November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A szociális ellátás teljes csődje

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatójával, Fodor Péterrel készített interjút a 24.hu, amely interjú kicsit felnyitotta a szememet. Én valamiért úgy gondoltam, hogy könyvtárba azok járnak, akik ott nyugalomban szeretnének elolvasni egy könyvet, esetleg ott szeretnek nyugodt körülmények között tanulni. Én magam – bevallom – meglehetősen rég jártam könyvtárban, ezért úgy gondoltam, hogy ezen épületek lényegében funkciójukat veszítették azzal, hogy ma már mindenki az internetről tájékozódik. Ott szinte mindent megtalálhat az ember, ami a dolgozatához, egyetemi felkészüléséhez kell. Nincs már feltétlenül szükség arra, hogy az ember könyvtárba menjen azért, hogy ott olyan könyveket szedjen össze, amelyekből ki tudja nyerni a szükséges információkat. Megteheti persze, hiszen ez a módszer még ma is működik, de nem annyira nélkülözhetetlen ez, mint korábban volt.

De amellett, hogy ezek az épületek már évtizedek, máshol pedig már több, mint egy évszázada biztosítják a forrást a tudáshoz, arra is használhatóak, hogy ott valaki eltöltse a napját, ha otthona egyszerűen erre nem alkalmas. Egyfajta szociális funkciót is betölthetnek a könyvtárak tehát, amire én valamiért soha nem is gondoltam. Filmekben persze láttam olyat, hogy valaki mondjuk egy reptér termináljában élt évekig, vagy egyéb módját választotta annak, hogy meleg helyen töltse a mindennapjait, de a könyvtárak ezen funkciójával nem voltam tisztában. Lehet, hogy ezzel én vagyok egyedül, de érdekesnek találtam ezt, hiszen úgy töltenek be szociális funkciókat is, hogy egyébként ez nem is lenne a feladatuk.

Nagyon sokan be fognak térni hozzánk azért, hogy ne kelljen otthon fűteni. Erre is felkészültünk, különben nem is nevezhetnénk magunkat kulturális közszolgáltató intézménynek. Hamarosan megkeresem a kerületi polgármestereket, hogy a kerületi szociális gondozókkal legyenek szakmailag segítségünkre, hogyan tudjuk legjobban kezelni az ilyen helyzeteket. Így hasznos, naprakész információkkal láthatjuk el az érintetteket, hogy hol lehet ebédet kapni a környéken, vagy merre vannak a nyilvános közfürdők, amit igénybe vehetnek. Szórványosan eddig is elláttunk ilyen feladatokat. Én is ismerek olyan beiratkozott olvasót, aki délelőtt 10 órakor megjelenik itt, a központi könyvtárban a bőröndjével, amely a teljes életét tartalmazza, és az esti záróráig el sem hagyja az épületet.

Az persze tény, hogy tragédia bontakozik ki a szemünk előtt, de az is tény, hogy még ezekben az időkben is vannak olyanok, akik gondolnak másokra. Mert a könyvtár megtehetné, hogy kizavarja mindazokat, akik nem olvasni, vagy tanulni térnek be, de inkább az emberséges megoldást választják, amivel lényegében egy szociális intézménnyé alakulnak át. Egy sor olyan szolgáltatást nyújtanak, amivel megkönnyítik az emberek életét és messze túlléptek már azon, hogy csak a könyvek kölcsönzésével lennének elfoglalva. De egyben szomorú is az, hogy ilyen terveket kell kidolgozniuk, hiszen egy, az otthonát egész napra befűteni képtelen emberen nem egy könyvtár kellene, hogy segítsen, hanem a magyar állam, amely felé mindannyian komoly pénzeket fizetünk be azért, hogy a szociális ellátás működjön.

De mennyire lehet működőképesnek tekinteni azt az ellátórendszert, amely a legalapvetőbb feladatát is képtelen elvégezni? Óriási tragédia az, hogy a rászorulóknak ezentúl azt kell kutatniuk, hogy merre találhatnak még olyan épületet, ahol eltölthetik a napot úgy, hogy nem fagynak halálra, és nem is lesz ott senki, aki azzal zaklatná őket, hogy költsenek már el pénzt az intézményben. A szociális ellátórendszernek pont ezért is óriási feladata van most a közelgő tél miatt, hiszen rászorulók tízezrei szorulhatnak rá a segítségre hamarosan. Terveket kellene kidolgoznia a kormánynak arra az esetre, ha nem tudnak mindenkit ellátni a már meglévő intézményeikben. De Orbánék inkább azzal vannak elfoglalva, hogy megvásárolják a Vodafone-t, vagy templomokat húzzanak fel Erdélyben, nem pedig azzal, hogy opciókat vázoljanak fel mindazok számára, akik nem tudják biztosítani a kellő hőfokot a saját lakásukban. Már a válságot megelőzően is százak haltak meg telente a saját otthonukban országszerte, és a helyzet csak romlik. Sokan olyan magas rezsiszámlát fognak kapni a hideg beköszöntét követően, hogy egyszerűen kikapcsolhatják náluk a szolgáltatásokat, mivel nem tudják azokat kifizetni.

Ezekkel az emberekkel mi lesz? Lehet, hogy ha a szomszéd időben észleli a gondot, akkor ki tudja segíteni valamilyen formában a bajbajutottat, de ez nem lehet valódi megoldás. Léteznie kellene egy rendszernek, amelyet igénybe vehetnek mindazok, akik súlyos gondba kerültek és valódi segítségre szorulnak. Igen, állami segítségre gondolok. Ez nem könyöradomány és egyéb marhaság, hanem a valódi szociális ellátás, aminek léteznie kellene Magyarországon. De ha vannak olyanok, akik egy könyvtárba járnak melegedni, akkor valami csak nem stimmel a rendszerrel. Persze az önmagában dicsérendő, hogy a Szabó Ervin Könyvtár ilyen szerepet tölt be, és kérdés nélkül segít a bajbajutottakon, de véleményem szerint már az is önmagában tragédia, hogy ez az állapot egyáltalán létrejött.

A könyvtárat és annak vezetőjét óriási dicséret illeti, hiszen tevékenységükről példát vehetnének más intézmények vezetői is, de nem tudom nem azt kijelenteni, hogy ennek az állapotnak léteznie sem kellene. Az állam csődöt mondott akkor, amikor arra kötelez – azzal, hogy nem kínál fel semmiféle valódi lehetőséget a bajbajutott számára – bárkit is, hogy egy könyvtárban melegedjen.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!