Január 27,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Izmoznak és pöffeszkednek, mintha minden rendben lenne

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,840,123 forint, még hiányzik 1,159,877 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, jó szurkolást, vidám vasárnapot kívánok mindenkinek! Oly nagyon sajnálom, hogy minden futballmániás, korrupt jogászminiszterelnökök és tenyérjósok gyöngyének kedvenc csapata még a nyolcaddöntők előtt kiesett a vébéről, remélem, vigasztalja a tudat, hogy a nem létező Németország is búcsúzott már. Nem beszélve arról az országról, amelynek B betűvel kezdődik a fővárosa, amely város a foci nem politika elvből csúfot űző kocafutballisták és rendeletekkel kormányzó miniszterelnökök szerint minden nyomorunkért felelős. Ámde nem akarok elveszni a bűzölgő magyar közélettel kapcsolatos, egészen pitiánernek minősülő részletekben, mert ahhoz képest, hogy a nagy mesélő és rezsimje éppen most fojtja vérbe (a vér szimbolikus értelmére gondolok, nyugodjon meg minden divatkeresztény) a közoktatást, és olyan kinyírási, eltakarítási, megfélemlítés hadművelet vezényel le éppen a rendőrminiszter a pedagógustársadalom szintjén, amire korábbi rezsimek elvetemült elvtársai is elégedetten csettintenének, minden más jelentéktelen apróság. Hogy nem elégszik meg pedagógusok kirúgásával, hanem a szülőket a tanárok ellen igyekszik hergelni, az külön minősíthetetlen. De.

Azért annak is van egy alig diszkrét trágyaszaga, hogy miközben a nertársak nagy általánosságban is a legjobb hagyományaikat ápolva rázzák a rongyot télvíz, háború és gazdasági világválság idején (Szijjártóné Szijjártó felesége meg zenei aláfestés gyanánt az autista lakóotthonok rezsiköltségére koldul a százmilliárdos közpénzmédia képernyőjén, miközben a szociális törvényt dalolva aláíró Novák Katalin sóhivatala az embereket kéri, hogy díszítsék fel a Sándor-palota karácsonyfáját, küldjenek karácsonyi díszeket, lécci), a vezérkos ugyanazt műveli, amit harminc éve és jövő héten is: belevizel a nemzet sápadt orcájába. Márpedig kis belevizelés is belevizelés alapon szerintem nagyon is szóra érdemes, hogy a Budapesttől nem több mint 350 kilométerre fekvő szlovéniai Mariborba százötven személyes honvédségi repülőgéppel viteti magát, a nemzetközi toporzékolásért és feldúlt hőbörgésért felelős miniszterét, valamint a díszes küldöttsége egyéb tagjait. Jó, ez most nem futballmeccs volt, ahova harminc év óta mindig is így ment – luxusrepülővel, hogy jól értsd, alattvalókám -, és jövő héten is így fog menni, hanem a Szlovénia és Magyarország közötti villamosvezeték befejezése alkalmából tartott ünnepség. A lényegen nem változtat. Hanem sőt. Szerintem ront az amúgy is romlott helyzeten, hogy az általa szétbombázott oktatás szereplőiről nem hajlandó tudomást szerezni, a megélhetési válságot tagadja/a belga fővárosra keni, de egy tetves három órás autóút helyett, egy villamosvezeték miatt repülőre ül. És nem arról van szó, hogy a benzinhiány elérte volna a tápláléklánc csúcsát is, hiszen felvételek bizonyítják, hogy az elvtársakat legalább négy darab, magyar rendszámú kormányzati kisbusz kísérte, amelyek a repülőtérről a szlovén államvezetéssel való találkozó helyszínére hurcolták őket. A honvédségi nemkormánygép Kecskemétről Budapestre, Budapestről Mariborba repült, négy tetves buszt meg utánuk küldtek. Hanem tehát arról van szó, hogy van pénz mindenre, amire NEKIK kell, a tápláléklánc csúcsáról a valóság meg nemigen látszik. Vagy ha mégis, akkor az a legkevésbé sem befolyásolja a pöffeszkedésüket.

Úgyhogy azt hiszem, hogy egy olyan országban, ahol azzal döngeti a mellét a kormány, azaz abból igyekszik ízléstelen sikerpropagandát gyártani, hogy országosan majdnem 2400 településen közel 200 ezer család rá van szorulva a szociális tűzifára, amelynek hiányában üres gyomorral fagyna meg a saját otthonában, nem kellene zárójelbe tenni ezt a néhány szaros millióba kerülő repülőutat se. Akkor sem, ha az Agrárminisztérium annak örül, hogy az infláció és a dráguló energiaárak ellenére idén is nagyságrendileg ugyanannyi család ugyanakkora keretből részesült szociális alapon kiutalt tűzifából, mint például 2019-ben. Amikor még nem volt se járvány, se háború, és az a B betűs város sem dobott ránk szankciós atomot. Vagyis annak kell örülni, hogy nem lett több nyomorult, mint eddig volt. Igaz, kevesebb se.

Szóval négy kormányzati kisbusz üzemanyagköltsége + a honvédségi repülő által elégetett kerozin, Havasi Bertalan miniszterelnöki mindenes pedig funkcionális analfabétát játszik, és nem arra válaszol, amit kérdeznek tőle, hogy tudniillik miért volt szükség a repülőgépes útra? Hanem azt válaszolja, hogy ja, „meg tudja erősíteni”, hogy Orbán és Szijjártó valóban repülőre ült. Azért rugózok ezen, mert töretlenül remélem, hogy hátha egyszer ezeknek a csilliárdokhoz képest jelentéktelennek látszó, általános nemzeti nyomorúság idején mégis rohadtul irritáló néhány milliós tételeknek a súlyát a leginkább önsorsrontó hívő is megérti. Mert ezt is az ő zsebéből húzzák ki. Lehet, hogy milliárdul nem beszél, de néhány millióig csak el tud számolni. Milliónként is szét lehet lopni egy ország jelenét és jövőjét. És akkor még nem arról a 3000 milliárdos, a szociális tűzifa árnyékából felfoghatatlan tételről beszéltem, amihez franc se tudja, mikor juthat hozzá az ország. Amelynek kormánya kizárólagos felelősséget visel ezeknek a forrásoknak a részleges, meghatározatlan időre való felfüggesztéséért. Kizárólagos felelősséget. Mint ahogy lényegében azért is ők a felelősek, hogy akár el is halaszthatják a keddi döntést annak a bizonyos 3000 milliárd forintnak a befagyasztásáról. Az úgynevezett Brüsszelnek, vagyis az Európai Uniónak nem sürgős, Magyarországnak viszont az idő múlása és a bizonytalanság egyáltalán nem kedvez. Mert nem az a kérdés az uniós tagállamok között, hogy meg kell-e büntetni Magyarországot a kormánya miatt, hanem hogy milyen mértékű legyen a büntetés.

Tudom, hogy tudjuk és unjuk is már, pedig nem lenne szabad. Egyszerűen nem lehet elégszer hangsúlyozni: az Orbán-kormány eddigi úgynevezett vállalásai nem alkalmasak az Európai Bizottság és az EU-tagállamok aggályainak eloszlatására. Egy részük, konkrétan az antikorrupciós csomag néhány eleme maga a vicc kategóriája. Nem én mondom, hanem Hegedűs Dániel, az amerikai German Marshall Fund vezető munkatársa mondja egy nagyon fontos interjúban: a probléma az Orbán-rezsimmel az, hogy az egész rendszer az uniós források stratégiai korrupciós csatornákon keresztül való felhasználására épült, miközben folyamatosan rombolta saját szövetségi rendszerének a kül- és geopolitikai pozícióit. Ez a rezsim pedig miközben pontosan tudta és tudja, hogy mekkora a tét, ahelyett, hogy mindent, és még annál is többet megtett volna egy, az uniós források elköltéséhez szükséges, tokától bokáig transzparens környezet kialakításáért, és olyan jogi eljárások és intézmények létrehozásáért, amelyek maradéktalanul képesek nyomozati vagy vádemelési funkciók ellátására, pont az ellenkezőjét csinálta. Azzal szórakoztak, hogy olyan intézményeket gründoltak, amelyek a legkevésbé sem alkalmasak ezekre a célokra, és Navracsics emberarcát maguk előtt tolva, megpróbálták lenyomni a kretének szakszervezetének tekintett Európai Bizottság torkán. És mindez nem elég nekik, szerintük nincs elég nagy szarban az ország, húzzák az időt Svédország és Finnország NATO-csatlakozási kérelmének ratifikálásával, töretlenül blokkolják az Ukrajnának nyújtandó 18 milliárd eurós hitelt és a globális minimumadó bevezetésének is keresztbe tesznek. (Az olajársapkáról majd később lesz szó, megvárom, hogy mikor derül ki, hogy azt sem szavazták meg, pedig de.)

Szóval lehet demagógiát kiáltani, meg hazaárulózni, de a helyzet az, hogy tisztességes kormány soha nem a saját népe ellen küzd. Márpedig ezek a figurák minden cselekedetükkel a saját népük ellen dolgoznak. Úgy tesznek, mintha nem lenne válság, úgy tesznek, mintha annak egy jelentős részéért nem őket terhelné a felelősség, mintha a tanárok, diákok, szülők nem miattuk lennének az utcán, mintha semmi jelentősége nem lenne annak, ami az oktatással történik, és mintha még mindig megengedhetnék maguknak, hogy zsarolják, fenyegessék, lejárassák, rágalmazzák azokat, akiktől a pénzt várják. Az ország legatyásodva áll a szociális tűzifa, az elhatalmasodó áruhiány, a száguldó infláció, a létbizonytalanság árnyékában, ezek meg izmoznak és pöffeszkednek, mintha minden rendben lenne. Nincs rendben. Semmi nincs rendben. Az sincs rendben, hogy 10 millió forintot égetnek el fél nap alatt, és az se, hogy az országnak járó milliárdokat kockáztatják azért, hogy az össznépi tájékozatlanság és ostobaság hátán valahogy hatalmon maradjanak, és megússzák az elmúlt évtized bűnös ámokfutását.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!