Január 27,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Az esőisten kegyes volt a debreceni éhezőkhöz

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,840,123 forint, még hiányzik 1,159,877 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Miért vagy oly kevély, te palota?
Uradnak fényében kevélykedel?…
Azért van rajta gyémánt, hogy szive
Mezítelenségét takarja el.”

/Petőfi Sándor: Palota és kunyhó

 

Hazánkban mind többen kerülnek nehéz élethelyzetbe. Az idei karácsony sokak számára más lesz, mint az eddigiek, elsősorban az üres pénztárcák miatt. Számos családban a karácsony eddig is csak egy olyan ünnep volt, amikor nem volt mit enniük, most a mostoha körülmények között élők száma csak növekedni fog.

Az  Egy Morzsányi Szeretet Egyesület karácsonyi Morzsapartiját szombaton tartotta Debrecenben, a Bocskai téren.

Igyekeztünk ezt a napot vendégeink számára különlegessé, emlékezetessé tenni. Szerettük volna, hogy a Debrecenben, és a környékén élő kisnyugdíjasok, munkanélküliek, sokgyermekes családok, utcán élő honfitársaink is érezzenek egy keveset a karácsony melegségéből, legyen számukra is ünnep a Megváltó születése.

Szombat reggel, mikor a kis csapat elkezdett készülődni még zuhogott az eső. Szerencsénkre a Morzsaparti kezdetére már csak szemerkélt, így az égiek megkönyörültek a hosszú-hosszú sorban állókon. 

Az embertelen időjárás sem riasztotta el a társadalom peremén, a „láthatatlan” Magyarországon élőket attól, hogy sorban álljanak ételért. Folyamatosan jöttek a vendégeink ennyien, még sohasem voltak. Megtelt a tér nehéz sorsú emberekkel. Kisnyugdíjasok párjukkal, vagy egyedül, és sokgyermekes családok várták, hogy tele „tarisznyával” tudjanak haza menni. Megdöbbentő volt látni, hogy a sor egyre hosszabb lett, és csak érkeztek az emberek. 

Szomorú látlelete mindez napjaink Magyarországának. A szegénység, a nyomor, a kilátástalanság ott van a mindennapokban, és egyre nő. Mind többen kerülnek olyan élethelyzetbe, hogy segítség nélkül nem tudnak talpon maradni, képtelenek lesznek magukról gondoskodni. Felfoghatatlan, hogy a 21. században, a stadionok országában mennyien élnek egyik napról, a másikra. A kormány által csak a kék plakátokra kidobott milliárdokból  segíteni lehetett volna egy keveset a társadalom leszakadó tagjainak. 

A mi vendégeink nem a brüsszeli szankciók miatt éhesek, hanem azért, mert saját kormányuk nem veszi őket emberszámba, ott rúg beléjük, ahol tud. Teszi mindezt önzőn, gátlástalanul, és még köszönetet is várva a semmiért. 

A NER országában az emberség, az irgalom, a szeretet, a jóság hiánycikk lett. A hatalmon lévők egy ígéretüket betartottak: senkit sem hagytak az út szélén, belerúgtak mindenkit az árokba, jó mélyre, ahonnan tíz körömmel sem tudják magukat kikaparni. Teszi mindezt egy magát kereszténynek mondó kormány. Vajon mikor találkoztak életközelben olyan magyar emberekkel, akik számára még az egy szelet kenyér is mennyei ajándék?

Szomorú, hogy advent negyedik vasárnapja előtt  számos gyerekes család számára a közös program az, hogy ingyenes ételosztásokra járnak. A tehetős családok ilyenkor kirándulnak, moziba mennek, vagy éppen állatkertben szórakoznak. A mi vendég gyermekeink azonban örülnek, ha hétvégén nem maradnak éhesek. Tudjuk, ez bizony nem mindig sikerül. Milyen világ az, ahol nagyon sok gyermek éhesen fekszik le, ők bizony nem tudják, hogy hivatalosan már „megszűnt” a gyermekéhezés Magyarországon.

Legtöbbjük talán nem is tudja, hogy lehetne más, jobb életük is. Az ő álmaik földhözragadtak. Karácsonyra meleget szeretnének, és minden nap legalább egyszer jóllakni. Ugye, ez nem olyan nagy kívánság? 

