NEHAZUGGY

Az élet császára

Tamás Róbert | 2022. November 4, Péntek | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Legalább már azt is tudjuk végre, hogy a kormány nem sürgetheti a parlamentet, merthogy tiszteletben tartja ő – mármint a kormány – a hatalmi ágak szétválasztását. Legalábbis ezt mesélte két politikus a Telex újságíróinak. Ez már önmagában egy valóságos csoda. Mármint az, hogy két embert is sikerült lelni az országnak az ő házában, akik nem tesznek úgy, mintha süketek, vakok és némák lennének egyszerre, ámde éppen egy rövidpályás futóversenyre edzenek. Az aktuális kérdés az volt, hogy mi a cakkos lópikuláért nem került még a parlament elé a finn és a svéd NATO-csatlakozás kérdése, amire a fenti válasz hangzott el. Merthát a legbátrabb és legellenzékibb képviselőkkel megbuggyantott országgyűlés amúgy is túl van terhelve. Azért nekem ilyenkor eszembe tud jutni a szavazásnak az a roppantul érdekes módja, amikor a vezérordító – gondolom akinek a legmélyebb a hangja – elbőgi magát szavazás előtt, hogy igen/nem. Merthogy az ezernyi beterjesztés sokezernyi oldalát élő ember nem olvassa el, nem is ért hozzá, de idő sincs, mert az sem példa nélküli eset, hogy egy szép kedd éjszakán Semjén Zsolt megír egy előterjesztést valami olyan témában, amihez valószínűleg semennyire nem ért – tehát lényegében bármilyen témában -, éjfél előtt három perccel beküldi, reggel pedig megszavazzák a bátorak. Ez úgy tud flottul működni, ha valakinek le van írva, mit kell megszavazni és mit kell leszavazni – kormánypárti javaslat igen, ellenzéki nem. Totálisan függetlenül a tartalmától. Ha az ellenzéki javaslat véletlenül jó, tehát a kormánypárt legalább politikai hasznot remélhet tőle, akkor majd egy hét múlva saját javaslatként fogják benyújtani és azt el is fogadják – az a valaki öblös hangon bekiabálja a többi betanított gombnyomkodónak, azok pedig nyomnak igény szerint, parancsra. Ez a technika igen gördülékennyé teszi az uralkodást. Aközött, hogy Orbán Viktor fejében megszületik egy ötlet és aközött, hogy az holnaptól számunkra is kötelező, egyetlen gomb megnyomása választ el. Kormányváltáshoz elég lenne valahogy törvénybe ügyeskedni, hogy a szavazásról kifelé igyekvő képviselőket egyenként meg kellene kérdezni, mit szavaztak meg ma, és az mivel jár az ország számára. Aki nem tudja a választ, azonnali kirúgás és vagyonelkobzás. Egyből kiürülne az objektum. A fővezér pedig a friss ötletét otthon, a konyhaasztal mellett törvénybe is iktathatná. Ugyanott lennénk, mint így, csak olcsóbb lenne.

Na, ez a két ország NATO-tagságának ratifikálása esetében pont nem így van – nem lehet sürgetni a dolgot -, ehhez idő kell és türelem. Megmég az, amire én hirtelen felindulásomban gondolok, de nem írom ide, nehogy szívrohamba hajszoljak egy csomó olvasót. Szoktak nagyon okos emberek nagyon okosan beszélgetni a magyar politikáról, külön Orbán Viktorról, aki több független és ellenzéki elemző, politológus és újságíró szerint rendkívül tehetséges, de legalábbis agyafúrt, minimum hihetetlenül jó érzéke van a taktikázáshoz. Az van neki. Biztosan. Ez persze csak egy vélemény – ahogy minden egyes írás ezen a portálon -, de a magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy őkegyelmessége roppantul élvezi ezt a helyzetet. Megint rá figyelnek, róla beszélnek egész Európában, az ő döntésére várnak. Merthogy az a túlterhelt parlament azt is megszavazná fél óra alatt Orbán parancsára, hogy Anikó asszony másnaptól kezdve mákot tegyen a töltöttkáposztába, abban én teljesen biztos vagyok. Semmi mástól nem függ Svédország és Finnország tagságának megszavazása, csak és kizárólag attól, mikor szól a főni. Ő pedig akkor fog utasítást adni, amikor akar. Egyszerűen azért, mert egyrészt hihetetlenül élvezi a hatalmat, másrészt pedig hátha meg lehet valakit zsarolni egy kicsit.

Lépjünk túl ezen – már amennyire lehetséges túllépni azon, hogy egyetlen ember képes rángatni a parlamentet, az országot és ebben az esetben a teljes NATO-t és két európai országot is -, de ne lépjünk túl a kormánypárti prominenseken. Magyar Levente legalább kultúremberként próbált válaszolni az újságíró kérdésére, még ha nem is mondott mást, mint amire utasítást kapott. Ugyanazt a sablonszöveget kellett előadnia, amit a kultúremberhez méltó viselkedéssel a legnagyobb rosszindulattal sem vádolható Semjén Zsolt hátraköpött a válla fölött. Hatalmi ágak szétválasztása, kérdezze meg a parlamentet – sercintette oda az újságírónak, miután az megszólította, hogy feltehetne-e egy kérdést, a vadászat szerelmese rávágta, hogy nem, és még röhögött is egy jót a saját nagyszerűségén.

Ha eddig volt olyan ember a kontinensen, aki még nem hallott a félázsiai kipcsakok által újra és újra trónra ültetett tudatrepedésről, az őt szemrebbenés nélkül, gátlástalanul kiszolgáló cselédeiről és az ő sajátságos morális posványosságukról, az most majd jó megtanulja, hogy egy született csútival nem lehet ám kukoricázni! Végre van egy lap a kezében, majd bolond lesz bedobni. Nézegeti, szagolgatja, nyalogatja, élvezi. Megtartani persze nem meri, a még meglévő néhány támogatóját is elveszítené, ha ellene szavazna a teljes NATO-nak, de abban senki és semmi nem gátolhatja meg, hogy addig húzza az időt, ameddig csak lehet. Addig is azzal a jó érzéssel kel fel reggelenként, hogy már megint ő az élet császára. Hogy ez nekünk végtelenül, rohadtul, megalázóan kínos? Kit érdekel?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!