NEHAZUGGY

Ahelyett, hogy fékeznének, a szakadék előtt megint tövig nyomják a gázt

Testben és lélekben üde jó reggelt kívánok mindenkinek! Nem számolok el fejben 2 millióig, ahogy Rákay Fülöp Kálmán médiaprostituált médiaszemélyiség-influenszernek szokása volt régebben, amikor még nem ő rendezte minden idők legdrágább magyar filmjét, és lám-lám, mekkora oligarcha lett belőle (erről később), és Fürjes Balázs Baranyi Krisztinával való ATV-s nulladik találkozásáról sem lesz itt most szó (erről is később). Továbbá az Egyesült Államokban lezajlott félidős választásról is majd akkor lesz bővebb mondanivalóm, amikor meglesz a végleges és hivatalos eredmény, de akkor feltétlenül. Most csak annyit, hogy a legtöbb előrejelzés szerint a republikánusok szinte biztosan átveszik a képviselőház irányítását, miközben a szenátus szoros lehet, és ott is nekik van több esélyük a szűk többségre. Nem mondom, hogy nem érett meg a világ a pusztulásra, de nem most és nem kizárólag ezért. Ráadásul a csordogáló eredmények tükrében a nagy trumpista áttörés nem annyira jött össze, de majd meglátjuk.

Addig is, ameddig elpusztul a világ, mi tűkön ülve várjuk (nem!) a kormányülést, hogy kiderüljön, Trump szűkebb, felcsúti mentalitású szurkoló- és rajongótábora az eddigiek mellett mely további, minimum 40%-kal drágult élelmiszerekre húzza rá a bojtos ársapkát. Mert ugyanis van belőlük jó pár. Mert kormányozni legalább tudnak, unortodox válságkezelés jeligére, miszerint ha nem működtek az eddig bevezetett hatósági árak, ha nem verték agyon az inflációt, ellenben áruhiányt okoztak és minden másnak az árát felverték a csillagos égig, akkor hosszabbítsuk meg Lovasberényig, nehogy már tönkrement kisboltosok a propagandakormányzás útjába álljanak.

Olvasom ezzel összefüggésben, hogy az érintettek, a kormányzati hozzáértéssel közvetlenül sújtottak, vagyis a tönkremenés kapujában állók szerint például most a cukor kilogrammjának nagykereskedelmi ára 590 forint, amit a kisboltnak 243 forintért kell eladnia. Vagyis magyarul ez azt jelenti, hogy a kisbolt jótékonykodik a cukorral, kvázi ajándékba adja azért, hogy az Orbán-kormány az övével verje, ahogy szokta mindig valaki máséval, és azzal nyomulhasson: ő megvédte a mimagyarembereket a brüsszeli atombombáktól. Azon gondolkodtam, hogy ha ennyire nyilvánvaló és egyértelmű a helyzet, nem-e lehetne-e esetleg, hogy a kisboltosok, akik már csődbe mentek, vagy ezután fognak, odaálljanak azok mellé, akiket szintén nem középiskolás szinten szívat a kormány? Nem akarok ujjal mutogatni a semmibe vett pedagógusokra, de például melléjük is oda lehetne állni. Mert ebben az a legszebb, hogy itt nemcsak a kisboltos bukik, aki próbálja lenyelni a veszteséget, és talpon maradni, tehát emelni kényszerül, hanem a fogyasztó is bukik (köztük az összes pedagógussal), aki a sapkás hiánycikkhez nem jut hozzá, de minden másért többet fizet, tehát globálisan bukik mindenki, csak a propagandakormányzás nyer. Ha ezúttal is szerencséje lesz. Miközben nálam okosabb emberek szerint ma már nem az a kérdés, hogy lesz-e 1000 forint a kenyér, hanem az, hogy mikor lesz kétezer a kilója. Hogy ez egyáltalán nem kizárólag a kormányzáshoz legalább értő korrupt Orbán-kormány sara, azt senki nem tagadja, abban viszont van valami egészen hátborzongató, hogy a teljesen kontraproduktívnak, kudarcosnak bizonyult, a problémákat nemhogy enyhítő, hanem azokat a sokadik hatványra emelő kretén döntéseket meghosszabbítják Moszkváig, és ahelyett, hogy fékeznének, a szakadék előtt tövig nyomják a gázt. Azt értem, hogy a közgazdaságtanból IS aluliskolázottnak és hülyének nézett közönséget ezzel ideig-óráig el lehet zsibbasztani, meg hát kell a muníció a pártállami sikerpropagandához, de meddig lehet ezt csinálni úgy, hogy a teljesen eltorzult piaci viszonyok maguk alá ne gyűrjék a gazdaságot?

Lazán kapcsolódó tartalom: miközben a szocialista tervgazdaság örök dicsőségére a térség nyolc államában az osztrákkal versenyben a magyar piaci dízelár Magyarországon a legmagasabb, a még csődbe nem ment, állami támogatásokkal átvert kisbenzinkutak üzemeltetői szerint (akik szintén nem álltak oda a többiek mellé, hanem hagyták magukat átverni) küszöbön áll a napi szintű mennyiségi korlátozás, mert a meg sem kapott pénzből meg sem vett áruval senkit sem tudnak kiszolgálni. Ebben pontosan mi a sikertörténet, tudja valaki? Zárójel bezárva.

