NEHAZUGGY

Nem azért játszanak jól, mert fehérek és keresztények

Lázár Gergő | 2022. December 19, Hétfő | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Ma este majdnem futbaltörténelmet írtak… De végül nem egy afrikai csapat lett a világbajnok!” Fehér, keresztény, európai értékeket képviselő ország lett a világbajnok. Tegnap lezárult a világbajnokság, a döntőt 36 év után – megérdemelten – az argentinok nyerték, akiket Messi és di Maria győzelemre vezetett. Az elképesztő csatát, amelyet talán minden néző valóban élvezhetett is, idehaza a fentiekhez hasonló kommentekkel értékelték a nemzeti, keresztény politikusok és kormányközeli figurák. Hogy miért nem lehet a focira koncentrálni, azt nem igazán értem, hiszen Orbán és párttársai a torna elején még arról beszéltek, hogy a politikát és egyéb dolgokat nem kellene összekeverni a focival, mert az egy olyan sport, amely milliókat tud összehozni a tv képernyői előtt.

Nem teljesen mindegy, hogy egy fekete, fehér, sárga, kék, vagy zöld bőrű csapat nyeri meg a világbajnokságot? Ki a büdös francot érdekel egy csapat játékosainak bőrszíne, vallási, vagy szexuális beállítottsága? A valóban jobban játszó argentin csapat megnyerte a legjelentősebb tornát, amivel kiérdemelték, hogy a legjobbnak nevezzük őket az elkövetkezendő négy évben. Egy nemzet boldog a maga 45 millió tagjával, akik között vannak feketék és fehérek, keresztények, zsidók és muszlimok, de még heterók és homoszexuálisok is. Az emberek ezektől teljesen függetlenül örülnek, mivel a nemzeti csapatuk megnyerte a világbajnokságot, ráadásul nagyszerű játékkal, és azt a Franciaországot győzték le, akiket a torna talán legnagyobb favoritjának gondoltak sokan, miután Brazília kihullott.

Hogy a francia válogatott játékosainak többsége külföldi felmenőkkel rendelkezik? Ez valóban igaz, nincs mit tagadni ezen, de ettől még nem lesznek kevésbé franciák mint az, akinek családja már generációk óta ott él. A törvény előtt egy francia állampolgár és egy másik francia állampolgár között nincs különbség, olyan, hogy franciább, egyszerűen nincs és nem is lesz soha. Csak példaként megemlíteném, hogy Lionel Messi és Angel di Maria, akik a döntő talán legértékesebb játékosai voltak – a kapus mellett természetesen – mindketten olasz bevándorlók leszármazottai. A kérdés csak az, hogy ha ez nem probléma a nagyon bevándorlásellenes jobboldalnak, akkor mi a bajuk azzal, hogy a francia válogatottban is akadnak bevándorló szülők gyermekei?

Ha az argentin válogatottban lennének sötétebb bőrű játékosok – indián ősökkel bíró argentinok is élnek ám az országban -, akkor másként kellene értékelni az eredményüket? A trófea nem csillog olyan szépen, ha nem fehér emberek emelik azt a magasba? Nagyon kevés olyan ország van a világon, amelynek fejlődését nem befolyásolta volna valamelyik más államból érkező nép. Elég csak Magyarországot megemlíteni, amely több dolgot is megtartott a szlávoktól, oszmánoktól, vagy épp sváboktól. Ezzel nincs semmi probléma, de azzal van, ha mondjuk Franciaországban holmi Zinedine Zidane emeli a magasba a trófeát, vagy Mbappé? Egyszerűen nem vagyok képes felfogni azt, hogy mégis mi köze van bármihez is annak, hogy kinek milyen a bőrszíne, vagy a vallása.

Én tegnap egy nagyszerű mérkőzést láttam, ahol teljesen hidegen hagyott az, hogy kinek milyen a bőrszíne, vagy melyik istenben hisz. Én egy izgalmas, fordulatos mérkőzést vártam, amit meg is kaptam. A jobb csapat legyőzte a korábbi világbajnokot, ezért most Argentína hetekig örülhet a győzelemnek. Ez ennél többről nem szól, noha Argentínában is szinte vallási fanatizmussal szeretik a csapatukat az ott élők. De a dicsőség el fog múlni, és szembe kell nézniük a mindennapokkal, ahol is továbbra is küszködniük kell, mivel évtizedek óta politikai mélyrepülésben van az ország, nem is beszélve az elképesztően leértékelődött fizetőeszközről. A volt elnököt nemrégiben börtönre ítélték korrupciós ügyei miatt, ami szinte a mindennapok része Argentínában. De talán pont ezért is olyan fontos most sokak számára az, hogy a csapat meg tudta nyerni a világbajnokságot, hiszen legalább egy kis örömben részük lehet, és elfeledhetik az ország rossz helyzete miatt meglévő bajaikat egy pár napra.

De gondoljunk csak bele abba, hogy mit mondana akkor a fenti sorok szerzője, Jeszenszky Zsolt, vagy Németh Szilárd, ha egy fekete, ne adj’ Isten muszlim játékos vezetné győzelemre a magyar válogatottat? Vajon akkor is ilyen vehemensen küzdenének a megszálló, gaz bevándorlókkal szemben, vagy akkor rendben lenne a történet? Az igazság az, hogy bevándorlók gyermekeivel, vagy sem, de ezek a csapatok már évek óta a világ elitjében vannak, és ott is van a helyük. Nekünk más sem marad, mint a reménykedés minden világesemény előtt, hogy talán majd ebben az évben sikerül legalább kvalifikálni az eseményre, és lesz majd kinek szurkolni a tornán. De annak oka, hogy magyar csapat már 1986 óta ki sem jutott a világbajnokságra nem az, hogy nincs elég fehér, keresztény játékosunk, hanem az, hogy egyszerűen az utánpótlásnevelés, amelyet a franciák példának okáért tökélyre fejlesztettek, nálunk ma is gyermekcipőben jár, nem is beszélve az edzők munkájáról. Az, hogy a közeljövőben sikerül-e végre kijutnunk a világbajnokságra, csakis a vezetéstől függ, amely ugyan elképesztő pénzeket öl a fociba, de valódi eredménye – egy-két mérkőzést kivéve – még nem volt. Pedig szerintem a magyarok többségének teljesen mindegy lenne, hogy kik vannak a keretben, ha a csapat kijut, és lehet végre kinek szurkolni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!