Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez is az, aminek látszik: állásfoglalás. Sunyi, gyáva, aljas állásfoglalás a szankcionált bűnös mellett

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

– Ha a kormány is elismeri azt, hogy Oroszországnak ez egy illegális, törvénytelen háborúja Ukrajnával szemben, akkor a kormány hogy gondolja, hogyan kellene megbüntetni Oroszországot azért, mert egy illegális háborút indított az egyik független állam ellen?

– Hát ez egy jó kérdés. Az az igazság, hogy nincsen mandátumom erre, hogy erről én beszéljek, ezt a kormányfőnek kell mérlegelnie. 

– Hogy akkor ne is büntessük meg egyáltalán?

– Nem, nem, ezt nem mondtam. Rá kell kényszeríteni, hogy minél hamarabb tűzszünet legyen egy béketárgyalás, ahol valamilyen közös pontot találjanak a felek.

– De hogy kényszerítsük rá erre a tárgyalásra, ha sem fegyvert nem adunk Ukrajnának, hogy növelni tudja a védekezési kapacitásait, sem pedig a szankciókat nem szeretnénk Oroszországgal szemben?

– Mi egy tízmilliós ország vagyunk. Tehát az az igazság, hogy nekünk annyi mozgásterünk van, amennyi van, amennyi egy tízmilliós országnak, egy tízmilliós gazdaságnak van, nekünk vannak elemi érdekeink – energetikában, gazdaságban, kereskedelemben -, mi ezeket próbáljuk leginkább érvényesíteni. Ezen dolgozunk.

Hát ha hisszük, ha nem, ez van. Márpedig elhisszük, mert látjuk a vaksi szemünkkel és halljuk a süket fülünkkel. A tompa agyunkról nem is beszélve. Azt tudniillik, hogy Orbán egyik leghűségesebb, egyik legközelebbi embere – aki évek óta kerüli a nyilvánosságot, de már hűen szolgált főnöke ellenzéki szenvedésének keserves évei alatt is személyi titkár minőségében hurcolta a hátizsákját táskáját, és akit így, hogy még egy félmillió hülyét sem sikerült találni, aki egy hónap alatt visszaküldte volna a brüsszeli szankciós bombás nemzeti konzultációs ívüket, be kellett dobni a nyilvánosságba, Brüsszel ellen uszító-hergelő lakossági fórumot tartani – belemondja a kamerába: fingja nincs arról, hogyan lehet vége a háborúnak, konkrétan mit kéne tenni, hogy vége legyen. Hogy miképpen lesz béke abból, hogy naponta nyolcvan alkalommal elismételjük, hogy tűzszünet kell és béke, és hogy egyedül mimagyarok állunk a béke oldalán, egyedül mi értjük az idők szavát, mindenki más hülye, és nemsokára lőnek ránk. Francért kell azon lamentálni, hogy ki támadott meg kit, ki gyilkol halomra kit, kinek kéne az édes jó anyjába eltakarodni, ahhoz hogy béke legyen.

Tehát a háború kilencedik hónapjában Orbán Viktor egyik bizalmi jobbkeze a néhány közül, aki korábbi sajtóinformációk szerint a gazdi minden tárgyalásán, szűk körű egyeztetésén részt vett/vesz, nem tudja megmondani, hogyan lehetne megállítani az Ukrajnában zajló háborút, mert ezt a főnökének kell mérlegelnie. Sajnos a péntek reggel ügyeletes közpénzrádiós mikrofonállványnak nem sikerült feltennie ugyanazokat a kínzó kérdéseket Nagy János főnökének, mint amelyeket Nagy Jánosnak a Telex a minap nagyon helyesen feltett, úgyhogy ő mondta a magáét a Rogán-kotta szerint arról, hogy ha háború van a szomszédodban, te sem érezheted magad biztonságban, sem fizikailag, sem gazdaságilag, mert hát mégiscsak két lengyel ember halt meg, akinek semmi köze nem volt a háborúhoz. Meg még:

– Ha azt folytatjuk, amit eddig csináltunk, hogy Európa úgy tekint magára, mintha a saját háborúját vívná, akkor egyre mélyebben vonódik bele ebbe a konfliktusba, és a veszély egyre nagyobb lesz.

