NEHAZUGGY

Nem ránk nevet, hanem rajtunk röhög

Tiszteletteljes jó reggelt kívánok mindenkinek! Azoknak is, akik egyáltalán nem szolgáltak rá semmiféle tiszteletre, hanem pont ellenkezőleg. Mindent megtesznek azért, hogy becsületes ember megvetését kiérdemeljék. Igen, a hangsúly a becsületesen van. A naptár és közös időszámításunk szerint december 22-e van, a még velünk élő történelem sötét lapjai szerint 33 évvel ezelőtt ezen a napon ért véget hivatalosan Nicolae Ceaușescu román diktátor 24 éven át tartó rémuralma, akit a saját maga támogatására szervezett – azonban pillanatok alatt a diktatúrája elleni tüntetéssé fajult – népgyűlés sodort a rögtönítélő katonai bíróság elé, ahol nem sokat lacafacáztak a sorsát illetően. Mint tudjuk, rendkívül csúnya véget ért egy közel két és fél évtizedes ámokfutás, amely emberek millióinak éhezést, nélkülözést, sötétséget, szenvedést, fájdalmat, börtönt, megaláztatást hozott.

Ebből is gondolom, hogy minden autoriter-diktatórikus ámokfutásnak véget lehet vetni, hogy még a legreménytelenebb sötétségből is van kiút, az más kérdés, hogy az ilyen szélsőséges diktatúráknak és az ő főszereplőiknek inkább csúnya végük szokott lenni, mint szép. Akkor is, ha nem 1989-et, hanem lassan 2023-at írunk, az internet korában élünk és alkotmányos jogunk hülyének lenni. Emellett persze azt is tudjuk, hogy az autoriter-diktatórikus hajlamokkal, netán küldetéstudattal megfűszerezett skizofréniával megvert figurák önszántukból nem nagyon engedik el a hatalmat. Nincs semmi hasonlóság, se párhuzam, csak tegnap derült ki, és akkor már idehozom, hogy van például olyan modern kori küldetéstudatos hatalomtechnikus, akinek például 17 év kormányzás nem eléggé kielégítő úgy, hogy a mérleg másik serpenyőjében 16 év ellenzékiség van. Végül is ja, a 17 az jóval kevesebb, mint 24. Van még lenyúzni való bőr mimagyarokról. Hajrá!

Tehát ha ma december 22-e van, ebből következik, hogy már alig kettőt kell aludni és beköszönt a karácsony, ha akarjuk, ha nem. Azoknak is, akik abból élnek jól, hogy egész évben, karácsonytól karácsonyig több mint tizenhárom éve becsületes, tisztességes embereket zsigerelnek ki. Anyagilag, szellemileg, lelkileg. Tökéletesen működik. Igazából az lenne a csoda, ha nem működne. Különösen annyi pénzből, amennyit a NER fennállása óta elköltenek a közösből, a mindenkiéből arra, hogy Orbán Viktor örök uralkodásának szolgálatába állítsák az országot. Merthogy erről van szó. És működik. Kifogástalanul működik. És ehhez semmi más nem kell, mint teljhatalommal uralkodva, a nagy büdös francot demokratikusan megszerzett hatalommal visszaélve, korlátlan közpénzek fölött diszponálva addig önteni a nép arcába a rongyos, szottyos hazugságok sorát, ameddig már az is igazok is elkezdik igaznak gondolni, akik korábban minden porcikájukkal tiltakoztak ellene.

Aki értesült például a Medián friss felmérésének eredményeiről, az tudja, mire gondolok. Lehet, hogy ezerszer leírtuk, de soha nem lehet elégszer megrökönyödni azon, hogy egy Stockholm-szindrómás ország hogyan mentegeti hosszú évek óta azokat, akik hülyének nézik, kizsigerelik és röhögnek rajta. A magyar populáció kétharmada szerint rossz irányba megy az ország, a választás óta újabb mélyponton a  közhangulat, az ünnepi készülődés csak igen kevesek rosszkedvét enyhíti, és mi a konklúzió, mi a népnemzeti szentencia? Lényegében az, hogy rohadjon meg az EU, rohadjanak meg a szankciók, mi most már aztán kurvára nem szeretnénk megfizetni a háború árát. Hogy közben ki kormányozza az országot, ki produkálja a milyen minőségű kormányzást, ki az az ember, aki majd akkor lesz hajlandó interjút adni, ha lesz mondanivalója, és mi az ő felelőssége abban, hogy a háború miatti válság Magyarországot érinti legjobban egész Európában, az fel sem merül. Pedig már fizeted az árát, drága barátom. Nem a háború árát, az elmúlt tizenhárom év árát. Kamatostul.

Tegnap még úgy gondoltam, hogy ha már lázasan, taknyosan elvesztegettem két órát az életemből és meghallgattam a korrupció és a tolvajok felcsúti-hatvanpusztai illetékességgel bíró fejedelmének szemforgató, álnok, dörzsölt, patikamérlegen kimért, jól hangzó csúsztatásokkal és hazugságokkal operáló, gondosan előkészített forgatókönyv szerinti cinikus mutatványát, akkor szétszedem pontonként. Lehetetlen küldetés. Egyszerűen nem tudok már semmit kezdeni azzal, hogy ez tényleg történik, hogy van ember, aki ennyire gátlástalanul és rezzenéstelen pofával képes hazudni, miközben moralizál és nincs egy önkritikus szava se. Legfeljebb ráng a nyelve a szájában, villámlik a szeme, és egy szóval szájba rúgja a kérdezőt, aki szembesíti az ellentmondásos, öblös hazugságaival. Nem kell itt semmit szétszedni.