A karácsony előtti időszakban mindenki igyekszik szebbik arcát mutatni. Sokan jönnek rá, hogy szívük is van. Ilyenkor a politikusok fotóival van tele a közösségi oldal, többnyire más tollával ékeskedve – nem saját zsebből adományoznak – fotóztatják magukat, büszkélkednek azzal, hogy mennyi szegény ember él a  térségben. Ez az ömlengő, magamutogató „szeretet” december 23.-ig tart, s utána egy év pauza következik. December 24.-én már az élet visszaáll a régi rendjébe. Pedig a karácsonyi és az újévi  ünnepek alatt  bizony sokan nélkülöznek. Bármilyen hihetetlen, a „csóró”  éhes akkor is, amikor az ingyenkonyhák zárva tartanak. Vajon miért nem gondolnak erre azok, akik tehetnének azért, hogy az országban mind kevesebb legyen az éhező ember?

Nem méregdrága stadionokra, ló wellnessre – és még hosszasan sorolhatnánk – van szüksége a magyar embereknek, hanem tisztes nyugdíjra, munkára, és olyan oktatási rendszerre, amely biztos jövőt jelenthet minden fiatal számára. A közmunka és népkonyha a 21. században, itt, Európa szívében nem lehet életcél. 

Az egyesület a maga szerény lehetőségei szerint igyekezett gondoskodni a vendégeiről. Még a Mikulás is megérkezett a térre, gyerekek, felnőttek örömére. A gyermekes családok könyveket, játékokat, édességet kaptak. A 100 ezer forint alatti kisnyugdíjasok között 10 tartós élelmiszer csomagot sorsoltunk ki. Gazdára talált két fenyőfa is, ünnepi díszekkel. A „nyertesekkel” madarat lehetett volna fogatni, annyira örültek. Volt olyan nyertes, aki meg is könnyezte az ajándékot. 

Tisztelettel köszönjük mindenkinek a támogatását. Az egyesület asszonyai főzték a székelykáposztát. Hálásak vagyunk Sz. Csillának, K.-né Marikának, Erikának, Marikának a tartós élelmiszer-csomagokért; Misinek köszönjük a fenyőfát; Erika hozta a karácsonyi díszeket; Katika a húst vette meg; Viki szaloncukrot hozta. Kata készítette a kókuszgolyókat, a káposztát kedvezményesen adó árusnak is jár a köszönet. Hálásak vagyunk a Diti Pékségnek-, a Lipóti Pékségnek, akikre mindig számíthatunk. Köszönjük az Ilyés Marci Alapítvány rendszeres támogatását. Nagyon köszönjük a Mikulásnak  – Márknak -, hogy ellátogatott a Morzsapartira, és egy kis örömet, vidámságot hozott az ételre várók életébe. 

A debreceni Morzsaparti csapat legközelebb 2023. január 21-én hívja meg vendégségbe a cívis városban élő nehéz sorsú embereket.

Kérünk minden jóérzésű honfitársunkat, támogassa, segítse munkánkat. Kéréseink:

Várjuk debreceni éttermek, pékségek jelentkezését, akik partnereink lehetnének abban, hogy még gyakrabban rendezhessünk Morzsapartit a városban;

Várjuk a Morzsapartira a felajánlásokat, ételt, TARTÓS ÉLELMISZERT, gyümölcsöt, burgonyát, süteményt korlátlan mennyiségben;

Számítógépeket. laptopokat is örömmel várunk;

Önkéntes segítőket is jó szívvel fogadunk, akik úgy érzik, tenni akarnak valamit a szegényekért;

Pénzbeli adományokra is számítunk. Az egyesület számlaszáma:
 
Egy Morzsányi Szeretet Egyesület; Erste Bank;  Számlaszám: 11600006-00000000-93568971

Email-cím: [email protected]

Az ország nehéz helyzetben van, nagyon sokan már felélték az utolsó tartalékaikat, a szegények még szegényebbek lettek. A kilátástalanság napról napra nő, mind többen szorulnak a társadalom peremére, élnek a „láthatatlan” Magyarországon. 

Hisszük, hogy mind több debreceni honfitársunk szíve nyílik meg, és egyre nagyobb számban lesznek azok, akik segítik az egyesület munkáját. Meggyőződésünk, hogy az emberi jóságra és szeretetre talán még soha nem volt olyan szükség szeretett hazánkban, mint napjainkban. A gyűlölködés, a kirekesztés nem vezet sehova. Higgyünk a szeretet és az emberi jóság erejében. És ne csak karácsonykor! 

Segítsünk, hogy egyre többen higgyenek abban, hogy azért, mert szegények, ugyanolyan emberek, mint azok, akiknek az élet napos oldalán jutott hely. Fogjuk meg a segítséget kérő kezeket, örüljünk, hogy adhatunk! 

Egy kis melegségre és emberségre minden felebarátunknak szüksége van. 

 

Napjainkban különösen fontosnak gondoljuk XVI. Benedek pápa üzenetét: 

Egy társadalom emberiességnek legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével

 

Lipcsei Andrea

az egyesület vezetője

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!