Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Rossz arcú, véreskezű autokraták hóna alól

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tudom, hogy nálam bölcsebbek, okosabbak hogy vannak vele, de én most már teljesen elvesztettem a fonalat. Már nem tudom megtippelni se, hogy az önjelölt kipcsakokból álló, türk víziókkal megvert, illiberális magyar államvezetés azért teper, hogy maradéktalanul megkapja (az ország) a neki elvileg járó uniós forrásokat, vagy azért, hogy ne kapja meg. Zavarodottságomnak több oka is van, ami a kockán forgó összeg szempontjából – a jogállamisági eljárás keretében függőben van 7,5 milliárd euró, és a helyreállítási alap 5,8 milliárdos keretéről sincs egyelőre megállapodás – nem jelentéktelen.

Egyrészt azokra a Varga influenszer-művésznő bölcs és okos fejétől bűzlő, jogászkodó törvényjavaslatokra próbálok sunyi, liberális módon utalni, amelyekkel elvileg a porig rombolt jogállamot kellene valahogy talpra állítani, meg a világszínvonalon teljesítő korrupciót kellene valahogy visszaszorítani (holott mint tudjuk a Rogán-kottából, jogállam van, korrupció nincs) annyira, hogy az a hanyatló Nyugatról is hihetőnek tűnjön, és dőljön a Vlagyimirovics elleni szankciókkal magát állítólag lábon lőtt csúnya Brüsszel pénze.

Másrészt meg arra is próbálok utalni aljas, hazaáruló módon, amit a türk víziókkal megvert illiberális magyar államvezetés az Európai Unió és a NATO egységes fellépésének, hitelességének, erejének szétverése ügyében művel Putyin háborújának árnyékában, a semlegesség és békepártiság hangzatos, ámde teljesen hazug lózungjainak pufogtatása mellett. Ami abban nyilvánul meg, hogy egyrészt hosszú hetek (hónapok?) óta blokkolják a svéd, illetve finn NATO-tagságot, másrészt minden idők legsúlyosabb vétójával próbálják megakadályozni, hogy az Európai Bizottság hitelt vegyen fel Ukrajna támogatására, vagyis azért, hogy az ukránok kitartsanak, és ezzel a keresztény Európát megvédjék Oroszország imperialista háborújától, ami ráadásul a magyar határ közvetlen közelében zajlik.

A megértést az sem segíti, amit Orbán és díszes kísérete előadott az elmúlt két napban Szamarkandban, a megbonthatatlan türk-magyar egymáshoz dörgölőzés csúcstalálkozójának helyszínén (ahol franc se tudja, mi keresnivalójuk volt), amit az utcai harcos békegalamb békefórumnak nevezett és ugyanazokat a hazug paneleket ismételgette, amelyekkel a Brüsszel elleni állóháborúját legitimálja. Amivel korrupt, kudarcos kormányzásának rothadó gyümölcseit igyekszik elfedni: a szankciók nem gyengítették meg Oroszországot, nem kényszerítették ki a békét, most is háború van, nem Oroszország gyengült, hanem az európai gazdaság. Nos, végül is igen, ha Magyarország még Európa része, akkor az tény, hogy Európa úgy lábon lőtte magát a szankciókkal, hogy mostanra a minden téren külön utakon közlekedő, unortodox, a berlini, madridi, brüsszeli, stockholmi, stb. szövetségépítés helyett Szamarkandban bokázó és gazsuláló Orbán-kormány által hatósági ársapkákkal és gyűlöletpropagandával MEGVÉDETT Magyarország kilátásai a legborúsabbak egész Európában: a várakozások alapján 2023-ban az EU-ban Magyarországon lesz a legnagyobb a pénzromlás, 2024-ben pedig az államháztartási hiány, most meg alig 2022 van, és még fűteni se kellett igazán. Miközben Magyarországon dübörög a 90-es éveket idéző kétszámjegyű infláció, a megvetett, lenézett Romániában például úgy csökken, hogy közben a jegybanki alapkamat fele Matolcsy György agybajának. Úgy könnyű, ha nem dúl háború a szomszédban. Ja, dehogynem.

Ha innen nézzük, még inkább jó volna megérteni, hogy a magyar kormánynak valójában mi a célja. Az uniós ezermilliárd forintok megszerzésére gyúr, vagy végérvényesen bedobta a gyeplőt a döglött dakota-moszkovita lovak közé (amelyekről már rég le kellett volna szállni), és minden mindegy alapon azt se bánják, ha elúszik a tanárok béremelése a lóvé, mert legalább lesz kire mutogatni. Az márpedig mindennél fontosabb, hogy mindig legyen kire mutogatni. Ez eddig is bevált. Hiszen most is van vagy 93 százaléknyi fideszvallási fanatikus, aki elhiszi, hogy a háborúval is összefüggő gazdasági földcsuszamlásra megfelelő válasz az, hogy sapkát húzunk a krumplira és a tojásra, holott már a csirkeszárnyvég sapkája sem hozott megváltást a nyomorúságban. Ha nagyon megerőltetjük magunkat, akkor persze összeáll egyfajta kép, főleg, ha vigyázó szemünket Németországra vetjük, mint az egyik legfontosabb és legbefolyásosabb, ámde sajnálatos módon elveszített európai szövetségesünkre. Már ha egyáltalán elhisszük, hogy Németország még létezik, mert állítólag már ez se biztos. Akkor ugyanazt fogjuk látni, amit némelyek sokkal távolabbról is pontosan látnak: hogy Szamarkand nem Brüsszel, Orbán Viktor pedig egész tekintélyes terjedelmével kilóg Európából, midőn nyíltan Putyint, és tágabb értelemben az Európával szemben álló körök érdekeit szolgálja. Döglött dakota lóként kellene újjászületnie például a német parlamentnek, hogy bízni tudjon abban, hogy az uniós források folyósításáért cserébe Orbán VALÓBAN felszámolja a Magyarországot az -isztánok, Azerbajdzsán és Törökország szintjére züllesztő korrupciós és jogállamisági problémákat.