Nincs még egy uniós ország, amelyet ennyire súlyosan érintene a válság (az inflációtól a büdös gyenge valutáig, a jövedelmi szegénységtől a 6-15 fokban fagyoskodni kénytelen jövő nemzedékig, a ordító orvoshiány miatt bezáró kórházi osztályoktól a hitelekre szoruló cifra nyomorúságig), és az évek óta saját hatáskörben, rendeletekkel kormányzó meg nem értett zseni ebből semmiért nem okolható. Semmiért. Az inflációért Matolcsyt terheli a felelősség, ő tehet egyedül a rekordmértékű a pénzromlásról. Az energiaárakért kizárólag az Európai Unió a felelős. A kezdő tanárok alacsony fizetéséről a dolgozók érdekképviseleti szervei tehetnek, az ő javaslatuk volt direkt, hogy a kezdő kollégák fost keressenek, ne pénzt (Ordas hazugság). Hogy a háborúért ki a felelős, az nem derült ki, de nekünk tökmindegy a háború kimenetele, az biztos, hogy Vlagyimirt halálunkig tisztelni fogjuk.

Zavarba ejtő olyasmiket hallgatni, hogy egy miniszterelnök nem érti (nem a lófaszt) a hatósági áras állami beavatkozás inflációnövelő hatását, és ha ő nem hisz benne, akkor az nincs. Neki rohadtul ne okoskodjanak a bankárok. Borzasztó hallgatni, hogy egy miniszterelnök egyenes adásban hazudja, hogy ha nem lennének a szankciók, akkor holnapra az infláció felére csökkenne, vagy hogy a büdös gyenge forintnak semmi köze a gazdaság teljesítményéhez és állapotához. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire félelmetes, hogy egy miniszterelnök lényegében röhögve beismeri, hogy azért nem jó az IMF és Brüsszel hitele – akkor sem, ha jóval kedvezményesebb, mint bármely más hitel -, mert azt feltételekhez kötik. Bezzeg a pénzpiacokról felvett hitelért nem kell semmilyen feltételnek megfelelni, különben is nekünk senki ne mondja meg (értsd: átláthatatlanul azt csinálunk vele, amit akarunk, akár el is lophatjuk, aztán az alattvalók visszafizetik hatszáz év alatt, ki nem szarja le). Azt ide se hozom, hogy mennyire hátborzongató, hogy egy országot egy olyan ember vezet, aki szerint az közoktatás legfontosabb alappillére a hittan és a testnevelés. Hadházy Ákos megállapítását viszont ide kell hoznom:

A mai (tegnapi – szerk.) „sajtótájékoztatón” Orbán azért mer ennyi cinikus hazugságot és hülyeséget kacagva előadni, mert tudja, hogy a megmaradt független sajtón keresztül az emberek nagyobb részéhez ez nem fog eljutni. És ha semmit nem teszünk a propaganda ellen, így nevet ránk jövőre is.

Stimmel. Azzal a módosítással, hogy nem ránk nevet, hanem rajtunk röhög. Sajnos joggal. Joggal okoskodik, moralizál és mások korruptságával keni el a saját korruptságát, miközben a harcoláson és az európai szövetségi rendszerrel való szembehelyezkedésen kívül semmilyen megoldást nem vázol az ország – jelentős részben általa okozott – súlyos problémáinak megoldására, mert a propaganda elvégezte az ő munkáját, neki csak az a feladata, hogy kijelölje a felelősöket és rájuk kenje a saját mocskát. Működik. Hogy egyetlen kérdést nem kapott tegnap a katari sok tízmilliós korrupt rongyrázásról, az már szóra sem érdemes, cserébe sátáni vigyorral, magabiztos önelégültséggel gyalázhatta az Európai Parlament kétségtelenül súlyos korrupcióba keveredett képviselőit, az EP beszántásáról delirált és a polgárilag engedetlenkedő tanároknak a törvények betartását javasolta. Mert ő is betartja a törvényeket, amelyekre felesküdött.

Nem kell ezt szétszedni ennél jobban, mert ez már rég nem róla szól, hanem a tudatmódosított populációról. Aki saját maga ellen fordul inkább, ahelyett, hogy a zsarnokai aljasságával szembenézne. Látva, hogy milyen semmihez nem hasonlítható magabiztossággal taposnak a tanárok fejére, hogy nyolcadrangú csicskákkal csuklóztatják őket (lásd: ITT vagy ITT), hogy a miniszterelnök hazudik róluk és töretlenül megbízik a tanárokat 45 százalékos béremelés helyett Mága Zoltán koncertjeggyel alázó rendőrminiszterben, nekem most minden maradék reményem elszállt. Arra nézve, hogy ebből az önsorsrontó posványból belátható időn belül vezet út kifelé.

Ám nem szeretném ezt a rezignált, reménytelenséget senkinek a karácsonyfája alá betenni, ezért az általam nagyra becsült TGM optimizmusával búcsúzom. Legyen így. Hátha így van. Hátha így lesz.

Biztató jelnek látom a mostani tanár-diák-szülő tüntetéseket, amely azt bizonyítja, hogy vannak morális energiák a társadalomban, szépen tudnak viselkedni, nagylelkűen, még közeledni is tudnak egymáshoz, például az egyházi iskolák a világiakhoz. (…) Szerintem nem csak ellenzékiek és nem csak széplelkek akciójáról van szó; a maradék 8-9 millió ember is szeretne szebb, emberhez méltóbb életet élni, és tesz is lépéseket ez irányban. Orbán Viktor nem számít sokat ebben a pillanatban. Amit csinál, az infantilis hazudozás, gyengeség, hatalom nélküli trükközés. (…) Pár héttel ezelőtt nem mondhatta volna azt Matolcsy, amit mondott, vagy Ókovács nem bírálhatta volna az egyik fideszes megmondóembert.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább