NEHAZUGGY

Akkor mindenki fogja be a pofáját, és várja a karácsonyt. 18 fokban, nagykabátban

Vogronics András | 2022. November 28, Hétfő | 10:35

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ho-ho-ho! Itt van május elseje. Ja nem, bocs. Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a kalácsom? Bizony, bizony. Túl vagyunk Advent első vasárnapján, ami nagy és dicső hadvezérünk egyik legnagyobb keresztény ünnepe, lassan mondhatjuk, hogy nemzeti ünnepe. Ilyenkor ő és az udvartartás ájtatos révületbe rándulnak össznépileg, a nyáj összekapaszkodik, együtt gyújtanak gyertyát a doktorminiszterelnök úrral, és vele együtt várakoznak. Mert ugye ez a várakozás és az Úr eljövetelének ünnepe. Máshol.

Nálunk természetesen ebből is politikai terméket lehet fröccsenteni, képet lehet mutogatni (mármint a képmutatásra gondolok, nem a Facebookra feltöltött giccses mázra), el lehet játszani a szentet, a magasztost, a nagyon hívőt és nagyon keresztényt, bár ezt most megint nyomorult módon szétízléstelenkedte az ADVENT-HADMŰVELET képfelirattal a cinikus békegalamb. Mindig meg tud lepni, mindig tud még mélyebbre süllyedni. Egyébként természetesen kiváló alkalom ez arra is, hogy a létező, égető problémákkal ne kelljen foglalkozni, mert az majd ráér valamikor, egy távoli galaxisban.

Várakozás. Úgy gondolom, hogy egy magát valóban kereszténynek valló és eszerint élő egyén a maga módján ezt meg is teszi, és nem tolja bele mások arcába, hiszen ez magánügy. Nem úgy a mi drága jó Orbán Viktorunk, aki egy egész propagandafilmet forgatott arról, hogy ő az irodájába hogyan vásárol adventi koszorút. Zárójel: engem ez ugyanannyira zavar, mint az, hogy ezek az év többi napján LMBTQ-lobbiznak, buziznak, és ha már kifogynak az érvekből, hogy vajon miért is utálják a melegeket, akkor szokott jönni a mentőválasz: „tulajdonképpen engem nem zavar, csak csinálják otthon a négy fal között!” Ennem megfelelően én is mondhatnám, hogy engem nem zavar a küldetéstudatos álkeresztény becsípődése, csak csinálja otthon Anikóval meg a még velük élő kölykeivel. De mindegy is, 13 éve újra melldöngető keresztény ország lettünk, mert Orbán elvtárs megvilágosodott, mint Eperjes Károly színművész úr, és onnantól ez az alapvetés. Igazodj! És ne pihenj! De vigyázz!

Várakozás! Vajon mi járhat ebben az időszakban abban az okos fejében? Gondolom, amit a Jóisten eljövetelén kívül nagyon vár a mi szentünk, az nem más, mint a brüsszeli gecik pénze. Na azt nagyon várja, és közben meg nagyon utálja is ezt a helyzetet, amit egyébként ő maga hozott össze. Mindannyiunknak. Persze asszisztáltak hozzá még egy páran, de gondolom, egyik sem merte azt mondani a nagy megmentőnek, hogy „Viktor, ne nyomd fullba a korrupt kretént, mert lehet, hogy rábaszunk! Ennyire azért nem bátorak a szolgák, mint a parlament patkójában, amikor vezényszóra, futószalagon szavazgatják meg az éjszaka leple alatt benyújtott gyalázatos törvényeiket.

De visszakanyarodva. Vett egy adventi koszorút a virágosnál, aki szemmel láthatóan maga alá pisált a gyönyörtől. Meggyőződésem, hogy véletlenszerűen volt kiválasztva a rajongó néni, mint a rengeteg hasonlóan spontán propagandavideó esetében, amiről általában később kiderült, hogy természetesen hithű fideszes statiszták voltak a beavatottak Orbán teleregényében. Öröm ez, amikor a nép közé ereszkedik a mi Nérónk, és úgy csinál, mintha ennek bármi köze lenne a valósághoz. Az a csávó, aki még vécére is testőrökkel jár, és általában titokban és elkordonozva bújik el e nagy nyilvánosság elől. De csak a valódi nyilvánosság elől, azokhoz akik szeretik és imádják, golyóálló mellény nélkül is el mer menni. Szegény.

