NEHAZUGGY

Már alig néhány ilyen 55 százalékos konzervatív győzelem kell, és az ország beledöglik

Emelkedett jó reggelt kívánok minden nyájas olvasónknak december idusán! Keserves volt ez az év, a sokévi átlagnál is keservesebb, a Holdról is látszott, de legalább már a végét járja. Úgy látszik, az idő múlásával az igényszintem is csökken, és már ennek is tudok örülni. Most, hogy a Katargate apropóján habzó szájjal verik a mellüket a nertársak és az európai baloldal (+a hazaáruló magyar dollárbaloldal) korrupciója fölött diadalmasan hányják az epéjüket, egyáltalán nem zavartatva magukat attól a ténytől, hogy Szijjártó a főnöke tyúkszemére taposva igyekezett az elmúlt két napban tövig benyalni az Öböl-menti virágzó demokráciának a futball vébé lenyűgöző megszervezéséért, és látva azokat az aktatáskákba, utazóbőröndökbe, papírzacskókba tömködött kenőpénzeket, amelyeket a korrupcióval gyanúsított EP-képviselőknél/dolgozóknál lefoglaltak, mint valami maffiafilmben, azt kérem a Jézuskától karácsonyi ajándék gyanánt, hogy a működő magyar igazságszolgáltatás pontosan ilyen példás szigorral csípje nyakon az magyar állampárt összes cinkos- és bűntársát, akik az elmúlt évezred legsikeresebb, túlságosan hosszúra nyúlt évtizedében szerintük törvényesen nyeltek le, tüntettek el, raktak zsebre egy rakás adófizetői pénzt. Kicsivel többet, mint az a másfél millió euró, amit eddig a brüsszeli rendőrség az eddigi razziák során lefoglalt. És amivel Orbán Viktor trollkodik a Twitteren, gúnyolódik a brüsszeli korrupción. Mert ha mások korrupt gazemberek, akkor neki is joga van, sőt kötelessége korrupt gazembernek lennie.

Egyelőre ez a nyakon csípés persze egy utópia, az Orbán-rezsim sem tart itt, mi sem tartunk itt, ezért a karácsonyi ajándékom is jó eséllyel elmarad idén. A Political Capital viszont friss tanulmányában tökéletesen diagnosztizálta a nyilvánvalót: az Orbán-rezsim konszolidálhatatlan, hiszen bármilyen konszolidációval a saját alapjait számolná fel. A korrupciót, az információ kontrollját, a pártérdekekre szabott jogszabályokat és intézményeket. Az ad némi reményt, hogy nemzetközi, különös tekintettel uniós szinten totális kényszerpályára került a felcsúti önkényuralom, miután önként golyózta ki magát az európai és globális fősodorból azért, hogy legyen egy fedősztorija, egy elkenési narratívája a jogállam leépítése, valamint a rendszerszintű korrupció miatti kritikákra és eljárásokra. Blokkol, vétózik, keménykedik, bomlaszt, acsarog és igyekszik Európát a populista, radikális, szélsőjobbra kitolni, ám egyelőre sikertelenül. Amiben sikert értek el az elvtársak (unortodox mércével, nyilván), az az, hogy

• az EU-ban utolsóként állapodtak meg a helyreállítási tervről,
• a kohéziós pénzek több mint fele befagyasztásra kerül, ami példa nélküli az Európai Unió történetében,
• az uniós támogatások nagyobb részének kifizetése csak az EU által megszabott feltételek teljesítése esetén történhet meg (itt üt be a konszolidációs paradoxon),
• az Európai Bizottság ellenben folyamatos nyomás alatt tarthatja az Orbán-kormányt,
• amelynek EU-n belüli pozíciói komolyan megrendültek, az elmúlt években kiépített nemzetközi kapcsolatok és befolyás (a lengyel viszony, a V4-es érdekképviselet) is veszélybe került.

Siker győzelem hátán. Kérdezzék meg Fürjes Balázstól. Ő érti ezt. Ő tudja, hogy az európai nagypolitika egy olyan power game, amit huszonheten játszanak, és a végén Orbán Viktor nyer. Naugye. Mi lenne, ha nem mindig Orbán nyerne a végén? Mi lett volna most velünk, ha nem győz? Ha a kohéziós pénzek 55%-ának befagyasztása nem siker, akkor ugyan mi lehetne az? Éppen ezért, bár kétségtelenül jól hangzik, én némi egészséges fenntartással kezelném azt a felmérést, amely szerint Orbánt hibáztatja a többség a történelmi EU-s büntetésért, Soros Györgyöt mindössze 3 százalék.

• Ahol már a szavak se azt jelentik, amit a NER nyelvpolitikai merényletei és tudatmódosító politikája előtt jelentettek, vagyis ahol Orwell valósága költözött a valóság helyére (vagyis ahol a háború béke, a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő),

• ahol az ársapkás csirkefarhátért és a 43 százalékos élelmiszerinflációra nagyvonalú kormányzati válaszként adott 15 százalékos nyugdíjemelésnek nevezett alamizsnáért jár a kézcsók,

• ahol inkább leszerelik a hőmérőket az iskolában, hogy ne derüljön ki, milyen hideg van,

• ahol a tanárok, vagyis maguk az érintettek nem szólalhatnak fel azon a konzultációnak nevezett köpedelmen, amire a megbecsülésükért küzdő pedagógusokat az állásukból kirúgó rendőrminisztérium hívta őket,

• ahol a pedagógusok béremeléséről nem a pedagógusokkal, hanem kormány hátsóját életvitelszerűen fényesítő álcivilekkel egyeztet a közoktatásért papíron felelős rendőrminisztérium kontraszelektált államtitkára,

