November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mindenre ott van a válasz az elmúlt száz év legsikeresebb évtizedében

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

1956-ban mi nem azért harcoltunk, mert azt gondoltuk, hogy le fogjuk győzni a Szovjetuniót. Azért vállaltunk egy forradalmat és egy szabadságharcot, hogy kikényszerítsük a tűzszünetet meg a béketárgyalást. Azt gondoltuk, hogy el lehet érni egy béketárgyalást, ami a fegyveres csata végső célja, amely béketárgyaláson majd az oroszok a nyugatiakkal megegyezhetnek arról, hogy úgy, mint Ausztria, mi is semlegesek legyünk. Tehát a szabadságunk elérését, a végső aktust akkor is egy béketárgyalásban reméltük. Tehát az én fejemben a mi ’56-os logikánk, a szabadságharc meg a béketárgyalás nagyjából egy helyen van, hiszen valahogy rá kell kényszeríteni a nagyot, az erőset, a megszállót arra, hogy föladja a terveit.

Adekvát jó reggelt kívánok mindenkinek! Vasárnap van, október 23-a, a fenti betűhalmazt pedig – amely 9 nappal ezelőtt hangzott el az önmagából kivetkőzött miniszterelnök szájából – azért tettem ide, mert ettől ma alighanem a nemrég elhunyt fideszes Wittner Mária is forog a sírjában. Attól, hogy 1956 után 66 évvel megint ott tartunk, hogy hivatalban lévő államvezető hazudja szét, torzítja el, írja át a mosdatlan szája íze szerint 1956 emlékét, jelentőségét, a történelmi tényeket, páros lábbal rúg bele a túlélőkbe azért, hogy valahogy hozzáfércelje a múltat a saját szennyes, mérgező jelenkori politikájához, és vállalhatóvá tegye a vállalhatatlant. Amit ebben a dicstelen kontextusban úgy lehet megfogalmazni – nem mintha újdonság lenne -, ahogyan Sz. Bíró Zoltán történész megfogalmazta: Orbán nem szabad ember, „elvesztette alanyiságát, szubjektivitását” „az orosz viszonylatban”, valamiért nem tud úgy viselkedni, ahogy szerinte a magyar közérdek megkövetelné. Ez a helyzet, ezért került mára egymás mellé, ugyanarra a polcra a túlerőben lévő, páncélautókkal, tankokkal és nehézágyúkkal felvonuló elnyomókkal szemben puskával, géppisztollyal, benzinespalackokkal és halált megvető bátorsággal harcoló magyarok szabadságharca a béketárgyalással.

Ebből a felfoghatatlan mélységből futunk neki a mai napnak, és már majdnem csodálom azokat, akik e gyalázatos miniszterelnöki eszmefuttatás után komoly elemzésekben merengtek el azon, hogy vajon a Zalaegerszegen a négy fal közé szorult utcai harcosok paródiája miről fog ma ömlengeni, miben lesz más a mai beszéde, mint az eddigiek, amelyeket szigorúan ellenőrzött körülmények között ugyan, de a szabadtéren adott elő, lelkes tapsolók és bértapsolók színe előtt? Úgy gondolom, hogy a fent idézett, a történelmet megerőszakoló, önkényesen átkeretező dumája után bármit mondhat ma, teljesen irreleváns. Még akkor is, ha alapvetésnek vehetjük, hogy bármikor alul tudja múlni önmagát, tehát biztos van még ennél is lejjebb.

Szerintem jóval érdekesebb – és ezzel át is lendülnék a tegnap reggel elöljáróban megénekelt kormányinfóra -, hogy Gulyás miniszter minő frappáns arroganciával rendezte le azt a kérdést, hogy a kormány idén nem tart központi megemlékezést, Orbán pedig Zalaegerszegen a négy fal közé menekül egy múzeumavatóra, ahol csak talpasok lesznek, sem a sajtó, sem a lakosság jelenléte nem kívánatos, miért? A hétvégi kormányzati péniszerdős rohangálásért felelős miniszter azt mondta, helyes, hogy amikor 8 millió ember vidéken él, akkor időnként a miniszterelnök megemlékezése ott zajlik, hiszen ott élnek többen. Oké, de miért nem vehet részt a sajtó, miért zajlik a nyilvánosságtól hermetikusan elzárva a rendezvény, miért meghívásos alapon lehet csak bejutni az egyébként 5,5 milliárd forintból a Mészáros-klán által kivitelezett múzeum környékére? Hát… izé, pórok és provokátorok, önök „bekapcsolhatják a tévét, és megnézhetik”. Szabadságharcos, bátor nemzet méltó örököse, mi?

Nos, ez sokkal többet elmond az egész helyzetről, mint az, hogy miről óbégat majd a függönyharcos. Ilyen körülmények között felolvashatná a papírjából a propagandabeszédét akár a Holdról is, azt is megnézhetnénk a tévében, annak is pont annyi köze lenne ahhoz, hogy hány millióan laknak vidéken, mint ennek. És akkor arról nem is szóltunk, hogy milyen brutális biztonsági intézkedésekkel várják őfényességét Zalaegerszegen, hogy szanaszét szívatják a polgárokat emiatt. Hogy a parkolás nem engedélyezett a Mindszentyneum környékén, hogy gyalogosan tegnap reggel 8 órától ma este 6 óráig csak lakcímkártyával és személyi igazolvánnyal volt/lesz megközelíthető a helyszín az ott élőknek, de nekik is a hátsó útvonalon ajánlott közlekedni. Hát miért? Mi ennek a rendkívüli TEK-es összefosásnak az oka? Hát így kell viselkedni egy magára évtizedek óta utcai harcosként hivatkozó miniszterelnöknek a magyar történelem bátor hőseire emlékező nemzeti ünnepen? Mint egy ócska bűnözőnek, aki menekül a rendőrség elől? Aki úgy tudja, hogy szeretve imádja az ő népe, akinek nemcsak igaza van, de kivétel nélkül mindig igaza lesz, az miért csak akkor érzi elemében magát, ha nem keveredik a pórokkal?