Na szóval, volt azért ennek a videónak is természetesen előre megrendezett üzenete, köze nem volt megint az életszerűséghez, mint ahogy azt a tátott szájjal ájuldozó hívek hiszik. Molnárné Juditka fel is teszi a kérdést a tanácstalan, virágboltba kizárólag izzadságszagú, kínos propagandavideók forgatása miatt betérő Orbánnak, hogy milyen szintű szeretne. Esetleg hagyományosat, azaz „3 lila, egy fehér”? Erre jön a buta válasz, hogy az irodába lesz. És? Gondolom, még egy hozzá hasonló műanyagkeresztény is tudja, hogy mire vonatkozott a kérdés, hogy az advent liturgikus színe a lila, amely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi, blabla. De biztos hirtelen zavar keletkezett a fociimádó fejében, meg amúgy sem szereti az Újpestet, vagy ki tudja, mi volt, de hogy ez mennyire szánalmas, úristen. Aztán jön a kontra: fehéret? Azt, igen azt! Tényleg, a fehér az jó lesz! Az a tisztaság színe. Na itt szarsz be a gyönyörtől! A tisztaság és a könyékig enyves kezű, rafinált tolvaj egy mondatban. Akit legfeljebb hypóval dörzsölve lehetne már csak kifehéríteni. Vagy úgy se.

– Talpon vannak? Energiaszámlák, meg ezek?

– Azt majd elfelejtjük!

– De ki tudják (fizetni – szerk.)?

– Ki, ki, muszáj lesz! De örülök, hogy itt volt!

Ezen a ponton nem lilát, hanem hupililát hánytam mérgemben. Mi van? Elfelejtjük? Mit, bazdmeg? És igen, így van kódolva, így van idomítva a hívő. Nem számít semmi, az Isten kezet csókolt neki. Ha ez nem egy megrendezett propagandavideó lett volna, hanem a valóság, akkor egy valóban becsületes, valamire való, magát valamire tartó kereskedő úgy vágta volna a fejéhez a koszorúját ennek az elvetemültnek, hogy azt is megemlegette volna, hogy bement az ajtón. Judit néni, ennyire jó minden? Ennyire meg tetszik lenni elégedve a miniszterelnök úr intézkedéseivel? Ilyen jól kezeli az energiaválságot? Meg úgy általában mindent? Ennyire fasza az élet, hogy csak éppen a fenséges valagát nem tetszett kinyalni ennek a kétes figurának? A büdös életbe, abba. Hát nem nálunk a legnagyobb az infláció? Hát nem itt nem lehet lassan már benzint kapni, csak jegyre? Nem a forint a leggyengébb az összes régiós valutával összevetve? Nem az ön családjának nemi szervével veri a csalánt a drágalátos egy élőisten? Tényleg minden ennyire király itt? Akkor nincs több kérdésem. Ha ez így van, akkor mindenki fogja be a pofáját, és várja a karácsonyt. 18 fokban és nagykabátban.

Az a lényeg, hogy mindenki szemmel láthatóan elégedett, aki meg nem, arról úgysem vesz tudomást az ország feje. Pedagógusok? Majd megoldják. Hajléktalanok? Húzzanak a picsába, ne legyenek szem előtt. Szegények, rászorulók? Majd megoldja Iványi, Ani majd visz egy-két ajándékcsomagot Böjte árváinak. Lehetőleg csak azoknak, akikkel névrokonságban vannak. (Volt ilyen is ám). Mikuláskor – pardon, maradjunk hűek a nagy múltú Szovjetunió által átkeresztelt verziónál: Télapókor – meg majd Orbán megrakja a puttonyát, ellátogat a Fidelitashoz, és énekli a dalt: Van zsákomban minden jó, hatósági áras kakaó!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!