NEHAZUGGY

Elrettentő sötétség

Elrettentő vidám vasárnapot kívánok mindenkinek! Aki a zárt osztály formáját öltő emberi lealjasodás fojtogató levegője miatt úgy érzi, hogy rohadjak is meg a vidám vasárnapommal, annak teljes mértékben igaza van. Mindenek előtt szóljunk pár szót az iskolát teljesen feleslegesen kijárt, semmiből semmit nem értő, semmiből semmit nem tanuló, értő olvasásra alkalmatlan propaganda-igavonókról, megafonokról és hasbeszélőkről, akik miatt szerintem nem a volt tanáraiknak, osztályfőnökeiknek kellene szégyenkezniük. Sokkal inkább a drága jó anyukájuknak, apukájuknak kellene, de nekik se muszáj. Bármennyire is fájdalmas egy önmagára bármit is adó szülőnek (akár az van, hogy az anya nő, az apa férfi, akár nem az van), hogy gerinctelen alattvalót nevelt a kölkéből. A kölkéből, aki az eléje hányt, meghatározott kulcsszavakat tartalmazó kommunikációs propagandamoslék felöklendezésén, vagyis azon kívül, hogy jó pénzért, megrendelésre bármikor, bárhol, bárkibe hajlandó hazugságok, rágalmak árán belerongyolni, bárkit hajlandó lejáratni és megtaposni, mást nemigen tett le az asztalra. Viszont legalább meg van sértődve, amiért a nevén nevezik. Szerintem akit hat év alatt nem nem lehet megtanítani arra, hogy mindig, mindenkor hitelesnek kell lenni, és igazat kell mondani akkor is, ha az embernek nincs belőle haszna, azt el kell engedni, amiatt nem érdemes szégyenkezni.

Nekem is megfordult a fejemben, hogy szégyenkeznem kéne a Magyarország Kormánya nevű Facebook-oldal szankciók feliratú bombát ábrázoló, tegnap frissített borítóképén, de nem vagyok rá hajlandó. Pedig az ízléstelenségnek és a morális rothadásnak (alternatív valóságul: kereszténynemzeti, jobboldali erkölcsi fölény) ilyen explicit megnyilatkozásaival még az orbánista magyar közélet lefelé tartó elhülyülési spiráljában is ritkán találkozni. De el kell jutni arra a pontra, ahol már nem lehet mások miatt szégyenkezni, ahol már nem fér bele gátlástalansággal megvert szar alakok minden közmegegyezést, jóérzést és emberséget telibe hányó kirohanásainak Holdról is látszó szégyenében és gyalázatában osztozni. Persze az sem célravezető, hogy szó nélkül elmenjünk mellette, mintha az lenne a természetes, hogy egy regnáló hatalom (bármelyik, bárhol) a konkrét kihívások, a polgárok húsába vágó társadalmi, gazdasági problémák megoldása helyett permanens hadiállapotba ragadva újabb és újabb ellenségeket tűzzön a józan ész, a tisztesség ellen vívott virtuális háborúja zászlajára, és vég nélkül uszítson. Nem természetes, nem normális. Egy kormányzást helyettesítő, nemzeti tudatmódosításra kalibrált, agresszív és gátlástalan propagandagépezetet működtetni, a saját polgáraidat végtelenítve hergelni, alattvalóvá taposni, saját maguk és egymás ellen fordítani, nem normális. Abba beletörődni, hogy ez így van, és ezen már úgysem lehet változtatni, szintén nem normális. Viszont Deák Dániel vagy éppen a kenyéradó gazdája és tulajdonosa miatt szégyenkezzen a családja.

Nem tudom, hogy bárkit lehet-e jó embernek nevelni, aki meg tudja különböztetni az igazságot a hazugságtól, de úgy sejtem, hogy akiből az élete első hat évében a szüleinek nem sikerült tisztességes embert nevelni, abból újabb kétszer hat év alatt a tanárainak sem fog sikerülni. A fent említett sötét alak viszont jó példa arra is, hogy miért lenne fontos, ha ennek ellenére az oktatás nemzetstratégiai ágazat lenne, és arra is jó példa, hogy miért nem az, és miért nem is lesz soha az, ameddig a fent említett sötét alak gazdája hatalmon lesz ebben az országban. Ahol a permanens pszichológiai hadviselés, a háborús és polgárháborús pszichózis a kormány legfőbb politikája, ott soha semmi nem lesz. Legfeljebb soha véget nem érő elhülyülés, elbutulás és lealjasodás.

Ott a hónapok óta reggeltől estig a békéért toporzékoló, a békével és a tűzszünettel öblögető, magát békepártinak nevező, másokat háborúpártinak kinevező állampárt feje – aki szerint még az 56-os forradalmat is kizárólag azért vállaltuk mimagyarok, hogy elérjük a tűzszünetet meg a béketárgyalást, aki egy propagandaplakátra mázolt bombával azonosítja a brüsszeli szankciókat, amiket ő is megszavazott, miközben a szomszédos országban igazi bombák emberek életét követelik naponta – most éppen azzal nyomul, hogy

nekünk, magyaroknak ütőképes, a békét garantálni tudó, elrettentő erejű hadsereg kell, mert akinek nem lesz ereje, annak nem lesz igaza sem.

