Január 27,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ahelyett, hogy azon rágódnánk, hány sorban hányszor hazudott

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,840,123 forint, még hiányzik 1,159,877 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kérdés a következő: szükséges-e nekünk vagy bárki másnak arról hosszasan lamentálnia, hogy mi mindenről delirált 28 percen keresztül az állampártja által kisajátított közpénzszolgálati rádióban a 13 éve teljhatalommal uralkodó miniszterelnök úgy, hogy közben egyetlen büdös szóval nem érintette azt a Pintér Sándor rendőrminiszter által megtorlásokkal, kirúgásokkal felturbózott tiltakozási hullámot, amely a magyar közoktatás áldatlan, mindenféle nemzetközi kitekintésben gyászos állapota ellen formálódik immár nem hetek, vagy hónapok, hanem hosszú évek óta? Aminek a csúcsán meg a tanárhiány csúcsán a sztrájkjoguktól megfosztott pedagógusokat engedetlenség miatt kirúgnak az állásukból, miközben a közoktatás problémáit rendészeti kérdéssé züllesztő korrupt rendőr tárcája a szülőknek címzett, a nemzeti álkonzultációkhoz hasonló ordas propagandakérdőívében igyekszik az ún. megkérdezetteket a tanárok ellen hangolni, azt sugalmazva, hogy valójában a tanárok bujtogatják az ülősztrájkkal, élőlánccal, tüntetéssel tiltakozó diákjaikat a kiállásra.

A kérdés az, hogy kell-e nekünk részletekbe menően elemeznünk, hogy a világpolitikai szélsőjobboldal önjelölt vezetője hogyan fröcsögött december 2-án a dollárbaloldalról, és miket hordott össze ötszáznegyvenhatodik alkalommal a brüsszeli szankciókról, a háborús és szankciós inflációról, az állítólagos háborúpártiságról, vagy ne adj’ isten a migránsokról, miközben egyetlen árva büdös szót nem volt hajlandó annak tudomásulvételére szentelni, hogy az általa ájtatos, szemforgató papok, félnótás, magyarságkutatónak öltözött orvosok és korrupt rendőrök gondjaira bízott közoktatás a megbénulás szélére kerül, ha Pintér Sándor nem áll meg félúton a rendcsinálásban?

A kérdés az, hogy szabad-e bármit komolyan venni annak az általa vezetett ország mindennapjainak húsba vágó valóságát tudatosan ignoráló, kizárólag a Rogán-propaganda sorvezetőjének már eddig is hányásig ismételt hazugságait hétről hétre felöklendező miniszterelnöknek a megszólalásaiból, aki ha nem is fülkeforradalmi fennállása óta, de legalább hat éve nem hajlandó odáig lenézni, ahol az ország jövője eldől?

A kérdések nyilván költőiek: semennyi energiát nem érdemes pazarolni a brüsszelező, migránsozó, szankciózó őrjöngéseire, pláne nem részletesen cáfolni a hazugságait. Abszolút minden sokadrangú jelentőségű ahhoz képest, hogy ma, amikor Hoffmann Rózsa, Balog pap és Kásler doktor magyar oktatást romba döntő dúlása után éppen egy kivénhedt, rovott múltú rendőr sanyargatja, fojtogatja, fenyegeti, zsarolja, félemlíti meg és takarítja el az útból a pártállam dicsőségére, népszerűségére, megkérdőjelezhetetlenségére rossz fény vető renitens tanárokat, a legbátrabb magyarok főnöke, Magyarország Zrt. tulajdonosa kussolva lapít. És már annyit sem mond, hogy mindenki nyugodjon le a picsába, majd lesz pénz lóvéra, ha Brüsszel utalja, ami nekünk jár. Már ezt sem mondja, semmit nem mond. És nemcsak azért, mert ez mind valószínűtlen jövő idő, mert egyáltalán nem biztos, hogy lesz pénz lóvéra, és még annyira sem biztos, hogy abból pont a tanárok béremelésére futja majd, hanem mert eddig is mindig bejött neki, hogy amiről nem beszél, az nincs.

Éppen ezért ahelyett, hogy azon rágódnánk, hány sorban hányszor hazudott a saját kormányzásának kudarcáért semmilyen felelősséget vállalni nem hajlandó féldiktátor, emlékeztessük magunkat arra, hogy 2016 februárjának elején, azaz szűk hét éve, amikor éppen az oktatás elcseszett klikkesítésének, agyatlan központosításának következményei miatt háborogtak teljes joggal a közoktatás szereplői, ugyanabban a rádióban, ahol tegnap nagy erőkkel kussolt őfényessége a közoktatás emberi életeket derékba törő, a jövő nemzedékek életét és az ország jövőjét szavatolni képtelen állapotáról, hogy nézett ki egy péntek reggeli igehirdetés. Hat év távlatából is megrázó politikatörténeti kuriózum, megéri végigolvasni:

Ez volt 2016-ban, Orbán és az állampárt azóta kétszer kétharmaddal nyert választást úgy, hogy már baszakodni se kell olyan hülyeségekkel még kommunikáció szintjén sem, hogy a pedagógusok szakmai véleményét meghallgatjuk, hogy az oktatás belső szakmai kérdéseit politikától és pártpolitikától mentesen megvitatjuk, hogy párbeszédet folytatunk, mielőtt bárkinek a nyakára lépnénk, hogy nem visszük a csőd szélére a rendszert, mert tisztában vagyunk azzal, hogy az ország jövője függ a minőségi oktatástól. Szűk hat év alatt jutott el a bátrak bátra odáig, hogy negyedik kétharmados mámorában, az oktatási problémák megoldása helyett egy rendőrre bízta a közoktatás megregulázását. A korrupt rendőr pedig nem tárgyal, hanem üt, rúg és kirúg.

Ma sokkal rosszabb a helyzet, mint 2010-ben volt, de ma már beszélni sem kell róla. Mert a rendpárti, korrupt diktátorkezdemény szerint ameddig csak 65 iskola és nem több száz, ameddig csak 700 tanár és nem 27 ezer, ameddig csak néhány ezer szülő és diák, nem egymillió nem hajlandó félni, addig nekik nincs félnivalójuk. Ma már simán megteheti minden magyarok legbátrabb miniszterelnöke, hogy miközben egy primitív álkonzultációval harcol Brüsszel ellen és azt élet-halál kérdésként keretezi az előre megrágott hazugságokkal való egyetértést, 28 percen keresztül nem reagál arra, hogy mi a terve a halódó magyar közoktatással. Ma már a sci-fi kategóriája, hogy a Kossuth rádióban egyáltalán egy olyan felvezetés elhangozhat, hogy kezdjük a legforróbb belpolitikai üggyel, az oktatással. Pedig a 2016-os forróság semmi nem volt a mostanihoz képest. Még ideig-óráig áltathatja magát, hogy neki ehhez semmi köze, nem az ő ügye, nem az ő felelőssége. Pedig de. És felelnie is kell érte. És még az is lehet, hogy már beszélne róla, csak sajnos már senkit nem fog érdekelni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!