Számomra ez az egész dilettáns, unortodox ámokfutás és barkácsolás körülbelül ugyanolyan hátborzongató, mint amikor Szjjártó MEGNYUGTATÓLAG elmondja, hogy egy olyan árformula van az MVM és a Gazprom által kötött szerződésben, amelynek következtében az európai tőzsdei árak alakulása gyorsan megjelenik a magyar beszerzési árban, abban az árban, amelyet hónapról hónapra fizet az MVM kereskedő cége a Gazprom Exportnak. Vagyis ha alacsony az európai tőzsdei ár, akkor a véres orosz gáz is olcsóbb lesz, nyugi. Nem tudom, de Szijjártó nyolcadik éve tartó, Kelet felé gazsuláló, egészen szélsőséges megnyilvánulásokban bővelkedő külgazdasági és külügyminiszteri influenszerkedésének ismeretében, tudva azt, hogy amikor azt hazudták, hogy ötször olcsóbban veszik a gázt, akkor valójában sokkal drágábban vették, rajtam nem a megnyugvás, hanem a jeges aggodalom lesz úrrá.

Hasonlóképpen megnyugtató, mint a Navracsics nevű brüsszeli pénzbehajtó tegnapi eszmefuttatása, amikor arról kérdezték, hogy egy tízes skálán hova helyezné el a kokainozó gazemberekről hírhedt Brüsszel Orbán-kormánnyal szembeni bizalmi indexét, vagyis hogy az Európai Bizottság valóban elhiszi-e, hogy a kormány azzal a bizonyos 17 vállalással (amihez időközben újabbak is csapódtak, ún. átfogó igazságügyi reform ígéretek, mert annyira kell a lóvé, hogy már bármit megígérnek) nem próbálja esetleg megtéveszteni őket. Navracsics azt mondta erre, „egy hetes-nyolcas körül” vannak, és hozzátette, hogy „vannak fenntartások”. Eszem ágában nincs rosszindulatúan kiforgatni az emberarcú miniszter úr szavait, de így elnézve a feloldhatatlan, ordító ellentmondást, ami a magyar kormány szavai és tettei között fellelhető (és mint tudjuk, nem azt kell figyelni, amit pofáznak), ez a hetes-nyolcas a legjobb esetben is azt jelentheti, hogy random tíz állításukból, fogadkozásukból, ígérgetésükből átlagban úgy hetet-nyolcat se helyből, se nekifutásból nem hisznek el nekik. Szerintem minden okuk meg is van rá.

Elég csak az Európai Parlament Pegasus-jelentésére gondolni, amely szerint „Magyarországon a Pegasus alkalmazása a rendszer szerves része”, vagyis a „média- és szólásszabadság kiszámított és stratégiai megsemmisítését” célzó kormányzati politika része. Innen is üdvözlöm a közoktatásért felelős rendőrminisztert, aki a kémprogram beszerzéséért, illetve Varga Judit sztárinfluenszer-igazságügyminisztert, aki a Pegasus használatának engedélyezéséért felelt. És nemhogy érdemei elismerése mellett mindkettő a helyén van (és Völner se a lehallgatási botrányba bukott bele, pedig jól rálőcsölte a főnöke), de a nertársak 2050-ig titkosították ügyesen a program használatával kapcsolatos parlamenti bizottsági meghallgatások keretében lefolytatott vizsgálatok eredményeit. Gondolom, nem azért, mert minden rendben volt vele, vagy mert olyan jó fényt vetett volna az orbánista korrupt, illiberális rendőrállamra.

Úgyhogy szerintem ja, rohadtul nagy hibát követ el az Európai Bizottság (azt csak zárójelben kérdezem, hogy az uniós tagállam Svédország és Finnország NATO-csatlakozása napirendre vételének miért fekszenek keresztbe a kurva bátor és européer fideszkádéenpések), ha azt gondolja, hogy miután a NER-nek pont azokat a szabályokat kellene módosítania a lóvéért cserébe, amelyeket korábban éppen azért vezetett be, hogy nagyobb befolyása legyen a bíróságok felett, majd most visszatáncolnak és pár nap, hét, hónap alatt visszacsinálják, amit 12 év alatt leromboltak. Egyszerűen nonszensz. Nonszensz az, hogy az Európai Unióban arról menjen az alkudozás, hogy ha toljátok a dellát, akkor leszállunk az igazságszolgáltatásról. Vagyis pénzért hajlandóak vagyunk biztosítani azt a bírói függetlenséget (ez az ígéret legalábbis), ami még fapados európai demokráciákban is alapvetés lenne. Ezt így hogy? Annyira szürreális és abszurd, hogy néha el se hiszem, hogy tényleg ez történik. Pedig de.

Az egyházi iskolák tanárainak tegnapi demonstrációjára már nem jutott időm, de ez fontos kérdés, érdemes is lesz feszegetni egy kicsit. Addig is várom, hogy Kósa Lajos megérkezzen a hangosbemondóhoz, és elmagyarázza, hogy mi változott augusztus óta – amikor még úgy tudta a a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség fideszes elnöke, hogy a Liu fivérek magyarok, magyar színekben versenyeztek és magyar színekben fognak versenyezni -, mi áll annak hátterében, hogy az olimpiai bajnok testvérek kezdeményezték az országváltást, azaz nem Magyarország színeiben kívánják folytatni pályafutásukat? Semmilyen módon nem szeretném minősíteni ezt a döntést, hiszen fogalmam nincs a miértekről, a hátteréről, csak remélem, hogy a sportból, főleg a sportsikerekből előszeretettel kvázi fideszes sikert kovácsoló nertársak, akik minden győzelmet úgy ünnepelnek, mintha az ő személyes érdemük lenne, most visszafogják magukat. Tekintve, hogy ezen algoritmus szerint a két rövidpályás gyorskorcsolyázó elvesztése az ő kudarcuk. Szóval jó lenne, ha elmagyaráznák, hogy miért veszítette el Magyarország ezt a két sikeres sportolót, vagy ha ez nem megy, akkor nem lenne baj, ha visszafognák magukat a köpködéstől. A propagandamédia lényegét szem előtt tartva, szerintem ez nem alaptalan aggodalom és elvárás.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább