NEHAZUGGY

Még mindig nem a morális dögkút legalja

Molnár Bálint | 2022. Október 12, Szerda | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az egy dolog, hogy nincsen se vége, se hossza, de mindig kiderül, hogy elsősorban alja és legalja nincs neki. Mármint a gödörnek, a kráternek, a szakadéknak. Az erkölcstelenség, a politikai és emberi lealjasodás dögkútjának. Amikor azt hiszed, hogy az volt a legalja, hogy átvette az Európát lángba borító gyilkos rezsimtől a barátságról elnevezett érdemrendet miután éveken át szorgalmasan bokázott és tolta a keleti nyitás politikáját, akkor beledörgölte a pofánkba, hogy nem is érti, mi a francért kellene visszaadnia.

Aztán – ugorjunk egyet időben, hogy ne vesszünk el a részletekben – miután kiderült, hogy az Európai Unió (amelynek egyelőre még tagja Magyarország) kifejezett kérése ellenére egyedüliként, a moszkvai haverjai által kirobbantott háború sokadik hónapjában leült egy asztalhoz tárgyalni a háborús agresszor ország külügyminiszterével, berongyolt egy pártállami propagandaműsorba és elsírta, hogy őt ezért szar alaknak tartják, és nem értik, hogy ha ő nem lenne szar alak, akkor gáz sem lenne. Mert ő a GARANCIA arra, hogy késleltetve tudunk fizetni a Gazpromnak, amely naponta behozza nekünk az 5,8 millió köbméter gázt. Ide jutottunk: a világbajnok unortodox magyar gazdaságpolitika sikerét most már ebben mérik. Hogy lehet később fizetni a szajrét.

Majd miután az Európai Unió kifejezett kérése ellenére kétoldalú tárgyalást folytatott a háborús gyilkos ország külügyminiszterével, hogy aztán elpanaszolhassa, hogy őt ezért sokan szar alaknak tartják, holott jót akar mimagyaroknak, akik nem fagyhatnak meg csak azért, mert a szomszédban emberek halnak halomra, volt még hova süllyednie: az Európai Unió politikusai közül egyedüliként (értsd: egyedüli meghívottként) csütörtökön részt vesz egy olyan moszkvai energiakonferencián, ahol olyan orosz vállalatvezetőkkel és politikusokkal csacsog majd, akik az Európai Unió szankciós listáján szerepelnek. Miután Magyarország megszavazta az összes állítólag elcseszett brüsszeli szankciót. Azért megy, mert ő ott is a békéről akar beszélni és ~~az orosz zsarolókkal~~ a Gazprommal meg a Roszatommal, illetve az orosz energetikáért felelős tisztségviselőkkel.

Tehát miközben a szar alak – aki nem érti, hogy nem azért szar alak, mert találkozott azzal, akivel külön felszólításra sem kellett volna (ha már magától nem tudja), hanem azért találkozott azzal, akivel külön felszólításra nem kellett volna, mert alapdefiníció szerint szar alak (via) – azon siránkozik, hogy őt igazságtalanul bántják (értsd: a kormány legfőbb politikája), a moszkvai háborús gyilkos pedig civil célpontokat bombáz Kijevben, a szar alak kiáll és azt mondja, hogy ITT NAGYON NAGY BAJ IS LEHET. Így, bele a pofánkba. A háború nyolcadik hónapjában. Kiáll, egy büdös szóval nem említi, hogy CIVIL CÉLPONTOT ért találat, hogy a támadásnak legalább 11 halottja és 87 sebesültje van, nem ítéli el a támadást, nem fejezi ki a részvétét, nem fogalmaz egyértelműen és világosan egy kizárólag egyféleképpen értelmezhető, egyértelmű és világos helyzetben, ahol lehet tudni, hogy ki a gyilkos és ki az áldozat, hanem arról pofázik, hogy

ha a békére vonatkozó törekvések nem veszik át az eszkalációs törekvések helyét, akkor itt nagyon nagy baj is lehet.