Tehát 13,3 milliárd brüsszeli euró sorsa a tét, Orbán Viktor pedig ahelyett, hogy valamely európai ország fővárosában nyomult volna az elmúlt két napban és biztosította volna nyugati partnereit, azaz szövetségeseit arról, hogy komolyan gondolja és komolyan is veszi ezt az egész uniós tagságot, az azzal járó kötelezettségeket, hajlandó egy évtized után visszavenni a félázsiai tempóból, amivel pöffeszkedik, terpeszkedik és okvetetlenkedik Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, Üzbegisztánban is az Európai Uniót bomlasztotta. Rossz arcú autokraták hóna alól. Ahelyett, hogy Erdogant arról győzködte volna, mint egy elkötelezett EU- és NATO-tagország miniszterelnöke, hogy jóvá kellene hagyni a finn és svéd NATO-csatlakozásról szóló dokumentumot, azzal röhögtette magát, hogy egy gondolati egységben elhencegett azzal, hogy újabb területekre terjesztik ki a hadiipari együttműködést, mivelhogy mielőbb fegyverszünetre, tárgyalásokra és békére van szükség. És igen, ugyanazokat az enyhén szólva is valótlan (lásd ITT vagy ITT), Európa önsorsrontásáról szóló vádakat ismételgette, amelyek azt hivatottak elfedni, hogy miközben ahol tudunk, mimagyarokorbánviktor botokat akasztunk az európai egység küllői közé, tízmilliárdos propaganda szőnyegbombázással sulykoljuk, hogy míg nekünk sapkás a tojás meg a krumpli, Nyugaton éheznek, fáznak az emberek, hogy Németország már nem is létezik, a tények, adatok, statisztikák azt mutatják, hogy gyakorlatilag az Európai Unióban alig van ország, ahol olyan súlyos lenne a gazdaság jelene és előrelátható jövője, mint a világbajnok válságkezelés felcsúti paradicsomában.

Ha nagyon megerőltetjük magunkat, akkor persze összeáll egyfajta kép. Értelmet nyer a Szamarkanddal ellentétben Berlinben a helyén, azaz hűvösen kezelt, Európából egész tekintélyes testével kilógó, Európát Moszkva és Szamarkand érdekei szerint eláruló utcai harcos békegalamb idétlen pávatánca, aki pontosan az, aminek látszik: egy ócska zsaroló, aki mögül elpárolgott a mindenkori védőszentje, Angela Merkel – akit a maga idején úgy mocskolt a Fidesz és az ő propagandája, ahogy mostanában Baranyi Krisztinát mocskolja -, akiről azt állította nemrég Berlinben rendkívüli politikai éleslátásról bizonyságot téve, hogy ha februárban még ő lett volna a német kancellár, akkor az orosz-ukrán háború nem tör ki. Miután senkit nem érdekel, hogy mi lett volna, ha nem az lenne, ami van, Németország jelenlegi kormánya azt látja, amit Merkel asszony nem akart látni tíz éven keresztül. Hogy magyarországorbánviktor a nagy stratéga, aki mindenben meghaladja a kortársait, bizony változatlanul azt csinálja, amihez a legjobban ért: pénzért zsarolja az EU-t. És arról is gondoskodott a propaganda, hogy azt is lássák, hogy miközben változatlanul semmibe veszi és kioktatja Európát, véreskezű autokratákkal és diktátorokkal parolázik egy, a csőd szélén egyensúlyozó, Brüsszel pénzére rászoruló, türk víziókat kergető ország miniszterelnökeként. Akinek a harcos pitbullja azonnal visszaugat az európai szövetségesek jogos kritikáira, miközben tisztelettel hajol az anyaföldig és bokázik, ha illiberális, teljhatalmú féldiktátorok enyves kezét kell szorongatni.

Ez akkor is gyászos, ha a minap az Európai Unió egyik névtelenséget kérő tisztviselője a Reutersnek azt mondta: Magyarország „jelentős lépést tett”, hogy megkapja a helyreállítási pénzeket. Ha nem tudnánk, hogy micsoda irgalmatlan pénzekbe kerül fenntartani a NER-t és finanszírozni az alternatív valóságot, ahol a hatósági ár a csodafegyver a nyomorúság ellen, akkor azt hihetnénk, hogy Orbán és bandája lemondott az uniós forrásokról. Az igazán nagy baj az, hogy ezzel a 13,3 milliárd euróval vagy anélkül a véreskezű autokraták és diktátorok felcsúti hódolója ezekben a vérzivataros időkben írja ki magát és az országot Európából. Mert nem az a kérdés, hogy ezzel a 13,3 milliárddal mi lesz, hanem hogy milyen európai jövő várhat egy olyan országra, amelynek vezetése a háborús bűnös Putyin híveként és támogatójaként, megbízhatatlan zsarolóként van számon tartva Európában, amely számára lényegében elvi kérdés a nyugati szolidaritás lerombolása, és amely ráadásul azt a katonai szövetséget is gyengíti, amelynek tagja.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.