NEHAZUGGY

Addig hülyíted, uszítod, hergeled, ameddig kifordul magából, és már nem tudsz mit kezdeni vele

Áldott, vidám vasárnapot kívánok mindannyiunknak! Az egyszemélyes államvezetés iránymutatása szerint ma gyújtjuk meg az első gyertyát az adventi koszorún. Erről az jutott eszembe, hogy milyen jó is lenne, ha a keresztény életvezetési tanácsokhoz, sátoros mérföldkövekhez, eseményekhez ilyen precízen ragaszkodó, azokat politikai termékként hurcolászó ember és az ő udvartartása nem szelektíven válogatna, midőn a vallásos buzgalmat használja fedősztoriként saját dokumentálható bűnei elfedése céljából. Mennyivel hitelesebb lenne ez a hitbuzgóság, ha ugyanilyen vehemenciával kérnék számon saját magukon például a tudomásom szerint keresztény alapvetésnek számító tízparancsolat betartását.

Erről meg az jut eszembe – ha úgyis vasárnap van, és az Úr elvileg pihen -, hogy a baj nem egyedül közlekedik és soha nincs elszigetelve. Úgy értem, ez a visszás értelmezése a kereszténységnek, a hitnek és a vallásnak Isten szolgái körében is mellbevágóan jelen van, a létező kivételeket nyilvánvalóan megillető tisztelet mellett. Vagyis nem kell a politika és a közélet bűzös bugyrában alámerülni ahhoz, hogy az embernek leessen az arca. Ajánlom mindannyiunk okulására, esetleg elborzadására (mindenki döntse el, mi erre a helyes reakció) a Népszava Spányi Antal székesfehérvári katolikus püspökkel készített interjúját, amelyet kevéssé vallásos, de a mindenkori erkölcsi minimumokhoz elég makacsul ragaszkodó, azokat elsősorban saját magam számára kötelezőnek tartó emberként keserves volt olvasni, pedig nem egy Háború és béke hosszúságú beszélgetés. Az túl sok, hogy egy pap megmagyarázza nekem, hogy tökmindegy, melyik fél kezdte az orosz-ukrán háborút, béke kell. Mert nem az a lényeg, hogy ki ütött először, hanem az, hogy csúnya dolog verekedni.

Semmi kedvem túlmagyarázni, de ez a relativizálás sokkal ijesztőbb (bár a kettő szorosan összefügg, hát hogyne) mint az, hogy ugyanez az egyházi méltóság erkölcsi kérdésnek tartja, hogy a választási kampányban fideszes jelöltet támogat. Tanulságos, hogy Spányi püspök úr megdöbben azon, hogy – idézem – egy fiatal leány (Pankotai Liliről van szó – szerk.), akitől az ember kedvességet, szépséget és okosságot vár, kiáll az emberek elé és perceken keresztül semmi mást, csak gyalázatot (…) okád ki a szájából, miközben nemhogy nem döbben meg, hanem egyenesen ERKÖLCSI megfontolásból támogatja azt a bűnt, amit egy egész ország ellen elkövet az uralkodó politikai. Az nem döbbentette meg, amit az általa bevallottan támogatott állampárt művelt például Iványi Gáborral és az ő rászorulókat segítő egyházával, de  valószínűleg az is rendben van erkölcsileg, hogy az általa támogatott fideszes állam egy válság kellős közepén vonul ki a szociális ellátásból, de legalábbis mindenki mást maga elé enged, és az eddiginél is jobban magára hagyja az elesetteket. Spányi püspök úr számára erkölcsi kérdés az egyre nagyobb és még nagyobb hatalommal rendelkező Rogán Bűnöző Antal agymosó, szellemi és leli nyomorba döntő évtizedes uszító propagandájában utazó, az embereket egymás torkának ugrasztó párt támogatása, és tudja az elméletet is hozzá:

A bűn mindig önmaga ellen tör. A bűn soha nem visz előre, el kell kerülünk. Nem csak azért, mert a jó Isten számonkéri rajtunk, hanem azért, mert a bűnnel önmagunk ellen dolgozunk, a magunk kárára vagyunk.

Szóval megdöbbentő, hogy a jövőjét felzabáló, az oktatást sárba taposó korrupt autokraták ellen kiálló diáklány mindenféle durvaságot, közönségességet, obszcenitást enged ki a száján, de ha Bencsik András vagy Bayer Zsolt kollektíven gyalázza magyarok egy-egy csoportját, akkor a püspök úr nem emlékszik konkrét esetekre, amikor felemelte volna a szavát. Azt hiszem, ez az álságos egyházi szemforgatás még inkább legitimmé teszi a penetráns orbánista iskolarendszer ellen irányuló pedagógustüntetésen tegnap elhangzott szándéknyilatkozatot: „Eljött az idő, hogy ne legyünk kedvesek, beszéljünk azon a nyelven, ahogy velünk beszélnek!” Majd várjuk a püspök urat a pártmédia megafonjainál megrökönyödni. Erkölcsről és bűnről prédikálni.

