni. Gyurcsány egy politikai zombi, aki élőhalottként mászkál köztünk a szintén fanatizált híveivel a háta mögött, akik valljuk be, sok tekintetben hasonlítanak az Orbán szavára harcba lendülő hívekre. Személyi kultusz mindkét térfélen, csak az egyik kétharmaddal vezet a másik előtt.

Ez ma a demokráciának csúfolt izé Magyarországon. Áprilisban voltak a választások, teljesült az ellenzéki szavazók kérése, hogy fogjanak össze Orbán ellen. De sikerült? Minden idők legnagyobb kétharmadával verte agyon Orbán őket, még maga sem hitte el, hogy ekkorát fog nyerni. Köszönjük, szép volt! Egyáltalán nem rózsás az ország helyzete. Azt kell mondanom, hogy ameddig Orbán aktívan politizál, itt változás kurva élet, hogy nem lesz. Nekünk maximum a remény marad, a bizakodás, hogy valami miatt egyszer csak nem tudja ellátni az államvezetési feladatait. Semmi más. Se belülről, se kívülről, se alulról, se fentről nem lehet leváltani a mi Fidel Castrónkat. Tudom, hogy sokak számára ez iszonyú elkeserítő, de ezek a száraz tények. És hogy mi ebből a tanulság? Semmi. Nincs tanulság, nincs és egyelőre nem is lesz happy end, marad a mocsár. Nem az, amit most éppen le akar csapolni Brüsszelben, hanem a valódi, a mienk, a bűzös, sötét és lecsapolhatatlan. Amelyben Orbán kvázi varangykirályként éli életét a mi segedelmünkkel.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!