November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Nemzeti lobogót lengetve, nemzeti cigitől füstölve, imával az ajkunkon és Orbán dakota közmondásaival felvértezve sikerülni fog

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A hét sztárja mindenképpen Parragh László, aki eddig is sokat tett azért, hogy ez egy fejlett, élhető, tudásban és anyagilag is gyarapodó, szabad és virágzó ország legyen. Igazából több ilyen nemzeti nagysággal is büszkélkedhetünk. Ha most jobban belegondolok, végtelenül szerencsés az az ország, melyben egyszerre van jelen annyi szenzációs elme, annyi hazafi, annyi népért síró bús bocskoros nemes. Vagy ez utóbbi nem, az egy másik történet. De a többi igaz, Kósa Lajos, Németh Szilárd, Rogán, Szijjártó, Lázár, Schmidt Mária, a két Varga, Nagy Feró, Bayer-Gajdics-Pilhálok, Mészáros, Tiborcz, Széles Gábor, Matolcsy a rokonságával, Novák Katalin István nevű férjével és még hosszan-hosszan sorolhatnám azokat a nemzeti nagyságokat, akik kivétel nélkül azért élnek és dolgoznak, hogy ez az ország napról napra szebb, jobb, élhetőbb hely legyen. Hol egyikük, hol másikuk ragyog erősebben, mint amikor egy csillag felizzani látszik a bársonykék sivatagi égbolton, mert hol a faszban is néznénk máshol az eget és a csillagokat?

Szóval Parragh László ismét felszikrázott, jóformán ívet húzott a magyar égbolt nemzeti kárpitjára. Mindjárt Szent István és a Turul közé.

„A versenyképeségünk egyik alapja ma még mindig az olcsó munkaerő. Van, aki ki meri mondani, van, aki nem, de ez még mindig egy lényeges eleme. Változtatni kell rajta, tudjuk a recepteket. De hogy bemenjünk egy olyan uniós rendszerbe, ahol nem mi mondjuk meg, mint szakszervezetek, mint munkaadók, hanem valaki más, kívülről, hogy mekkora legyen a bér növekedése, a minimálbér, az számunka 2030-ig, amig az uniós átlagot el nem érjük, biztosan nem elfogadható. (Népszava)

Itt sántuljak meg, ha nem néhány nappal ezelőtt olvastam valahol, hogy már régen nem az olcsó magyar munkaerő a vonzó a külföldi befektetőknek, hanem a fényes intellektusunk és a magasan kvalifikált szakembereink. Már akkor is gyanítottam, hogy valami balliberális átverés, úgynevezett féknyúz lesz ez, és tényleg. Parragh László, aki egyszerre szakszervezetek és munkaadók most kimondta az igazságot, mert egyéb pozitív tulajdonságai mellett sziporkázóan okos is. Egyben felvázolta a fényes magyar jövőt is, hiszen csupán másfél, de legfeljebb két Orbán-kormánynyira vagyunk az uniós átlag elérésétől, azt már fél lábon is kihúzzuk. Már amennyiben előtte elég meggyőzően meg tudjuk állítani az uniós átlagot, ahogy ezt Brüsszellel is tettük. Negatív példának ott van Ausztria, azt is utol akartuk érni, de mindig odébb megy. Így azért nehéz. Picit nehezen értelmezhető néhány sorral lejjebb a következő mondat:

Ma már nem mi hozzuk be az olcsó szlovák munkaerőt, hanem az olcsó magyar munkaerő megy ki Szlovákiába. Romániában, főleg a Partiumban ma már a munkaerő ára magasabb, mint nálunk Kelet-Magyarországon.

Ezt majd jó lesz összefésülni, mert a végén az a néhány ember, akinek még mindig mániája gondolkodni, nem fogja érteni a szisztémát. Hiszen ha a mi erőnk és nemzeti nagyságunk az olcsó magyar munkaerőben rejlik, amiből mi nem engedünk egy jottányit sem, akkor ezt miért nem becsüli annyira mimagyarok, hogy itt gürcöljön a szalag mellett, miért megy át a szomszéd országokba dolgozni magasabb bérért? Hát semmi hazafiság, semmi türelem? Arról nem beszélve, hogy mi lesz így a versenyelőnyünkkel? Vagy az is ér, ha az olcsó magyar munkaerő más országban olcsó és magyar? Szerencsére Bulgáriába nem megy a magyar munkaerő, már csak azért sem, mert ott alacsonyabb az átlagbér. Az az egyetlen ország, ahol ez így van, minden más uniós országban magasabb, mint itt. Mert mi szeretjük a kihívásokat, és egyébként is, semmi rossz nincs abban, hogy harmadik országokból kell hozni az olcsó munkaerőt, amelyik nem annyira magyar, de legalább hozzájárul az ország versenyképességének megőrzéséhez. Már csak 7-8 évig van rájuk szükség, akkorra jól beérjük az uniós átlagot, és csak úgy zúdul haza mindenki akkumulátort és kalaptartót szerelni. Addigra lediplomáznak azok a magyar fiatalok is, akik Ausztriában, Amerikában, Németországban, Hollandiában és más, kevéssé fejlett országokban folytatják egyetemi tanulmányaikat, itthon elvégzik a háromnapos átképzést, máris mehetnek a gyárakba vagy éppen a határra őrködni, nehogy ide csődüljön a sok svéd, francia, spanyol olcsó munkaerő, hogy elvegyék a magyarok (rendes kormánypárti helyesírással: Magyarok) munkáját.

Azt is elmagyarázta Parragh, hogy azért kell a minimálbért töretlenül adóztatni, mert ha nem így tennének, akkor megugrana a kereset és ezzel a kereslet – egyszerűen nem bírnának magukkal az emberek, mert a sok pénz ilyen hatással van egyesekre -, a büdösparasztok elkezdenének eszük nélkül vásárolni, az pedig felnyomná az inflációt. Tehát lényegében az alacsonyan tartott bér alacsonyan tartja az inflációt, azért ilyen baromira jó nekünk. Itt és most. És ezzel a módszerrel el fogjuk érni az uniós átlagbéreket, majd (gondolom én) rálépünk a gázra, és emelkedőn, kanyarban, vaksötétben kétszázzal előzünk. A Matolcsy-Varga szerzőpáros által tervezett versenyautóval, amiből ezt-azt (motort, kipufogórendszert, kormányt, bőrülést, alvázat, karosszériát) hazavittek a legkrémesebb nerencek, de a maradék pont elég a győzelemhez. Nemzeti lobogót lengetve, nemzeti cigitől füstölve, imával az ajkunkon és Orbán dakota közmondásaival felvértezve sikerülni fog. Előre megyünk, mint a paradicsom. Bizony.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!