November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nekünk ilyen barátaink vannak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Ma több barátunk és több szövetségesünk van a nemzetközi térben, mint korábban volt,” tért ki beszédében. Orbán szerint Magyarországon nemzeti keresztény kormány van, és van jelentősége annak, hogy a potenciális partnerországokban milyen típusú kormányzatok működnek, mivel ez meghatározza az együttműködés lehetőségét.

A Magyar Állandó Értekezlet nevű rendezvényen szónokolt a fentiek szerint a miniszterelnök. Akkor kezdjük onnan, hogy tehát az illiberális felcsúti csoda szerint a világ úgy néz ki, hogy meghatározza az együttműködés lehetőségét az, hogy milyen típusú kormányzatok működnek a potenciális partnerországokban. Ez egy igen érdekes kijelentés közvetlenül azután, hogy Szijjártó Péter, az ország külügyminisztere tegnap bejelentette, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatainkat azzal az iráni kormányzattal, amely elnyomó, nőellenes, és egyben muszlim is. Ez utóbbi alapvetően semmit sem jelent, egészen addig, ameddig nem válik szélsőségessé, mint ahogy sajnos Irán esetében ez a jellemző, de akár Szaúd-Arábiát is megemlíthetnénk, amellyel véleményem szerint csak azért nem vette még érdemben fel a kapcsolatot a magyar kormány, mert egyszerűen túl jelentéktelenek vagyunk ahhoz, hogy az ottani vezetés fontosnak gondolja egy találkozó megszervezését.

Orbán az utóbbi időben tudatosította szinte mindenkiben, hogy a magyar kormány nem a Nyugattal köt erős szövetségeket, hanem a Kelettel. Amivel megint csak nem lenne semmi baj, ha Japánról, Dél-Koreáról vagy épp Szingapúrról lenne szó, de nyilvánvalóan nem ezekről az országokról van itt szó, hanem Kazahsztánról, Azerbajdzsánról vagy épp Türkmenisztánról. Olyan országok zömével javultak a magyar külkapcsolatok, ahol minimum kérdéses a demokrácia léte. De Orbán elmondása szerint nincs itt semmiféle probléma, hiszen ma már több barátunk és szövetségesünk van a nemzetközi térben, mint korábban volt, ami lehet, hogy számszerűen igaz is, kár hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Mert nem mindegy, hogy Franciaországgal, Svédországgal és Németországgal ápolunk jó kapcsolatokat, vagy Kazahsztánnal, Iránnal és Szerbiával.

Utóbbi talán az utolsó igazán közeli európai szövetségesünk, ami már csak azért is borzasztó, mert pont ez az ország az a kormányával az élen, amely szintén Moszkva pártján áll, és a szankciók ellen beszél folyamatosan. Nem mellesleg a szerb vezetés nem ítéli el a boszniai szerb köztársaság vezetését sem, amely jól láthatóan egyre inkább eszkalálja a balkáni helyzetet. Ne felejtsük el, a boszniai háború ugyan végetért, de a problémákat soha nem sikerült megoldani. Semmi garancia nincs arra, hogy nem törhet ki egy újabb háború a szomszédunkban, ha a politikusok tovább hergelik az ottlakókat.

A V4 országok vezetői már egy tárgyalóasztalhoz sem hajlandóak leülni Orbánnal, ugyanis őt Putyin bábjának tartják, ami jól jelzi, hogy a korábbi legközelebbi szövetségeseink is elhatárolódtak már tőlünk. Pontosan tudja a legtöbb ország vezetése, hogy a gazdasági kapcsolatokon túl semmiféle más kapcsolatot nem érdemes ápolni a magyar kormánnyal, hiszen egy teljesen egyértelmű helyzetben nem képes teljes mellszélességgel kiállni az ukránok mellett. Azaz az európai értékek mellett. De nem csak a V4 országoknak ciki az Orbánnal vállalt szövetség, hanem már olyan figurák is vannak, akik egyszerűen nem hajlandóak beszélni se arról, hogy milyen volt Orbán Viktorral találkozni. A szóban forgó ember nem más, mint John J. Mearsheimer amerikai politológus, akit az úgynevezett realista geopolitika egyik nagy elemzőjeként szokás emlegetni. A neves New Yorker magazin riportere leült egy interjúra a szakemberrel, aki igencsak meglepődött azon, hogy a riporter galád módon kérdéseket merészelt feltenni neki.