Az ember ül két nap után, belenéz a dögkútba és szédül. A sértődött mártír tényleg azt mondta a szájával, hogy itt nagyon nagy baj is lehet. LEHET?! Február 24-e óta tart a háború a szomszédban, egy olyan országban ahol minden másról semmilyen nyilvántartással, átlátható, mindenki számára megismerhető, közérdekű információkkal nem rendelkező kormány uralkodik rendeletekkel, a Pintérség (Országos rendőr-főkapitányság) napi nyilvántartást vezet arról, hogy pontosan hányan érkeztek Magyarországra azért, mert a szar alak moszkvai haverjai százezreket és milliókat tettek földönfutóvá, akik nem várták meg, hogy megerőszakolják, megkínozzák és agyonlőjék őket, emberek tízezrei veszítették el az életüket, ez meg október 10-én kiáll egy civilekre mért bombatámadás után, és azt mondja, hogy nagy baj lehet.

Ő az, az erkölcsileg egységsugarú illiberális magyar külügyminiszter, aki a háború kellős közepén, a részvét, az empátia, az emberség hulláján ugrálva, a szeme előtt vöröset és Brüsszelt látva, eszkalációs törekvésekről pampog, és egy retkes félszó nem hagyja el a száját azzal kapcsolatban, hogy ki ölt ukrán civileket néhány órával azelőtt, hogy egyáltalán kik azok a terroristák, akik válogatás nélkül öldöklik a civileket egy másik országban, ahol keresnivalójuk nem lehetne. Az ember, aki nyolcadik hónapja kínosan kerüli, hogy az egyetlen elfogadható állítás elhagyja a száját, ami után nem kellene siránkoznia, hogy szar alaknak tartják, és azt gondolják róla, hogy Moszkvában mondják meg neki, hogy miről mit gondoljon és mit mondjon. Az egyetlen állítás, ami ebben a helyzetben elfogadható: ha az agresszor kivonul a jogtalanul megtámadott országból, akkor lesz vége a háborúnak. Ha semmi másért nem, akkor azért, mert előbb volt a háború, csak utána jöttek a szankciók, tehát a békére vonatkozó törekvéseknek is ez a helyes sorrendje. Az agresszor befejezi az öldöklést, és akkor talán majd megfontolja a világ, hogy mi legyen a szankciókkal. Mert ha a megtámadott fél leteszi a fegyvert, abból nem béke lesz, hanem megszállás.

Nemhogy tragikus, szomorú és szégyenteljes, hogy az országot ezzel a minden külügyminiszterek legharsányabb influenszerével azonosítják, ez már rég túl van a szégyenteljesen és a megmagyarázhatatlanon. És nem azzal az ócska közhellyel jövök, hogy egy normális országban hol lenne a helye ennek a szar alaknak, aki nemkormánygéppel kirándul naponta a világ távoli, sötét pontjaira mindenféle kézzelfogható, transzparens, látható eredmény nélkül (néha a főnöke után viszi egy másik géppel a kivasalt Nemzeti Sportot), de az meggyőződésem, hogy a háborús bűnös atomja se tudna nagyobb pusztítást végezni, mint amekkorát az ország lealjasításában ennek a figurának bármelyik tetszőleges kirohanása képes, ami kívül esik az emberi civilizáción. Október 10-én kiállni azzal, hogy itt nagyon nagy baj is lehet, és egy szót nem szólni arról, hogy ki lőtte Kijev polgári lakosságát, és neki mi a véleménye erről, egyenértékű azzal, hogy a magyar kormány álláspontja szerint ami eddig volt, az vagy nem baj, vagy nem elég nagy baj. Mert az igazán nagy baj még csak ezután lehet. Végül is igen. Nem akkor van baj, amikor nincs baj, hanem amikor baj van, és ugye abból bármikor még nagyobb baj is lehet.

Szerintem nem lehet ezt félreérteni. A magyar kormánynak az az álláspontja, hogy Brüsszel és Európa vonja vissza a szankciókat, az ukránok tegyék le a fegyvert, tegyék lehetővé az orosz csapatok zavartalan bevonulását Kijevbe, mondjanak le nemzeti önazonosságukról és örökre felejtsék el, hogy egyáltalán létezett az ukrán nép. Így október 23-a előtt pár nappal ez különösen gyönyörű. Pedig ez még nem a morális dögkút legalja.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!