„Állásfoglalás: Intézményünk nevében kijelentem, hogy tiszteletben tartjuk a szabad véleménynyilvánítás jogát, ellenben elhatárolódunk tanulónk, Pankotai Lili 2022. október 23-i nyilvános felszólalásától. Messzemenően elutasítjuk annak minden, a keresztény értékekkel össze nem egyeztethető tartalmát és narratíváját. dr. Nyisztor Zsolt igazgató.”
Mint ismert, ezt azután tette ki a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának igazgatója a Facebookra, hogy a tegnapi tanárokért tartott tüntetésen fel mert szólalni egyik diákjuk, Pankotai Lili. A végzős diák egy elég erős verset mondott el a tüntetésen – slam poetry kategóriába tartozó versről van itt szó -, amely úgy tűnik, nem tetszett az elvileg keresztény értékeket képviselő iskola vezetőségének és vagy felső utasításra, vagy saját erőből döntöttek úgy, hogy hivatalosan is elhatárolódnak saját diákjuktól. Ehhez – úgy hiszem – igencsak gerinctelennek kell lenni, mivel még ha egyet nem is értenek az ott elmondottakkal, legalább ne mennének le kutyába és bizonyítanák be, hogy ők a hatalom mellett állnak.
Igen, kijelentik, hogy ők tiszteletben tartják a szabad véleménynyilvánítást, de azért elhatárolódnak attól, ha egy diákjuk ezzel él is egy több tízezer embert megmozgató tüntetésen. És igen, valóban káromkodott bőséggel a diák a versében, de komolyan ez a legnagyobb probléma? A mondandója már senkit sem érdekel, csak az, hogy helyenként szopásról, vagy épp faszokról beszél? De Bayer Zsolttal természetesen semmi problémája sincs a keresztény, konzervatív oldalnak, ő lovagkeresztet érdemel és minden más egyéb állami kitüntetést, ő megteheti, de amikor egy fiatal diáklány mer csúnya szavakat kimondani azért, mert dühös a hatalomra, amiért az ellehetetleníti a jövőjét ebben az országban, az már nincs rendjén.
Több tanártól kaptam meg, hogy
a semmire sem fogom vinni.
De tudom, hogy nem ők a tanárok mind,
és igenis, akinek nem inge, nem veszi magára.
Hisz ahogy negyedik osztályban a tanárnő tanította,
„Kinek nem inge, kurvára nem veszi magára”.
Mennyire jogos vajon, hogy tizenévesen,
ha ez a hangom, az csakis a baloldalé?
A bal meg, ha éppen nem olyan képes
azt mondani, hogy a jobbé,
pedig vágod? Én csak próbálok jobb lenni, mint amik ti vagytok.
És a legfaszább az egészben, hogy nektek volt is lehetőségetek a rendszerváltásra.
Tőlünk várjátok a jövőre való megváltást?
Hogyan, amikor az egyetlen számításunkra való megoldás
a Pitagorasz?
Azt hiszed, ki tudod törölni a gondolkodást?
A faszt.
A generációm vállalja fel a hivalkodást, hogy leszarjuk,
ki az anya, és ki az apa,
csak szeresse azt a gyereket, akit a ti nemzedéketek nem mert felnevelni sem.
Mert nekem soha nem az lesz az első, kedves Hír TV,
hogy ki kinek a faszát szopja teli erőből,
hanem hogy vállalja a véleményét bárkivel szemben,
még ha telibe előre veri is a többséggel szemben.
Ez csupán egy rövid részlet a diáklány által írt versből, de véleményem szerint érthető, hogy miért is választotta a káromkodást. Mert lehetne szépen, cizelláltan is fogalmazni az ilyen témákat illetően, de mégis mi lenne a különbség? Ha szépen írja le valaki, hogy meg a lófaszt, akkor mindjárt más lesz? Attól megoldódik a probléma, ha irodalmi stílusban – na nem mintha a történelem során neves írók ne káromkodtak volna – küldjük el a hatalommal visszaélőket a picsába? A probléma nyilvánvalóan nem azzal van, hogy Pankotai Lili káromkodik, hanem azzal, hogy már ilyen fiatalon jól láthatóan jobban megérti, hogy neki fel kell emelnie a szavát az igazságtalanságok és az elnyomás ellen, mint a korábbi generációk tagjai. Mert lássuk be, az elmúlt évtizedekben komoly tüntetésről beszámolni nem lehet, a társadalom tűrt és hagyta, hogy egy ország jövőjét rabolja el Orbán és csapata.
Erre most itt vannak a fiatalok, akik végre ki merik nyitni a szájukat és frappáns beszédekkel, okos döntésekkel hívják fel magukra a figyelmet. Orbán elkezdhet gondolkodni azon, hogy talán egy rossz társadalmi csoportba próbálta meg beletörölni a cipőjét, és még ha a tanárok többsége hallgat is, diákok és szülők ezrei állnak ki a magyar oktatás mellett. Egy változás indult meg, amely lehet, hogy lassú és fájdalmas lesz, de legalább elkezdődött. Diákok tízezrei nyitják ki a szemüket végre és állnak ki azért, amiért korábban senki sem állt ki. A szikra végre ott van, a kérdés már csak az, hogy belobbantja-e végre ezt az egész kócerájt, vagy sem. Mert a remény már korábban is élt arra, hogy végre eljöhet a változás, de valahogy mindig hamvába holt minden kísérlet. Talán most másként lesz, hiszen ezúttal a fiatalok azok, akik azt mondják, elegük van. Ők azok ugyanis, akiknek a jövője a leginkább függ a mostani kormány döntéseitől, így hát talán ők azok is, akik a legtöbbet veszíthetik most.
A faszomat bele az ideológiákba,
mert mi már merünk azok lenni, akik akarunk valójában,
de a kispista nem meri megmondani, hogy
amúgy ezt a fiút szereti a szomszéd faluban.
És tudod, nekem aztán ehhez semmi közöm sincs,
mert nem az én problémám,
de ha a legjobb barátom szíve fáj,
merem azt mondani, hogy változtatok ezen az országon.
Mert ha az ő szíve, az enyém is kezd meghalni már.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.