Riporter: Orbán a következőt twittelte: A libárlisok ismét hibáztak – ez a Mearsheimer professzorral ma lefolytatott beszélgetésünk lényege.

Mearsheimer: Nézze, nem akarok Orbánról beszélni. Azt mondta, hogy Ukrajnáról fogunk beszélgetni.

Riporter: Beszélgettünk Ukrajnáról.

Mearsheimer: Valóban, de nem akarok a magyarországi látogatásomról és az Orbán-találkozóról beszélni. Egyszerűen nem akarok. Úgy értem, válaszoltam arra a korábban feltett kérdésre, igen, de nem akarok ennél jobban belemenni. Nem akarom, hogy bármivel kapcsolatban is idézzen engem azon felül, amit percekkel ezelőtt elmondtam. Úgy értem, elmondhatná, hogy miről szeretne beszélni. Mert tudja, hogy egy igen kényes helyzetben vagyok akkor, amikor Önnel beszélgetek.

Riporter: Nem, mondja el miért. Nem tudtam róla.

Mearsheimer: Ez nem a nyilvánosságnak szánt.

Riporter: Ez a beszélgetés a nyilvánosságnak szánt, tarthatnánk magunkat ehhez?

Mearsheimer: Nem akarok erről beszélni. Úgy gondolom, hogy ez igazságtalan velem szemben. Ön elsősorban Ukrajnáról és a nukleáris helyzetről akart velem beszélni.

Riporter: Valóban. Egy emailben közöltem Önnel, hogy Ukrajnáról szeretnék beszélgetni. Ön válaszolt nekem, és elmondta, hogy Magyarországon tartózkodik. Észrevettem, hogy Orbán tweetelt önnel kapcsolatban, ezért úgy gondoltam, erről is beszélgethetnénk.

Mearsheimer: Ön nem ezt mondta. Ön nem ezt mondta. Azt mondta, hogy Ukrajnáról akar beszélgetni. És azt is mondta, hogy nukleáris kérdésekről is beszélgetni szeretne.

Riporter: Mindkét témáról beszélgettünk. Ha nem szeretne Magyarországról beszélni, akkor egyáltalán nem kell arról beszélnie. Senki sem kötelezi önt erre.

Mearsheimer: Nem akarok. Megmondtam. Nem akarok Magyarországról beszélni.

Riporter: Amikor egy ország vezetője egy fotót közöl Önnel, úgy gondolom érthető, hogy kérdéseket teszek fel ezzel kapcsolatban.

Mearsheimer: Már korábban is elmondtam, nem akartam Magyarországról beszélni.

Nos itt tartunk. Ott, hogy egy elviekben elismert szakember egyszerűen nem mer nyilatkozni arról, hogy miről is beszélgettek Orbán Viktorral. Nem mer egyetlen olyan mondatot sem elmondani, ami véleménye szerint veszélybe sodorhatja a pályafutását, esetleg problémákat okozhat neki. Orbánnak ilyen „barátai” vannak, akik úgy iszonyodnak tőle, mint a tüzes vastól. Barátaink is pontosan ilyenek vannak, ezért Orbán korábbi kijelentése többszörösen is érdekes azzal kapcsolatban, hogy nekünk milyen sok barátunk van.

Az igazság az, hogy lehet ezen ironizálni a propagandamédiában, de egyáltalán semmi túlzás nincs már abban, hogy Orbán (és sajnos vele együtt Magyarország) egyre inkább elszigetelődik Európában, és ki tudja, hogy milyen helyrehozhatatlan károkat fog okozni az ország számára az, hogy a lakosság nagy része úgy döntött: további 4 évig ő vezesse ezt az országot. Nem tudok nem megriadni attól, hogy mi vár erre az országra.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!