Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez talán veszélyesebb, mint a propaganda

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Schiffer András, mindenhez is értő egykori politikus ismételten interjút adott a kormánypárti Mandiner magazinnak, ahol szépen kifejtette, hogy miért is van az, hogy az EU és annak egyes vezetői háborús uszítást követnek el ahelyett, hogy a béke támogatására törekednének. Schiffernek érzéke van ahhoz, hogy mindig olyan nyilatkozatokat tegyen, amelyek egyrészről teljes mértékben beleszállnak az ellenzékbe – persze nem nehéz kritizálni az egyre gyengülő ellenzéket -, másrészről pedig a kormánypárti narratívát erősítik. Persze mindenkinek meglehet a saját véleménye, ezzel alapvetően semmi probléma sincs, de Schiffer szeret úgy nyilatkozni, mintha nála lenne a bölcsek köve és ő lenne az, aki mindenre is tudja a választ. Ehhez képest a hazai politikából már igen régen eltűnt, mert elmondása szerint abból elege lett.

Persze megteheti ezt ügyvédként, egyáltalán nem szorul rá arra, hogy nyilatkozatokat adjon bárkinek is, de valamiért mégis úgy érzi, hogy számít az, hogy ő mit gondol a világról. Persze ezt a Fidesz szépen meg is lovagolja, hiszen Schiffert a mai napig tízezrek olvassák és adnak a véleményére, ráadásul azzal, hogy mindkét oldalt támadni szokta, azt a látszatot kelti, mintha egy rendkívül pártatlan ember lenne. Nem állítom, hogy Fidesz-szimpatizáns, mint ahogy azt sem, hogy az ellenzéket támogatná, de nyilatkozataiból érdekes módon leginkább a kormányoldal tud profitálni. Még egyszer mondom, ehhez is minden joga megvan, nem kötelező utálni az elnyomó Orbán-kormányt, de legalább ne tenne úgy Schiffer, mintha ő egy teljesen pártatlan ember lenne, mert hát nem az.

De térjünk vissza a mondandójához, hiszen a háború kapcsán igen sok mindent lehetett már hallani, de az ő kijelentése még engem is meglepett. Na nem azért, mert a Nyugatot vádolta azzal, hogy ők a felelősek a háború elhúzódásáért – ezt megtették már sokan mások is korábban -, hanem azért, mert konkrétan a finn miniszterelnököt, Sanna Marint azzal vádolta, hogy ő legalább akkora háborús uszító, mint a Putyin-féle adminisztráció. Azért ez egy olyan kijelentés, amire nem lehet nem felkapni a fejünket, hiszen egy háborús bűnöst sikerült szembeállítani egy demokratikusan megválasztott vezetővel, ami véleményem szerint talán még a Fidesz-rezsim részéről is egy erős történet lenne.

Amit az uniós vezetők mondanak a szankciókról, csak kommunikációs blabla. Az pedig, hogy emellett tolják a fegyvereket Ukrajnába és közben nem tárgyalnak az oroszokkal, egyenesen háborús uszítás. Az a mondat, hogy béke akkor lesz, ha az ukránok győznek, pont nem a béke irányába mutat. Leginkább a nukleáris pusztulás rémképét idézi fel. Tragédia, hogy a hidegháborúval együtt vége lett a nukleáris leszerelésért indított mozgalmaknak, ahogyan az is, hogy ma nincsenek béketüntetések az európai nagyvárosokban. Az Antony Blinkenek és Sanna Marinok legalább akkora háborús uszítók, mint a Putyin-féle adminisztráció, s ezért nekik is felelniük kell majd.

Mi az, hogy nem tárgyalnak az uniós vezetők az oroszokkal? Miről is kellene tárgyalniuk akkor egy közösség vezetőjének, amikor egy agresszor naponta követ el háborús bűnöket és már a nukleáris háborúval fenyegeti a világot? Ettől függetlenül gondolom, a világ legfontosabb vezetői próbálkoznak azzal, hogy az oroszokat a háború feladására kényszerítsék, hiszen a teljes világgazdaságra kihatása van a harcoknak. És igen, elmondható, hogy komoly haszna van az amerikai gazdaságnak a háborúból, de ez egyáltalán nem igaz az európai gazdaságra, ezért miért is lenne az az európai vezetők érdeke, hogy tovább folytatódjanak a harcok? Persze itt el lehet mondani, hogy azért, mert az EU azt teszi, amit az USA parancsol, de véleményem szerint ennyire egyszerűen azért nem lehet elemezni a helyzetet.

A háborúnak kizárólag egyetlen győztese lehet, Ukrajna. Aki ezzel vitatkozik, az azzal vitatkozik, hogy egy megtámadott országnak nincs joga az önvédelemhez. Az oroszokat igenis le lehet és le is kell győzni, hiszen fel kell, hogy fogják végre azt, hogy már nem egy olyan ország az övék, amely bármely országot csak úgy megtámadhat és elhiheti, hogy annak nem lesznek következményei. Akár tetszik, akár nem, példát kell statuálni az oroszokkal, mint ahogy annak idején nem bántak kesztyűs kézzel a legyőzött Németországgal sem, amelynek kárpótlást kellett fizetnie több országnak is, amelyeket megtámadott. Akkor az rendben volt, ma már viszont nincs rendben az, hogy megbüntetjük azt az országot, amely kirobbantott egy háborút, és civilek ezreit mészárolta le? Vajon miért?

…Vegyük már észre, hogy hiába borsódzik a háta minden jóérzésű embernek a novicsokos, plutóniumteás konfliktuskezeléstől, Oroszországot az elmúlt évszázadokban senki nem tudta megtörni! Annak pedig soha nem volt jó vége, amikor egy nemzetet meg akartak alázni.

  • Orosz-Japán háború
  • Litván függetlenségi háború
  • Észt függetlenségi háború
  • Lengyel-Szovjet háború
  • Hidegháború
  • Afganisztáni háború

Lehetne még persze sorolni az oroszok, vagy szovjetek elvesztett háborúit, hiszen Schiffer évszázadokról beszélt, de nem látom túl sok értelmét. Az oroszokat igenis több nemzet is megadásra kényszerítette már az elmúlt évtizedekben, tehát az, amit az ukránok vinnének véghez, egyáltalán nem lenne példanélküli, mint ahogy az sem, hogy más államok támogatásával verik vissza az orosz megszálló hatalmat bizonyos országok. Véleményem szerint nagyobb károkat okoz az, ha valaki magát ugyan nem tekinti propagandistának, mégis olyan hazugságokat közöl kormánypárti oldalakon, amelyek sokakat megtévesztenek. Az oroszokkal igenis példát kell statuálni, mint annak idején példát statuáltak a vesztes németekkel, ami nem egyenlő a megalázással. De igenis viselnie kell a háború következményeit annak az országnak, amely azt kirobbantotta.