Április 27,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hogy nem szégyelli magát? Hogy nem harapja le a saját nyelvét?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ladies and Gentlemen! Újra itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok. De jó is volt már megint egy kis ideig nem foglalkozni a sok infantilis, züllött politikussal, nem agybajt kapni reggelente, nem azon kattogni ki, mit, mikor és hogyan hazudott. Újfent szeretném megerősíteni: van élet a politika bűzös bugyrain kívül is, bár őszintén megvallom, azért hiányzott a klaviatúra csattogása, a napi disznóságok dózisa, ami már-már mazochista módon az életem részévé vált, akár csak a levegővétel. Függő vagyok. Szabadságfüggő. Meg hát milyen unalmas lenne a Fidesz nélkül az élet, nem? Nem. Pedig talán nem kéne agyfaszt kapni ötpercenként, nem lenne téma a napi hülyének nézés művészetének elemzése, nem kéne egymást nyugtatnunk, hogy nem mi bolondultunk meg, hanem ennek a közel 13 éve zajló tragikomédiának a rendezői és főszereplői, no meg a lelkes közönség, a rajongók és elkötelezett hívek, akik nem bírják megunni a műsort. 

Azt hittem, október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján megint elfoglalja majd az Astoriát a mi utcai harcosunk, és onnan fog majd jól beleordibálni Brüsszel arcába, de nem így történt. Pedig annyiszor hallottuk, hogy micsoda rendőrattak volt szemkilövetéssel, kardlapozással megspékelve, sőt még egy T-34-es harckocsit is elloptak anno a pesti srácok. Ja nem, nem azok, akik az oroszok ellen fogtak fegyvert 56-ban, hanem azok, akik 2006-ban konkrétan lángra lobbantották az MTV-székházat megadva az alaphangot az ünnepléshez. Meg a fociultrákból és szélsőjobbosokból verbuválódott békés tüntetők, akik nekimentek a rendőröknek. De szép is volt, tán igaz sem volt. De sajnos igaz volt, csak nem úgy, ahogy Orbán előadja. Akkor is páncélozott autóval hajtott el a színpadtól, miután jól felhergelte a tömeget. Mondjuk az érzelmeket már pár héttel az ünnep előtt sikeresen felkorbácsolták az őszödi beszéd megvágott verziójának nyilvánosságra hozatalával. Ezt ma már ünnepli is a NER, a történelmi esemény neve: az MTV székház ostroma. És közben lett még egy újabb történelmi esemény (Mohács után szabadon), aminek a Röszkei csata nevet adták, ennek szeptember 16-a az évfordulója.

Ide is tennék egy pár sort neves nemzetikeresztény megmondóembereink egyikétől, aki így nyilvánult meg ez utóbbi eseménnyel kapcsolatban:

Rajtuk volt Szarumán jele. Szarumáné, vagyis a terroré, az erőszaké, a borzalomé, a szélsőséges vallási fanatizmusé.

És jöttek.

Mint igazi barbár horda, elvadult, eltorzult pofával estek neki a határnak, s minden kezükbe eső tárgyat megragadva dobálták a rendőröket. Repült a tégla, a kő, a betondarab, a fahusáng, és még a saját gyerekeiket is áthajigálták a kerítésen, mert ezeknek ennyit számít az élet. Közben a csorda bőgött vadul, ahány nyelve csak volt, annyi nyelven. Amúgy gyűlölik egymást is, gyűlölnek mindent, de akkor gyűlöletük, nyomorúságuk, hiábavalóságuk és feleslegességük minden frusztrációja egy irányba fókuszált: a magyar rendőrökre.

Akik ellenálltak. Megvédték a magyar határt a barbár hordával szemben.

Bayer Zsolt, ki más? És paradoxon 2.0. Akkor, mármint akkor, amikor nem ők voltak hatalmon, akkor geci szemkilövető rendőrök támadtak a békés tüntetőkre. 2015-ben a mocskos, kecskebaszó, muszlim migránsok támadtak rá a hazát védő rendőrökre. Annyira cuki, nem? Amikor a végrehajtó fegyveres erők már a te markodból zabálnak, akkor szegények, amikor a másik oldalon lévők parancsolnak nekik, akkor mocskos fakabátok. 

És igen, végighallgattam a Zalaegerszegen előadott hörgését, ahol úgy körbenyaldosta Mindszenty bíborost, mintha neki köszönhetően robbant volna ki az 1956-os forradalom. Kicsit utánaolvastam az embernek, számomra Ungváry Krisztián történész írása adta meg a választ a kérdéseimre, akit érdekel olvassa el itt, rendkívül tanulságos. Jól sejtettem, hogy megint csavarják, sőt dupla fonással tekerik a múltat, és karikába hajlítják a valóságot. Természetesen úgy, hogy az számukra kedvező legyen. Az utcai harcos teljhatalma számára, aki Zalaegerszegig sunnyogott, hogy ott pár száz embernek előadja a szokásos uszítását, kommunikációs handabandáját. A harcos, aki úgy fosik már a budapestiektől, mint a lakodalmas kutya, most rámutatott az ellenségre: Budapest! Mondjuk tudtuk ezt eddig is, a kedvenc szórakozása és legfőbb politikája megosztani az országot, uszítani, vádaskodni, hazudozni. Most akkor van a vidék, és van a főváros. Az ideális pedig az, ha valaki falun él, van minimum 3 gyereke, mert akkor már család, és keresztény és meg kell védeni. Ez az igazi magyar ismérve. A többi mind hazaáruló, büdös gyurcsányista komcsi. Mindenki ellenség, mindenki azon dolgozik, hogy minket eltöröljön a Föld színéről, de mi ott voltunk már a Föld keletkezésekor is és ott leszünk majd az Armagedonnál is. De jó lesz nekünk. Itt is van:

Visszaszereztük a szabad és független Magyarországot. Ebből az egész világ megértheti, akárki akar a nyakunkra ülni, bukásra van ítélve. Mi itt voltunk, amikor az első hódító birodalom ránk támadt, s itt leszünk, amikor az utolsó is összeomlik.

Nem tudom, mióta vagyunk nem függetlenek? Csak nem mióta Orbán nyakára került a nyakörv, és a póráz vége Putyin kezébe? Csak a szájkosarat vette le róla, hogy tudjon ugatni. Köszi, Vlagyimir! Az egyébként tényleg köpedelem, hogy pont arról az emberről egy árva kurva szót sem szólt, aki mártírhalált halt a forradalom után, és aki az élére állt a felkelésnek. Úgy kerüli a nevét, mint macska azt a bizonyos forró kását. De akkor milyen jó volt, amikor a koporsóját létrának, ugródeszkának, franc tudja minek tudta használni, hogy betegye a züllött, korrupt lábait a nagypolitika ingoványos terepére. Ez a gyáva szájhős, aki Berlinben is úgy utalgatott Nagy Imrére, hogy baszott kimondani a nevét:

Még azt is mondhatjuk talán, hogy a mi Zelenszkijünket, az akkori magyar miniszterelnököt később kivégezték.

Hogy nem szégyelli el magát, hogy nem harapja le a saját nyelvét? Ezek után már szinte félve kérdezem, hogy most akkor ő ki is lenne a jelenlegi helyzetben, ha már ilyen frappáns hasonlatot talált a múlt és jelen megmagyarázásra? Szerintem minimum Gerő Ernő.

Ha belegondolunk, akkor 1956-ban mi nem azért harcoltunk, mert azt gondoltuk, hogy le fogjuk győzni a Szovjetuniót. Azért vállaltunk egy forradalmat és szabadságharcot, hogy kikényszerítsük a tűzszünetet meg a béketárgyalást…

Ki a fasz akarta legyőzni a Szovjetuniót? Az ukránok sem akarják legyőzni őket, nem is ők támadták meg a ruszkikat, hanem meg akarnak tőlük szabadulni. Ezek a zavaros, eszelős, hajuknál fogva rángatott magyarázkodások is pont annyira hitelesek, mint 13 éve tartó hazudozásai. Ma éppen szidja az akkori nyugatot, hogy nem segített az 56-osoknak, miközben ő pont ugyanezen az állásponton van Ukrajnával kapcsolatban. Még egy tetves fegyverszállítmányt sem hajlandó átengedni, mert mindmeghalunk. Szégyen és gyalázat! És közben mit látunk az ukrán fronton? Hogy kárpátaljai magyar katonák szabadítanak fel az orosz megszállás alól ukrajnai településeket. Ők nem fossák össze magukat a halált okozó fegyverektől, mert a szabadságuk, az életük, a gyerekeik jövője a tét. 

Nekem meg lesül a pofámról a bőr attól, amit a regnáló magyar miniszterelnök pofázik és művel. Szavaim nincsenek az undorra, amit érzek. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.