Jó, Gulyással ellentétben – aki bokros teendői közepette megpróbálkozott tegnap valamiféle ünnepi beszéddel is, csak nem igazán jött össze neki – én ismerem a választ ezekre a kérdésekre. Ezért sem értem, hogy ha a nép szereti, imádja, bálványozza őket, csak a politikai ellenségeik gyűlölik őket, pedig szerintük nem kéne, akkor mi elől menekül a főnök? A kérdés legalább ugyanannyira jogos, mint hogy ha a kormányszóvivőné szerint nem a bombás, gusztustalan, ízléstelen szankciós plakátokkal van a baj, mert azok teljes mértékben adekvátak, hanem a szankciókkal van baj, akkor mi a fenéért tetszettek megszavazni őket kivétel nélkül? Ha az volt az ígéret, hogy csak a Fidesz és Orbán garantálhatja a rezsicsökkentést, akkor miért verték át a népet, és miért kurtították meg a választások előtt fixre beígért rezsicsökkentést?

A kérdéseimet a végtelenségig tudnám sorolni, mindre ott van a válasz az elmúlt ezer száz év legsikeresebb évtizedében. Ezért aztán tegnap reggel se tudtam nagyon mellényúlni a kormányinfós bohóckodással kapcsolatos várakozásaimmal, igaz, Nagy Márton jelenésével nem számoltam, de őszintén szólva kár volt a felhajtásért. Semmi érdemi, semmi átgondolt, előremutató terv, csak kapkodást, maszatolást, hozzá nem értést, tehetetlenséget elfedni hivatott porhintés: kamatstop a kkv-k számára, gyármentő program, Széchenyi Kártya plusz program. Röviden: már megint leginkább a máséval (a bankokéval) veri a csalánt a világbajnok válságkezelők kormánya. A keservesen kínlódó kisvállalkozó, az infláció által felzabált fizetéstől fizetésig élő átlagpolgár fizeti az adót, cserébe nem kap semmit, az adója egy részéből betömködnek néhány lyukat a költségvetésen, a többi megy a multikhoz és a haverokhoz. Fejenként 6 milliárd ilyen ínséges időkben is pénz. Ott volt az a bizonyos aranykorral felérő évtized, amikor gatyába rázhatták volna az energiapiacot megújuló energiaforrások kiaknázásával, lakóházak szigetelésével, de széthordták, kitömték vele a NER-hordát. Most itt a tél, a szomszédban dúló háború nemhogy nem látszik a vége, de egyre undorítóbb, az EU-s támogatásoknak se híre, se hamva, úgyhogy a nagypofájú nemzetrontók filléres ígéretekkel próbálják túlélni a recessziót, ami szerintük nem lesz. Aztán majd amikor nemsokára kiderül esetleg, netán hogy mimagyarok fizetik Európa legdrágább energiáját, akkor lehet mutogatni a gyár- és kkv-mentésre. Kár, hogy csapda lesz az, nem mentőöv. Mert előbb-utóbb fel kell majd oldani a kamatstopot, de ilyen brutális árak mellett, a cégek többsége már világát nem fogja tudni, úgy el lesz adósodva és kiszolgáltatva a dilettantizmus kormányának. Miközben a másik csatornán öntik a lóvét a haveri cégekbe az energiaköltségek hatékonyságának növelésére. Elhúzzák az agonizálás időtartamát, varázsolnak a szavakkal, és bíznak benne, hogy túlélik a földbe csapódást, mert eddig is mindent túléltek.

Miközben a tanárok fizetésére vonatkozó friss rangsorban Magyarország a szégyenletes, gyalázatos utolsó helyet foglalja el az OECD-országok között, miközben ma, a nemzeti ünnepen a pedagógusokkal való szolidaritás jegyében ma Budapesten és több vidéki helyszínen is demonstrációk lesznek, miközben a Pedagógusok Szakszervezete önálló oktatási minisztériumot, hozzáértő kormánybiztost, azonnali béremelést és szabad tankönyvválasztást követel, Gulyás miniszternek ráfért a jóllakott arrogáns pofájára tegnap HITELTELENNEK nevezni a szakszervezetek pozícióját, mert ő úgy emlékszik, hogy tavasszal azoknak a baloldali pártoknak kampányoltak, akik mindent megtesznek, hogy ne legyen forrás a pedagógus-béremelésre. Ígérgetnek, túltolják a cinizmust, nemhogy a követeléseket teljesíteni, de tárgyalni sem hajlandóak, és arra gyúrnak, hogy ha összebaloldalazzák a pedagógusokat, a diákokat, a szülőket, akkor egy idő után magától is megoldódik a probléma, elfáradnak, hazamennek.

Ezt a történelmi dimenzióban is kiemelkedő nemzetrontást, árokásást, pusztítást elnézve, ahogyan 1956-ot is eltapossák a saját túlélésük érdekében, ahogy mindent széthazudnak, tönkretesznek, azt hiszem, érdemes a legnagyobb tisztelettel gondolni az 56-os hősökre, és példát venni róluk. Mert ők tudták, hogy van mit veszíteni, hogy van mit megvédeni. Nem tudom, hogy mi tudjuk-e, hogy mi forog kockán, de ha most nem állunk a tanárok mellé a zárt falak között hörgő, arrogáns, korrupt hatalom gyáva önkényuraival szemben, lehet, hogy már mindegy lesz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!