Rohadjak meg, ha tudom követni. Azt értem, hogy ameddig háború van, és el lehet hitetni a folyamatos elbutításnak kitett néppel, hogy a létük a tét, hogy veszélyben vannak, és csak az ország nyakán taposó szar alakok tudják megvédeni az életét, addig sem kell kormányozni, a legnagyobb nyomorúságban is lehet dübörögtetni a korrupciós hatalmi gépezetet. Az is világos, hogy ahol a sorkatona, a honvéd a nemzet büszkesége, ott nem a tanárokat, hanem a deákdánieleket és marosibeatrixokat hordozza a tenyerén a hatalom. Ott nem a versenyképes oktatás lesz a nemzeti ügy, ott a tanárok béremelését, és minden mást is felülír a világmegváltó ökörségekről deliráló propaganda. Igen tanulságos például az alábbi, több beismerő vallomást tartalmazó miniszterelnöki ömlengés:

Ideje feléleszteni magunkban a katonaszellemet, mert az a nép, amely nem képes erre, „a jövőben bizonyosan elbukik majd”. 

„Nem dughatjuk strucc módjára homokba a fejünket”, és ha így megy tovább, a szankciók megrendítik Európát, ráadásul úgy tűnik, elhúzódó háborúra kell berendezkedni. 

A magyar nemzet századokon át híres volt vitézségéről és hadi erényeiről, igazi katonanemzet, azonban a magyarokat olyan fából faragták, hogy ha nincs közvetlen fenyegetés, ügyes-bajos dolgaikban felaprózzák erejüket, tehát akkor tudnak igazán jól teljesíteni, ha van leküzdendő akadály.

Most olyan időket élünk, amikor jó okunk van komoly veszélyeket felfedezni az ország határainál, ilyen a háború, és az, hogy Nyugatról fegyverek áramlanak a frontra. Ráadásul Európát a határainknál délről illegális migránsok ostromolják felfegyverzett csoportjaikkal.

Korábban elsődleges feladat volt újra megszervezni a magyar államot, és a gazdaság mára behozta lemaradását, a bűnözést visszaszorították, helyreállt a közbiztonság, megújították a közigazgatást, de a magyar haderő, a katonák ügyével még adósak.

A hazájukat szolgálni akaró katonákra és hatékony, modern fegyverekre van szükség, ezért visszaadják a honvédség megbecsülését és modern hadiipart építenek. A magyar honvéd „nemzetünk kiválósága”, ezért minden katonának kijár a magyar emberek megbecsülése. 

Nem úgy volt, hogy mi a béke pártján állunk, és ki akarunk maradni a háborúból? Miért kell akkor a katonaszellemet feléleszteni? Mi a francnak kell ide katonanemzet? Azért, hogy Márki-Zay Péter és a háborús baloldal golyófogónak küldje a fiainkat az ukrán frontra? Hogy háborúba sodorja Magyarországot? Nem úgy volt, hogy semmilyen háborúba nem akarunk belesodródni, a legjobb lenne, ha az ukránok is letennék a fegyvert a picsába, hogy nekünk olcsóbb legyen a gáz?

Minek kell az elrettentő erejű hadsereg? Ki ellen? Kit fog elrettenteni agy alulról 10 milliós ország hadserege? Látva, hogy Pintér olajszőkítő oktatási-egészségügyi szaktekintély milyen szorgosan építi a megfigyelő birodalmát, amivel nem a külső ellenséget, hanem a saját polgárait akarja szemmel tartani a rezsim, felmerül a kérdés: csak nem a szükség esetén a nép ellen is bevethető hadseregről álmodozik Európa korrupt zsarolási potenciálja?

És hogyhogy elhúzódó háborúra kell számítani? Akkor Szijjártó tök feleslegesen loholt Moszkvába a békéről papolni? Senki le se szarta, amit beszél? Akkor tényleg nem lesz béke csak azért, mert az Orbán-kormány naponta ötvenszer elmondja, hogy a béke a megoldás? Nahát.

Ja, és hogy akinek ereje van, annak igaza is van? Tehát aki gyenge, az pusztuljon? Ezért nem kellenek nekünk emberi jogi handabandák, ezért nem kell foglalkozni a kiszolgáltatottakkal és a szegényekkel, ezért nem kell felemelni a leszakadókat, ezért nem kell az egészségügybe se fektetni, mert csak a természetes szelekció útjában áll, ezért nem kell a társadalmi egyenlőtlenségeket nem újratermelő, hanem annak gátat szabó oktatási rendszer, mert akinek nincs ereje, azt egyszerűbb visszarugdosni az árokba, mint kihúzni onnan. Ja.

Világos. Már minden a helyén van, minden meg van oldva, mindenki meg van becsülve, már csak a nemzet kiválóságának, a katonának a megbecsülése van hátra. Meg a fegyverkezés. Amikor a fél ország a rezsiszámláját nem tudja kifizetni. Amikor az állam az alapvető funkcióit nem képes ellátni. Akkor kell fegyverkezni az állami alapfunkciók, egyebek mellett az oktatás rovására. Nem mellette esetleg, ahogy az normális lenne. Funkcionális analfabéta sorkatonákkal és deákdánielekkel futunk neki a jövőnek, az állampárt pedig ahogy eddig, ezután is szállítja a KÖZVETLEN VESZÉLY ÉS FENYEGETETTSÉG érzését. Amivel azután befűtünk, jóllakunk és kifizetjük belőle a számláinkat. Nem a hadsereg itt az elrettentő, hanem az ostobaság, romlottság és a mindent beterítő sötétség.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább