November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Jobban tenné, ha inkább meg se szólalna

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán szerint Ukrajna csak azért tudta megvédeni magát az orosz megszállókkal szemben, mert katonai támogatást kapott az Egyesült Államoktól. Csak azért van most háború, mert az amerikaiak így akarták. „Ezért kell az amerikaiaknak kiegyezniük az oroszokkal. És akkor a háborúnak vége lesz”.

Orbán kissé el van tévedve, ha a mai napig komolyan hiszi, hogy az orosz-ukrán konfliktus eszkalálódását az USA okozta. (Ha nem hiszi komolyan, de mondja, akkor még rosszabb.) Hogy nyilván most jól jön nekik, hogy a harcok még mindig tartanak, az nem vitás, hiszen gyengíti az oroszokat és egyben Európa energiafüggőségét is megszünteti lassan az oroszoktól, a hiányokat pedig az Egyesült Államok tudja majd esetleg pótolni. De ezen tények ellenére is butaság azt gondolni, hogy a háború kirobbanásához bármi köze is van az Egyesült Államoknak, mint ahogy az is butaság, hogy ez volt az USA célja. Ugyan valóban a maguk javára tudják fordítani a háború által előidézett gazdasági válságot, de végső soron ki üzent hadat az ukránoknak?

Ugye nem gondolja senki komolyan, hogy Biden valójában Putyin bábja, ezért úgy cselekedett, ahogy azt kérte tőle az orosz elnök. Putyin valamiért februárban látta elérkezettnek az időt arra, hogy lerohanja a szuverén Ukrajnát, amelyet egyébként be is tudott volna venni vélhetően hetek alatt, ha a teljes nyugati világ nem kezdi el támogatni elképesztő mértékben az ukrán szabadságharcosokat. Nem nagyon szeretem ezt a szót használni, de úgy vélem, ebben a helyzetben valóban kijelenthető, hogy szabadságharcosokról van szó, hiszen rajtuk múlik az ország sorsa az, hogy évek, évszázadok múlva is lesz-e Ukrajna nevű ország, vagy az csupán Oroszország egyik régiója lesz. Ezért harcolnak most az ukránok immár hónapok óta, amihez természetesen kellett a nyugati segítség, ezt szerintem senki sem vitatja.

Nyilvánvalóan a helyzet nem nagyon javul a térségben és már az atomfegyverek bevetéséről is beszéltek, de jól láthatóan az ukránok vannak most jobb helyzetben, hiszen folyamatosan területeket szereznek vissza az oroszoktól, akik mindent hátrahagyva menekülnek a saját határaik mögé. Ugyan a krími híd felrobbantását nemrégiben megtorolta az orosz vezetés azzal, hogy bombázni kezdte Kijevet, de ez inkább próbált egy elrettentő üzenet lenni az ukránok és a Nyugat számára az oroszok részéről, mintsem egy komolyan vehető katonai akció, aminek bármilyen stratégiai célja volt. Az oroszok érzik a vesztüket, ami persze akár súlyos helyzetet is előidézhet, lévén, hogy atomhatalomról van szó, de ha ahhoz az eszközhöz nyúlnának, vélhetően örökre megváltoztatnák nem csak a háború menetét, de a világot is úgy egészében.

Nyilvánvalóan békére lenne most szükség, ezt senki sem vitatja, de kérdés, hogy ezt miként lehet elérni. Ha most békét kötnének az ukránok az oroszokkal, akkor vélhetően területeket lennének kénytelenek átadni a megszállóknak, talán örökre. Minden bizonnyal a Krím-félszigetről is le kellene mondaniuk, mint ahogy a három keleti régióról is. Persze az is kérdés, hogy ezzel megelégedne-e Putyin, mivel neki az ország bekebelezése volt a célja, nem az, hogy „felszabadítson” három keleti régiót és elismertesse a Krím-félsziget szuverenitását az ukránokkal. A helyzet viszont az, hogy mivel jelenleg az ukránok állnak győzelemre, ezért kevéssé feltételezhető az, hogy belemennének egy ilyen békeszerződésbe, tehát többet követelnének, amivel Putyin nyilvánvalóan nem értene egyet, tehát a megállapodás sem születne meg. De miért a megtámadott ukránoknak kellene térdre ereszkedniük a béke eléréséért? Miért nem mond valamit az Orbán-kormány az oroszok hozzáállásáról ebben a kérdésben?

Értem, hogy a többség békét szeretne, de a szerződés aláírása elsősorban nem azért nem jöhet létre, mert az ukrán vezetés inkább harcolni szeretne, hanem azért, mert Putyin egyszerűen képtelen beismerni, hogy elveszítette ezt a háborút, és inkább áldoz fel további tízezreket a csatatéren, minthogy elfogadja: a történetnek vége van. De visszatérve az elején idézett okossághoz, Orbánnak volt mondanivalója, méghozzá olyan mondanivalója, ami igencsak viccesnek tekinthető.

Most amit mondok, az brutálisan fog hangzani. De a béke reménysugarát Donald Trumpnak hívják.

Ez nem brutálisan hangzik, kedves Viktor, hanem elképesztően nevetségesen. Ki az a megveszekedett barom, aki pont egy olyan embertől vár békét, aki lényegében a saját fanatikusait arra utasította, hogy támadják meg az amerikai törvényhozás fő épületét, a Capitoliumot? Ő volt az, aki majdnem kirobbantott egy háborút azzal, hogy parancsot adott ki egy iráni katonai vezető meggyilkolására. Donald Trump soha nem azon dolgozott, hogy lecsillapítsa a kedélyeket világszerte, hanem hogy azokat szítsa, arról nem is beszélve, hogy Trump egy olyan elnöke volt az Egyesült Államoknak, akit még regnálása idején is milliók ítéltek el világszerte és az sem kizárható, hogy előbb-utóbb börtönben fog kikötni a különböző, akár törvénytelennek bizonyuló döntései miatt.

Értem, hogy Orbán nagyra becsüli azt, hogy volt végre egy olyan amerikai elnök, aki nem nézte levegőnek őnagyságát, és azt is, hogy bízik abban a magyar kormányfő, hogy Trump a következő választásokon győzedelmeskedni fog, ezért már előre helyezkedik, de addig azért van még idő, másrészt meg az sem biztos, hogy addigra nem lesz már valahol a rácsok mögött. Trumppal egy fontos szövetségest veszített Orbán, hiszen a Biden-adminisztráció közel sem tart fenn jó viszonyt Magyarországgal, ami leginkább annak köszönhető, hogy a két ország kormányának teljesen eltérő elképzelései vannak a demokráciáról. Ha lesz is egyhamar béke az ukrán régióban, az nem Trumpnak lesz majd köszönhető, hanem mindazoknak, akik ezen a háttérben dolgoznak. Nyilvánvalóan egy diplomáciai megoldással lehet csak véget vetni a véres harcoknak, de ne legyen senkinek kétsége afelől: már most is azon dolgoznak sokan, hogy ez a konfliktus végre-valahára véget érjen, hiszen a teljes világgazdaság a recesszió irányába tart.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!