November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Most egy pillanatra megállunk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép estét kívánok mindenkinek! Amilyen gyakorisággal az elmúlt napokban napsugarat láttam, akár estére is tökéletesen alkalmas köszönésnek, pont akkora a valószínűsége a dolognak, mint reggel. Meglepő lehet, hogy mit keresek itt estének idején, hiszen a jóéjtpuszi már egy ideje lekerült a műsorról, úgyhogy ez egy ritka alkalom. Brutális tíz hónap van mögöttünk és gyanítom, előttünk sem jobb a helyzet. A válság mindenhová betette a lábát, sajnos minket sem került el. Sokszor kényszerültünk arra, hogy újratervezzük a portálok működését, sok nehéz döntést kellett meghoznunk és valószínű, hogy ennek a folyamatnak még nem értünk a végére. Meglehetősen keserves dolog napról napra szembesülni a nehézségekkel. Több támogatónk kénytelen volt lemondani az előfizetést vagy a rendszeres támogatást, mert bizony az a kevés pénz is nélkülözhetetlenné vált a családi költségvetésben. Sokan írtak nekünk néhány kedves sort, kifejezték sajnálkozásukat, amiért így alakult a helyzet. Csak remélni tudjuk, hogy ez átmeneti, ha most összekapaszkodunk, ha nem választjuk a könnyebb utat, túl leszünk ezen is.

Azt hiszem, sokan választják most ezt, mert nincsen más lehetőség. Valahogy túl kell jutni a nehéz időszakokon, mert abból mindig és mindenkinek kijut. Ilyen időket élünk, amin nem tudunk változtatni, ahhoz valamilyen módon alkalmazkodnunk kell. Mindenki megteszi, amit meg tud tenni, és amit meg kell tenni. Talán egy darabig hűvösebb lesz, sötétebb lesz, halkabb lesz a zene, kevesebb lesz a nevetés, de ahogy a jó dolgok, úgy a rossz dolgok is véget fognak érni, mert ez az élet rendje. Ami tegnap még természetes volt, az ma már talán luxus, és ami ma nyomasztó kényszer, elviselhetetlen teher, az talán holnap csak egy apró hulladék lesz a történelem óriási szemétdombján. Benne lenni nehéz és fárasztó, de talán ez kell ahhoz, hogy becsülni tudjuk a jót is, a jobbat is. Hiszem, hogy aki képes kinyújtani a kezét, az fog találni más kinyújtott kezeket, melyekben meg tud kapaszkodni. Biztosan reménytelenül naivnak tűnik ez a gondolat, de akár naiv, akár nem, én így gondolom. Őszintén.

Most azt csináljuk, hogy egy pillanatra megállunk. Ahogy mindenkinek, nekünk is kell egy szusszanásnyi idő, egy kis pihenés, néhány nap önmagunkra, a családunkra. Ez a néhány nap a legtöbbünk számára az elcsendesedésről, az emlékezésről szól. Kicsit szomorú, kicsit szívmelengető a különlegességével, az illataival, a fényeivel. Aki ebben az országban született, annak egészen biztosan egész életében előjönnek az emlékek a temetőben lobogó gyertyákról, arról a különös hangulatról, ami ilyenkor a falvakban és városokban jellemzi az estéket. Nem kell, és nem is szabad engedni, hogy a politika, a mindennapi küzdelmek teljesen eluralkodjanak az életünkön. Kell idő önmagunkra, mert végső soron rólunk szól a halottak napja. Rólunk, akik még élünk. Akár vallásos valaki, akár nem vallásos, az évnek ebben az időszakában egy kicsit közelebb kerül minden mindenhez és mindenki mindenkihez. Nem a méregdrága koszorúkról és sírcsokrokról, nem a mécsesek giccsparádéjáról, nem az erőn felül költekezésről és nem is a külvilágnak mutatott gyászról szól ez, hanem apró emlékekről, illatokról, ízekről, érintésekről. Kívánom minden kedves és kedvetlen olvasónknak, hogy találjon egy, de inkább sok olyan emléket, melyben meg tud kapaszkodni, melyen el tud mosolyodni akkor is, ha szomorkás, fájó kicsit emlékezni.

A következő két napban mi is ezt fogjuk tenni. Elcsendesedünk, elgondolkodunk, emlékezünk, erőt keresünk magunkban. Szerdán ismét itt leszünk. Ha nem is megújulva, nem is a legjobb erőben, de ami tőlünk telik, azt ezután is meg fogjuk tenni azért, hogy egy parányival jobb legyen a holnap, mint a tegnap. Jó emlékezést, belső békét kívánunk mindenkinek, aki olvassa ezeket a sorokat! Szerdán találkozunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!