– Ha valaki szankciók révén beavatkozik egy katonai konfliktusba, akkor állást is foglal, és lépést is tesz az egyik harcoló fél irányába, vagyis a háború irányába.

– Lépésről lépésre csúszunk bele ebbe a háborúba. Még nem lőnek ránk, de már nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy tényleges hadviselő féllé váljunk. Nagyon veszélyes dolog az, amit Európa művel, mi próbáljuk visszafogni, visszatartani őket ettől, mi a béke nyelvén beszélünk, mi tűzszünetet akarunk, mi békét akarunk, de rajtunk kívül szinte senki sem követi ezt az irányvonalat.

Engedjük el azt a szálat, hogy a bölcs vezér, aki huszonhat másik európai ország vezetőjével szemben egyedül áll a józan ész talaján, úgy emlékszik, hogy meg sem szavazta azokat a szankciókat, amelyekkel most kénytelen elvitetni a balhét, miután 2010 óta tartó rablópolitikájának összes következménye a nyakába készül hullani. És amelyek miatt sodródunk bele a háborúba, ugye, amire a béke az egyetlen megoldás. Innen végül is már csak egy lépés, és nemsokára úgy emlékszik majd, hogy előbb voltak a szankciók, és ők (they) csak azután támadták meg Ukrajnát.

Egyrészt elég vicces, hogy pár napja, amikor a lengyelországi rakétabecsapódás után összehívta a védelmi izét, leporolta a stratégiai nyugalmat és beleadta Szijjártó szájába, akkor ő maga higgadtságot követelt. Alig telt el két nap, már úgy nyugtatja a híveit, hogy a háborúba való belecsúszással riogatja őket. Amiről nem az tehet, hogy egy agresszor háborút robbantott ki egy európai ország ellen, hanem az, hogy ezt nem nézi tétlenül a világ. Miért tartunk itt? Egyrészt azért, mert felfogta, hogy tök mindegy, mit csinál, a (gazdasági) folyamatokra érdemi hatása nincs, ráadásul ezeknek egy részéért kizárólag az elmúlt 12 éves teljhatalom a felelős. Ezért most az egészet muszáj úgy beállítania, mintha a kizárólag a szankciók miatt jutnánk Argentína vagy Törökország sorsára. Másrészt nincs választása, nyomnia kell Moszkva propagandáját, hiszen ez a háború már régen túl van azon a ponton, amikor béketárgyalásokról vagy tűzszünetről érdemben beszélni lehetne. Hiába adta el kvázi a Gazpromnak az országot, az idő látványosan nem Vlagyimirovicsnak dolgozik, aki mind katonailag, mind gazdaságilag, mind politikailag vesztésre áll.

Ezért visít a moszkvai nagybeteg trójai vízilova falova, hogy tűzszünet meg béke, mert Putyin Oroszországa minden szinten évtizedes visszaeséssel kénytelen szembenézni, és hát ez egyetlen csatlósnak sem túl jó hír, főleg ha az a csatlós ráadásul egy alig tízmilliós ország miniszterelnöke. A saját korrupt kommunikációs kormányzása csapdájába belezuhant nagy mesélő ezért azt a szómágiát találta ki (igaz, nem most), hogy a brüsszeli szankciók tönkretesznek minket. Az újdonság ehhez képest az, hogy szerinte már nem csak amiatt magas az infláció, és nincs pénz lóvéra, nemhogy béremelésekre és adócsökkentésre, mert Európa nem szeretne egy birodalmi küldetéstudattal megvert, minden nemzetközi egyezményt, törvényt megszegő aberrált háborús bűnöst a szomszédjába, hanem az van, hogy emiatt lassan lőnek ránk, magyarokra. Pedig mi egyedül tudjuk, hogy béke kell, mi egyedül akarjuk a békét, mi egyedül beszéljük a trottyos, züllött békegalambok nyelvét. Mi egyedül úgy tudjuk, hogy ez egy posztszovjet belharc, és mi egyedül nem értjük, hogy francért kellett gazdasági szankciós alapon belecsúszni ebbe a háborúba, ami nem is a miénk.

