Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nekik csak a pénz és a hatalom kell, felelősséget vállalni már nem kívánnak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az egyházak véleményét is figyelembe vette a kormány a szociális törvény módosításakor, mondta Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Katolikus Rádióban.

„Nemcsak nekünk, katolikusoknak volt ez a véleményünk, ami végül is bekerült a törvénytervezetbe, hanem más keresztény felekezeteknek, gondolok itt a reformátusokra, evangélikusokra, azonos véleményt képviseltünk, együttesen képviseltük.” Mielőtt rátért volna a kormánnyal való egyeztetésre, Veres arról beszélt, hogy az egyház csakis állami támogatással tudja segíteni azokat az időseket, akiket a rokonaik nem tudnak ellátni. „Hiszen más bevételi forrásunk nincsen.”

Nem tudom, hány esetben fordult már az elő, hogy valahogy az egyháznak sosincs pénze arra, amire kellene. Ők nem tudnak a szegényeken segíteni, mert nincs elég pénzük, meg egyébként sem látnak el közfeladatokat. Ha esetleg segítenek szegényeknek, vagy elesetteknek, akkor is előtte kérnek pénzt a magyar adófizetőktől, hogy legyen miből kifizetni ezeket az összegeket. Nekik saját erejükből valahogy sosincs pénzük, miközben ingyen szinte semmit sem biztosítanak. Temetés, keresztelő, esküvő és még lehetne sorolni azokat a tevékenységeket, amelyekért pénzt kérnek az egyházak. Tehát innen egészen biztosan érkeznek bevételek, nem is beszélve az 1 százalékos adófelajánlásról, amely akkor is az egyházakra száll, ha az ember nem nevezte meg konkrétan, hogy kinek is ajánlja fel az adója egy százalékát.

Aki azt hinné, hogy ez a pénzösszeg semmi, akkor gondolja át még egyszer, hiszen már 2003-ban is közel 2 milliárd forint ütötte a katolikus egyház markát, ami azóta csak növekedett. Az tény, hogy senki nem ad annyi pénzt az egyházaknak, mint a magyar állam, de ez még nem jelenti azt, hogy Veres kijelentése helytálló, miszerint nincs más bevételi forrása az egyháznak. Van olyan egyáltalán, amiért nem kér el pénzt az egyház? Lehet, hogy az éhezők megsegítéséért nem kérnek pénzt közvetlenül az éhezőktől, de elkérik az adófizetőktől, akik a mai napig összeadnak pénzeket az ilyen akciók keretében. Nem nagyon van olyan szervezet ma Magyarországon, amely olyan kivételezett helyzetben lenne, mint az egyházak. Elképesztő állami támogatásokat kapnak, ingatlanokat adnak át számukra ingyen, templomok, imaházak épülnek a mi pénzünkből, nem is beszélve arról, hogy van ahol stadion és rendezvényközpont is épült már.

Ehhez képest azon volt felháborodva az egyház, hogy az egyének és a civil szervezetek mögött nekik van a legnagyobb felelősségük a szegények és elesettek ellátásában? Hát mi a keresztényi cselekedet, ha nem ez? Nem az lenne a cél, hogy ott segítsék a bajbajutottakat, ahol csak tehetik? Jó, persze ez csupán az elgondolás, az egyház egy olyan maffiaszervezet, amelyet az állam nagylelkűen támogat – talán azért, mert az Orbán-kormány is ehhez hasonló?  – és a maffiához hasonlóan ők sem fizetnek be egy árva vasat sem az államkasszába. Talán ezért is elvárható lenne legalább a társadalmi szerepvállalás. De nem, tőlük ne várja el senki, hogy holmi szegényeken és elesetteken segítsenek, tegyék azt meg a hozzátartozók és a civil szervezetek, amelyeket a kormány évek óta konkrétan boszorkányüldözésnek tesz ki.

Ott van Iványi Gábor egyháza, vagy a Krisnások vallási csoportja, ők valahogy nem picsognak amiatt, ha valaki elvárja tőlük, hogy másokon segítsenek. Ők nem könyörögnek állami pénzekért, ők a kevés pénzükből is ezreket támogatnak. Iványi Gábort és egyházát konkrétan megpróbálta, és a mai napig is megpróbálja ellehetetleníteni Orbán Viktor, de ez annak ellenére sem sikerül neki, hogy már a NAV-ot is ráküldte Iványira. Egyszerűen nem adják fel, mert tudják, hogy mire is esküdtek fel. Nem hagyhatják cserben a bajbajutottakat csak azért, mert egy megalomán, hatalommániás volt focista ezt szeretné. A krisnások pedig maguk termelnek meg különböző élelmiszereket, amelyeket egyrészt eladnak, másrészt pedig fel tudnak használna akkor, amikor több ezer ember számára sütnek, főznek. Ők tesznek azért, hogy legyen mivel kisegíteni a szegényeket és éhezőket. Ők nem kapnak ezer milliárdokat az államtól, de mondjuk nem is rendelkeznek aranyszobrokkal telipakolt milliárdos épületekkel sem. Számukra ugyanis nem az a fontos, hogy a külső szemlélő az épületeikben gyönyörködjön, hanem az, hogy segítséget tudjanak nyújtani mindazok számára, akiknek erre szükségük van.

A keresztény egyház – messze nem csak idehaza – egy  kevéssé becsülendő közösség, amelyet egyre többen hagynak el érthető okok miatt. Nem arról van szó, hogy az emberek millió ezentúl nem vallásosak, hanem arról, hogy elegük van a kapzsi, tolvaj egyházakból, amely a szegények és elesettek megsegítése helyett még több pénzre és hatalomra vágyik, illetve arra, hogy az ő létjogosultságukat senki se kérdőjelezhesse meg. Ők bűnözőket bújtatnak a világ legtöbb országában és képtelenek elfogadni azt, hogy az elmúlt évek botrányai miatt tízmilliók fordultak el tőlük. Még csak meg sem próbálnak javítani a helyzeten azzal, hogy legalább egy ideig úgy tesznek, hogy érdekli őket a szegények és elesettek sorsa. A magyar katolikus egyház nem kíván felelősséget vállalni ebben a kérdésben, őket hagyják békén.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.