Napsugaras szép reggelt! Remélem, mindenki látta tegnap a részleges napfogyatkozást. Én mondjuk teljes napfogyatkozás látok napok óta, de az csak a köd miatt van, majd elmúlik. Vagy nem. Azért imádom ezt az országot, mert itt minden megtörténhet, ami máshol – legalábbis Európában – aligha. Például az igazságügyminiszter nem a bíróság előtt válaszolgat szaporán arra a kérdésre, hogy mennyi felelősség terheli a közvetlen munkatársa éveken át tartó ügyködésében, és hogy sikerült nem észrevenni semmiféle gyanús jelet a korrupcióval vádolt Volner Pál mellett. Már csak eltöpreng az ember, mielőtt átruházza valakire a megfigyelési engedélyek aláírásának jogát. Vagy nem? Ehhez képest úgy megy tovább minden, mintha semmi nem történt volna, sőt, Varga Judit Washingtonban osztja az észt arról a jogállamiságról, amiről néhány hónappal ezelőtt azt állította, hogy nincsen is definiálva, tehát senki nem tudhatja, mi lehet az.
A nagymúltú amerikai konzervatív alapítvány, a Heritage Foundation rendezvényén elemeztem az Európai Unió és benne Magyarország helyzetét.
A jelenkor konzervatív erőinek a háború mellett gazdasági, politikai és értékválságokkal kell szembenézniük a világban.
Ezért fontos, hogy a jobboldalon olyan alapokat fektessünk le egymás között, melyek a történelem viharaiban is kiállják az idő próbáját. Szembe kell néznünk a globális liberális nyomással. A háborúra békességgel, a véleményterrorra szókimondó bátorsággal, az őrületre józan ésszel válaszolunk. (Facebook/Varga Judit)
Az amerikai hallgatóság előtt kifejtette, hogy Magyarország azért jelent problémát a liberális fősodor számára, mert bizonyította, hogy három eszme – a szuverenitás védelme, a konzervatív értékek összehangolt képviselete, valamint a jogállamiság elvei alapján kormányzott demokratikus állam – összeegyeztethető egymással. Vagyis jogállamként tagja lehet az Európai Uniónak olyan ország is, amely konzervatív politikát folytat, és nem csak liberális államot lehet jogállami alapon kormányozni, de konzervatív értékek mentén is meg lehet maradni a jogállamiság keretei között – mutatott rá. (MTI)
Magyarország azért jelent problémát az egész unió számára, mert a korrupció a politikájuk lényege, az ország nem zárkózik fel a fejlettebb tagállamok szintjére, miközben lakosságarányosan embertelen mennyiségű adófizetői pénz tűnik el. Mindeközben drága kormányunk nem a konzervatív értékeket védi, mert ehhez alapvetően sincsen joga. A kormány kormányzásra kapott felhatalmazást, nem arra, hogy bármely ideológiát megpróbáljon kötelezővé tenni az országban, és keresztesháborút folytasson azokkal a polgáraival szemben, akik mást gondolnak a világról. A saját ideológiájáért egy párt harcolhat, egy kormány sohasem. A baj akkor szokott lenni, amikor ez a kettő egy és ugyanaz. Egypártrendszerben nincsen ellensúly és senki nincs, aki korrekcióra kényszeríthetné a kormánypártot. Ilyenkor tud előfordulni az, ami nálunk van. Egy egész országra akarják rákényszeríteni az agybajukat, hátha attól majd az tűnik normálisnak. Amikor ezzel eljutottak a falig, akkor azok ellen fordulnak, akik nem hódoltak be országon belül, majd az egész világot úgy kezelik, mint az ellenséget. Hiszen aki nem az ő hitüket vallja, azt meg kell téríteni, meg kell változtatni, meg kell törni, el kell taposni. Mindeközben megállás nélkül azt üvöltözik, hogy mindenki őket támadja.
A Medián felmérést készített arról, hogy mennyire hatékonyak a kormány bombás uszítóplakátjai. Úgy tűnik, eléggé. Most többen utasítják el a szankciókat, mint előtte. Azt lenne jó megérteni, hogy mi a bánatos lótúró ennek a haszna Orbán számára? Mert ebben az országban semmi nem történik, ami nem neki terem. Oké, mindenkit meggyőznek, megfélemlítenek, elhitetik. Tegyük fel, hogy a tegnap született csecsemőtől a 102 éves nénikéig mindenki ellenzi a szankciót. Akkor jön a kérdés: na és akkor mi van? Mit jelent ez bármilyen szempontból? Felszólítjuk az uniót, hogy vonják vissza? Utasítani ugye egyelőre még nem lehet őket, késik Orbán Viktor trónra lépése Brüsszelben. Is. Mi van akkor, ha 10 millió magyar ellenzi a szankciókat? Kirobbantunk egy forradalmat? Hadat üzenünk Brüsszelnek? Lerohanjuk a többi tagállamot, a NER azokat is beszövi, mint a pókháló, Orbán lesz az összes ország miniszterelnöke? Amennyiben nem, mert azért ennek is van egy aprócska esélye, akkor mi a büdös franc értelme van az egésznek? Választás még nem lesz mostanában, marad az a gondolat, hogy annál is sokkal szarabb állapotban van a gazdaság, mint amit szabad szemmel is látni lehet. Marad az a feltételezés, hogy ez a közeljövőben nagyon sokat fog romlani, a kormány most azért teper, hogy a lakosság ne őket okolja a nyomoráért, hanem az uniót. Ennek a mocskos pávatáncnak a vége nem lehet más, mint egy kísérlet a kilépésre. Én legalábbis nem látok más potenciális célt. Remélem, nem lesz igazam.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.