• ahol a kormány behazudja, hogy kifizeti a kórházak adósságállományának kétharmadát, aztán kiderül, hogy még a felét se rendezte annak, amit megígért,

• ahol az uniós források lehívása érdekében felállított Integritás Hatóság keretében megalakult Korrupcióellenes Munkacsoport alelnöke egy NER-közeli káder,

• ahol szinte csodának számít, hogy a köztévébe bejut egy ellenzéki képviselő, aki felolvassa a rendőrminiszter által engedetlenkedés miatt kirúgott pedagógusok nevét, az állami hírügynökség azonban a közmédia kibaszott jó hírnevére hivatkozva nem hajlandó az erről szóló közleményt kiadni,

és jól van így is, ott a legnagyobb vereség is győzelem. Az, hogy a kohéziós források 55%-át befagyasztják, győzelem. Bezzeg ha Gyurcsány lenne, akkor a 155 százalékát fagyasztották volna be. Nahát.

A nemzeti érdek mögé bújó Brüsszel elleni szabadságharcban aratott győzelem mellett a gazdaságot szimultán igyekezettel sikerült totális lejtmenetbe kapcsolni, aminek egy elhúzódó válság lehet a következménye, ahogy azt minden, a gazdasághoz nem 10 éves funkcionális analfabéta szintjén értő szakember elmondta. Ami meg annak az egyenes következménye, hogy miképpen a külpolitika, a nemzetközi kapcsolatok is, a gazdaság is, a válságkezelés is, azaz minden is a NER hosszú távú fennmaradásának biztosítását szolgálja. Ezt próbálja szerintem az egyélőisten konzervatív politikájaként, konzervatív filozófiájaként eufemizálni az Index helyén működő Index által megszólaltatott háromnevű konzervatív eszmetörténész. És milyen igaza van! Hát a hülye is tudja, hogy az erkölcsi megfontolások nem képezik részét a politika értelmezési tartományának, a politika elsősorban nem erkölcsi kérdés. Tanultam megint valamit: a konzervatív politika azt vallja, hogy az egyenlőtlenség elfogadhatóbb, mint egy totális állam, ezért csöpögteti a szociális támogatásokat a társadalmi feszültségek kialakulásának elkerülése érdekében. Jó. Akkor ez az autoriter-félfeudális-hibrid rezsim – amin faszság számonkérni a szociális érzéketlenséget, mert a politika nem morális kérdés – nem totális állam. Jó, tehát a lényeget tekintve a háromnevű szakember úr is azt mondja, hogy minden intézkedés a hatalom megtartását szolgálja. Csöpögtetjük az alamizsnát, befogjuk az éhes szájakat, mindig adunk egy kicsit, hogy ne lázadjon fel a paraszt, aztán jól van az úgy.

Ez, a hatalom mindenáron megtartása ír felül mindent, az ország és a benne élők érdekeit elsősorban. Ezért nincs koherens, értelmes, kiszámítható gazdaságpolitika, hanem csak populista, a pillanat megnyerését célzó hektikus, esetleges, dilettáns intézkedések, amelyek nem ritkán több kárt okoznak, mint hasznot, amelyek elnyújtják, elmélyítik a problémákat, rosszabb esetben újakat generálnak. Nincs jobb példa erre, mint a saját unortodox gazdasági zsenijük által is pusztítónak, lehetőleg tegnapi hatállyal, azonnal kivezetendőnek mondott árstopos szocialista-kommunista faszakodás, ami fűti az egyébként is Európa-bajnok inflációt. Mit csinálnak? Kivezetik? Francot. Meghosszabbítják Moszkváig április végéig az élelmiszerárstopot. Miért? Mert nem az a lényeg, mekkora kárt okoznak vele, hogy pont az ellenkezőjét érik el annak, amiért bevezették, csak az számít, hogy azok, akik őket hatalomban tartják, elhiszik-e a szómágiát. És ja, valószínűleg Rogán szondái azt mutatják, hogy elhiszik, tehát maradnak a sapkák. Hogy hosszú távon mi lesz ezzel az országgal, az őket a legkevésbé se érdekli.

Ne legyek igazságtalan, ismerjem el a sikereket is. Fantasztikus fejlemény, hogy két katari szentmise között Szijjártó földgázvásárlásról egyeztetett Dohában, ahova nem azért ment, amiért a főnöke. (A magyar honvédségnek jár a pacsi a Brüsszel és Doha között összehozott légihídért.) Mint megtudtuk, legkorábban 2026-tól jöhet gáz Magyarországra Katar felől, és ehhez még egy horvátországi beruházás is kell majd. Ugyanakkor ha jól értem, ez azt is jelenti, hogy az orosz gáznak mégiscsak van alternatívája, ami azért fontos, mert eddig úgy volt, hogy nincs neki. Olyan, amilyen, de alternatíva. Annyival mindenképp előrébb vagyunk, hogy a Magyarországnál kilencszer kisebb törpeállam talán nem fogja kirobbantani a harmadik világháborút, még akkor sem, ha világpolitikai súlya sokszorosan meghaladja a földgázban sajnos nem, ellenben Orbán-fanatizmusban és vakhitben gazdag Magyarországét.

Ez van, ezek vannak. Tényleg már csak pár ilyen 55 százalékos győzelem kell, és az ország beledöglik. Ha eddig nem, majd ezután. De legalább már nem kell tanár se, mert jövő sem lesz. Ahol Szijjártó Péter mellett Gáspár Győző a szellemi honvédelem világítótornya, ott tényleg fölösleges az oktatásra pénzt áldozni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább