November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


A kormány 12 éve terhes

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Gyanítottam, hogy meg fog születni egy ilyen írás. A kérdés már csak az volt, ki adja hozzá a nevét. Megvan a befutó Ungváry Zsolt személyében. Nincs azzal semmi baj, ha valaki fideszes. Mármint valahol persze van egy ellenzéki szemében, inkább úgy helyes talán fogalmazni: nem lenne szabad, hogy ezzel baj legyen. Egyszer – talán – meg fog annyira gyógyulni a társadalom, hogy semennyire és semmiben ne legyen szempont az ember kormánypártisága vagy ellenzékisége, de ahhoz talán generációknak kell felnőni. Most bizony barátságok, kapcsolatok, munkahelyi viszonyok múlnak ezen. Igazából nem is egy, hanem több mély szakadék húzódik most közöttünk. Sokkal több, mint amennyit akár egy kormányváltással be lehetne temetni.

Most nem annyira kormányváltásról, mint inkább a rendszerek összeomlásáról kaphatunk képet. Olyan, mint azok a polaroid képek, melyeken lassan tűnnek elő a részletek. Most az oktatás, holnap az egészségügy, holnapután pedig valami más. Az ember azt gondolhatná, talán létezik valami, ami fontosabb a politikai irányultságnál, ami túlmutat világnézeten, valláson, mindenen. Aztán persze ismét kiderül, hogy nem, nincs ilyesmi. Mindent, így az oktatás ügyét – márpedig ha létezik nemzeti sorskérdés, akkor ez egészen bizonyosan az – is kizárólag a kormánypárthoz, egészen pontosan Orbán Viktorhoz lehet és kell is mérni. Bármi történik ebben az országban, valahogy mindig róla szól minden. Ez önmagában olyan súlyosan aggasztó jel, amit észre kellene vennie mindenkinek, már amennyiben szeretnénk önmagunknak és utódainknak valamiféle közös jövőt.

Kezdem mindjárt a végén, mert az annyira jellegzetesen fideszes, amennyire csak lehet. Azt írja Ungváry Zsolt a dolgozatában:

Közben pedig az ugyancsak költségvetésből fizetett nyugdíjasoknak a tüntetés másnapján emelést és nyugdíjprémiumot jelentett be a kormány.

Azóta is azon töprengek, mi köze lehet a törvényileg előírt nyugdíjemelésnek és a szintén törvényben szabályozott nyugdíjprémiumnak a pedagógusok, diákok és szülők aktuális problémájához. Azon kívül, hogy nagyjából semmi, már amennyiben nem a jól bevált taktikát láthatjuk, amikor az egyik társadalmi csoportot a másik ellen fordítva igyekszik valaki megúszni valami oltári disznóságot. Az szerintem nem úgy van, hogy ha neked adok, a másiknak már nem, mert már egyszer nagylelkű voltam. Az állam és az állam nevében a kormány nem rázhatja le magáról a kötelezettségeit, mint kutya a vizet. Attól még, hogy betartja a törvényt, és emeli a nyugdíjasok járandóságát, a pedagógusok, az egészségügyben dolgozók, a tűzoltók és más, állam által fenntartott rendszerek gondjai nem oldódnak meg. Sajnos az van, hogy bizony a miniszterek elnökének és az ő közvetlen alattvalóinak egyszerre kell tudniuk kezelni a problémákat. Ezért kapják a fizetésüket, ezért vannak minisztériumok és ezért ők gazdálkodhatnak mindannyiunk pénzével.

Abban szerintem egyáltalán nincs vita, hogy az oktatási rendszer úgy idejétmúlt és rossz, ahogy van. De azért talán nem árt felhívni arra honfitársaink becses figyelmét, hogy 12 éve Orbán-kormány van, ők szabják a feltételeket, ők határozzák meg a tananyagot és mióta kinyírták a tankönyvpiacot, azt is ők döntik el, miből tanítson a pedagógus.

Arra azonban nagyon kell vigyázni, hogy a tartalmi megújulást ne engedjük át az úgynevezett liberálisoknak.

Aha. Tehát az úgy van, hogy vagy a kereszténynek, konzervatívnak és jobboldalinak titulált kormányoldal uralkodik és dönt olyan ügyekben, melyekben nincs joga dönteni, hiszen nem pártügy, hanem közügy, vagy az úgynevezett liberálisok döntenek mindenben. Szerintem pedig az úgynevezett társadalom úgynevezett érdekében kellene működtetni a dolgokat, mert ez itt egy úgynevezett ország. Ehhez az kell, hogy felejtsük el a pártokat. Az összeset. Ehhez képest az van, hogy a pedagógusok, diákok és szülők jelenleg destabilizálják az országot. Ez pedig bűn:

Nyakunkon egy háború, gazdasági és energetikai válság, a szuverenitásunkat több irányból is fenyegető beavatkozási kísérletek. Aki kormányt akar buktatni, az elfelejti, hogy az alternatíva csak a teljes anarchia lehetne. Túlélésünk záloga, hogy ne adjunk módot a zavargásokra. 

Én nem vagyok pedagógus, sem fideszes. Valószínűleg úgynevezett vagyok. És értetlen is, úgyhogy igazán elmagyarázhatná nekem valaki, hogy mikor köszönt be az a 15 nyugalmas perc, amikor ki lehet fejezni az elégedetlenségünket úgy, hogy közben nem követünk el minimum hazaárulást? Amennyire én vissza tudok emlékezni először az volt, hogy elmúltnyolcév, azt kell helyrehozni, addig béke. Aztán ez váltakozott a gazdasági válság utórengéseivel. Szorosan utána jöttek a migránsok (több éven át jöttek, még most is biztosan jönnek, mert az akkor bevezetett válsághelyzet azóta is érvényben van), a sarkában loholt a covid, most pedig háború van, mert Putyin be akarta írni a nevét a történelemkönyvekbe. Ha vége a háborúnak, akkor majd lesz másvalami. Gyakorlatilag arról beszélünk, hogy senkinek, soha nem lehet semmiféle problémáját közzétenni és megoldani, mert a kormány áldott állapotban van, és kíméletre szorul? 12 évig egy elefánt sem vemhes. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy kik és mely irányból óhajtanak belénkavatkozni. Ha esetleg arról van szó, hogy az unió valamiért ragaszkodik a közösen kialakított, és Magyarország által is aláírt szabályok betartásához, de közben Putyin is a markában tartja a kormányt, akkor azt értem. De ez nem a pedagógusok, nem a diákok, nem a szülők és még csak nem is a sarki fodrász problémája, hanem Orbán Viktor személyes gondja. Ő dönt mindenben, ő ír alá mindent, ő tárgyal azzal és arról, akivel és amiről akar. Mi még csak azt sem tudhatjuk, hogy kivel milyen alkukat kötött, holott rólunk és a mi jövőnkről (nem mellesleg pénzünkről) van szó. Ha valaki ennyire teljhatalmú, akkor a balhét is vigye el szépen személyesen, ne próbálja szétkenni a felelősséget.

Végezetül el is jutottam az idézett írás elejére. Nyilván csak a magam esze szerint, de megpróbálok válaszolni két nagyon egyszerű kérdésre. Az első: miért oldaná meg a jelentős mértékű béremelés az oktatás egyik problémáját (mert ez csak egy a sokból), hiszen aki rossz tanár, az több fizetésért is rossz tanár lesz? Azért oldaná meg, mert ha sokkal többen jelentkeznek a pedagógus pályára, akkor ki lehet válogatni a jelentkezők közül a leginkább alkalmasnak tűnő tanárokat. Ha nincs miből válogatni, akkor pedig nem lehet. Nem túlságosan bonyolult.

A másik kérdés: miért euróban emlékezünk meg a pedagógusok béréről, miért nem  eritreai nakfában vagy bangladesi takában? Azért, mert Európában élünk. Az euró az a pénznem, amiben össze lehet hasonlítani a béreket. Bár nem azonosak a megélhetés költségei a tagállamokban, az talán nem vitatható, hogy Németországban nem kerül ötször annyiba a megélhetés, mint Magyarországon. Hát ezért. Végezetül azt szeretném jelezni, hogy itt most nem liberális és nem ellenzéki problémával állunk szemben. A fideszesek gyerekei – a nagyon kevés kiemelt kádert kivéve – ugyanabba az iskolába járnak ugyanahhoz az elgyötört, kiégett, halálosan kimerült pedagógushoz, ugyanazt az elavult és értelmetlen tananyagot próbálják meg a fejébe taposni és ugyanúgy nem fogja érteni azt sem, amit olvas, nemhogy esélye lenne továbbtanulni és versenyképes tudáshoz jutni, mint az ellenzéki gyerekének. Itt most nem az a kérdés, hogy Gyurcsány vagy Orbán, a migránsok vagy Orbán, a háború vagy Orbán. A kérdés konkrétan: a gyereked vagy Orbán. Ebből kell most választani.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!