Tehát minden miniszterelnökök szégyene azt állítja, hogy a béke útjában az áll, hogy Európa segíti a megtámadott áldozatot és szankcionálja az agresszort, mert ezzel minden miniszterelnökök szégyene szerint Brüsszel csak azt éri el, hogy lassan ránk, magyarokra is lőni fognak. A szomszédban zajló háború kilencedik hónapjában minden miniszterelnökök szégyene felháborodik azon az állásponton, hogy 2022-ben egy szuverén országot csak úgy lerohanni, ott civileket legyilkolni, háborús bűnöket elkövetni nem menő. Minden miniszterelnökök szégyene azért őrjöng, azért hazudozik frontálisan a pofánkba, és azért bújik a politikai megélhetési amnéziája mögé, mert az EU, a NATO (de még a G19-ek is) állást foglaltak ebben a háborúban. Igen, az állásfoglalás, hogy elítéled az orosz agressziót, a nevén nevezed az agresszort, és közben felfogod, hogy ez a háború közvetett módon az egész nyugati világrend, és igen, az egész európai NEMZETI SZUVERENITÁS ellen irányul, amit nem lehet ölbe tett kézzel nézni. Már csak azért sem, mert 2008 óta Putyin már többször bebizonyította, hogy háborús hódításainak hallgatólagos jóváhagyásával csak a további terjeszkedésre, háborúzásra kap bátorítást. Ezért kutyakötelesség meghátrálásra kényszeríteni, különben ennek soha nem lesz vége. Ezt minden európai vezető érti. És azzal is tisztában van, hogy akinek bármit is jelent a szabadság, a szuverenitás, és nemcsak hőzöng ezekről, annak lépnie kell. Az EU lépett, és nem, rohadtul nem háborút indított, hanem gazdasági eszközökkel próbál megálljt parancsolni az öldöklésnek. Európa állást foglalt, és hosszú idő után végre erőt és egyetértést mutat azért, hogy többek között nekünk, magyaroknak ne fegyverrel kelljen megvédenünk a szabadságunkat és szuverenitásunkat.

Egyvalaki van ma, aki ennek az egységnek a küllői közé botokat tesz. És ez is az, aminek látszik: állásfoglalás. Sunyi, gyáva, aljas állásfoglalás a szankcionált bűnös mellett, aminek eredményeként ma a magyarok egy jelentős része jobban utálja a hazájukat védő ukránokat, mint amennyire meg kellene vetnie a tömeggyilkost. A háború kilenc hónapja erre volt elég Magyarországon. Meg arra, hogy miközben Orbán Viktor azt hazudja, hogy egyedül mi, magyarok állunk a béke oldalán, egyedül mi, magyarok beszéljük a trottyos, züllött békegalambok nyelvét, még soha egyszer sem mondta el – még a legbizalmasabb embereinek sincs halvány fogalma se erről -, hogy pontosan mit kell tenni a békéért és hogy nézne ki az a béke, amit ő sürget? Ha se közös hitelfelvétel, se katonai támogatás, se gazdasági szankciók, akkor mi legyen? Hogy lesz vége ennek?

Ameddig Orbánnak ezt a kérdést nem lesz kutyakötelessége megválaszolni, ameddig a kormánypárti sakálmédiából ömlik a putyinista dezinformáció, és ameddig a putyinista dezinformáció által elhomályosított tudatú néptömegek úgy tudják, hogy Brüsszel miatt nincs béke, nem azért, mert Putyin nem hajlandó kivonulni Ukrajnából, addig nincs miről beszélni. Majd legfeljebb arról, hogy hol van az, ami még ennél is lejjebb van.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.