Addig is a magyar nyelv tönkremenéséért aggódó Spányinak érdemes lenne körülnéznie a háborús Ukrajnába látogató államelnök közösségi oldalán, vagy az államelnök ukrajnai látogatásáról hírt adó fideszes fórumok kommentszekcióiban. Na, azon a habzó, vérgőzös őrjöngésen akár meg is lehetne rökönyödni – szigorúan erkölcsi alapon -, ha nem következne szükségszerűen abból az uszításra, gyűlöletkeltésre és hazudozásra alapuló kormányzati stratégiából, ami maga az ősbűn, amit mindenkori kormány a saját népe ellen elkövethet. Novák Katalin – aki még nem írta alá a fent emlegetett gyalázatos szociális törvényt, de gyanítom, hogy amint visszaér Ukrajnából az lesz az első dolga – olyan koncentrált brutalitást kapott az arcába azért, mert megkésve bár, de fennállása óta először államelnökhöz nagyjából méltó módon viselkedett, hogy az iskolai tananyag lehetne.

Kifejezetten érdemes lenne tudományos igényű írások témájává tenni, hogyan válik bumeránggá az ERKÖLCSI lealjasítás, amit derék egyházi vezetők sora végigasszisztált és teljes mellszélességgel támogatott az elmúlt évtizedben. Hogy hova vezet a néphülyítés legfőbb politikája. Hogy miképpen nyal vissza a polgárt, a választót kiskorú idióták gyülekezetének, hergelhető, manipulálható, átverhető, tetszőlegesen irányba állítható csordaként kezelő hatalomtechnikázás. Hogy miért ősbűn a politikában is az, hogy a cél szentesít bármilyen eszközt. Mert abból szükségszerűen ez lesz. Hogy addig hülyíted, uszítod, hergeled a híveidet azért, hogy rád szavazzanak, ameddig teljesen ki nem fordulnak magukból, és eljön a pillanat, hogy már nem tudsz mit kezdeni velük. Meg lehet nézni, mit kap az arcába a kereszténynemzetijobboldali mimagyaroktól az öndefiníció szerint keresztény feleség, a háromgyermekes édesanya. Aki arról beszél, hogy a néven nevezett agresszor felelőssége kristálytiszta, hogy ott kell segíteni, ahol baj van, hogy elborzasztó az, ami a szomszédban történik, hogy osztozik a gyászban és a fájdalomban, és hogy kutyakötelesség segíteni az áldozatokon, a szükséget szenvedőkön.

Attól tekintsünk el, hogy a Fidesz vonatkozásában – márpedig Novák Katalin a Fidesz embere, engem például már soha nem fog tudni meggyőzni a függetlenségéről – a segítségnyújtás általában úgy néz ki, hogy ahol baj van, ott legtöbbször segítenek még nagyobb bajt és káoszt előidézni, ahol meg nincs baj, ott vadonatúj problémákat kreálnak (erre az egész ársapkával nyakon vert gazdasági válságkezelésük a legjobb példa). Attól is tekintsünk el, hogy természetesen tegnap nem Nováknak kellett volna a litván, a belga és a lengyel miniszterelnök társaságában odaállni Volodimir Zelenszkij ukrán államelnök mellé arra a csoportképre, megértjük, világbajnokság van, a főnök meg akkor sem ment Kijevbe, amikor nem volt világbajnokság.

A lényeg az, hogy zavar keletkezett az erőben, a rommá hergelt híveken eluralkodott a váratlanul fellépett orientációs zavarban gyökerező düh és csalódottság. Az iskolapéldáját látjuk a kommunikációs kormányzás péniszerdős rohangálásának: ha nem nyomják fullba a Kreml propagandáját, ha ERKÖLCSILEG méltányolható módon szólalnak meg, azonnal elgurul a rajongótábor gyógyszere. Ha kicserélik a tápot, fellázadnak. Nem ehhez vannak szokva, eddig nem erről volt szó, nekik nem ezt mondták. És nem érdekli őket, hogy ez a látogatás igen nagy valószínűséggel a színházi előadás része, a sarokba szorult, magát Európából kiíró vezénylő tábornok kirakatműsora, mert az ezermilliárdok egyelőre még Brüsszelből érkeznek, nem Moszkvából. És hogy nézne már ki, ha a sakálmédia által állandó idegállapotban tartott hívők a szeretett vezérnek esnének neki? Hát mi másra tartaná Novákot, ha nem arra, hogy őt üssék, amiért ennek a Stockholm-szindrómás, ideológiai láncokra vert országnak az emberibb arcát mutatja?

Egyáltalán nem viccnek szánom, hogy tegnap a főállásban keresztény feleség és háromgyermekes édesanya, egyebek mellett államelnök tökéletesen megvalósította a nemzet egységét: más-más okokból, de minden oldalról kapja az ívet. Egységesen. Nincs ebben semmi vicces, kárörvendeni is nehéz, pedig abban legalább nincs irigység. Ennek az országnak harangoztak. Nem most, de a tegnapi napnak is ez a közhelyes tanulsága. Olyan mélységes verembe taszította a Fidesz mentálisan és ERKÖLCSILEG ezt az országot, hogy abból egy évszázad is kevés lesz kimászni. Olyan mértékben tombol a tájékozatlanság, a rosszindulat, a sötétség és becstelenség, hogy arra aligha nyújt vigaszt, hogy így vagy úgy, de minden fülkeforradalom felzabálja az utódait. Nem vigasztaló ez, mert már most fizetjük az árát annak, hogy van egy erkölcsileg züllött, önmagát félistennek képzelő korrupt ember, akinek az egyetlen célja az, hogy a történelem végéig fenntartsa erkölcstelen, korrupt, keresztényellenes, bűnös rendszerét és hatalmát. Amivel már mentálisan, lelkileg és anyagi értelemben is tönkretett egy nemzetet. Pontosabban még nem tette tönkre, és nem is szándékozik félmunkát végezni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább