November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Embertelen, gyilkos rendszer

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrégiben annak ellenére is, hogy a kilakoltatási moratórium életbe lépett a fővárosban, kilakoltattak egy 67 éves nőt, akinek 45 000 forintos nyugdíja mellett tartozása halmozódott fel. Persze kérdéses, hogy mégis hogyan lehetséges az, hogy Dr. Kovács Zsuzsa, aki korábban kódexkutató volt az MTA Nyelvtudományi Intézeténél, néhány évig pedig a Lyoni Egyetemen is tanított, ilyen alacsony nyugdíjat kapjon Európa legsikeresebb országában. Ugyan több parlamenti képviselő is jelen volt a nő kilakoltatásánál – volt akinek ujját törték a rendőrök -, ennek ellenére sem sikerült megakadályozni azt a döntést, amelyen ha nem változtat valaki, akkor sajnálatos módon könnyen a kilakoltatott halálát okozhatja. Egy 67 éves, vélhetően legyengült és emellett mozgásszervi problémákkal küzdő ember számára nem lehet opció egy olyan hajléktalanszálló, ahol semmiféle figyelem sem irányul rá.

Zsuzsa kilakoltatására a helyi fideszes polgármester szerint azért volt szükség, mert tartozást halmozott fel – ezt kifizették volna többen is, tehát ez nem jelenthette a valódi probléma okát -, illetve egyes szomszédok elmondása szerint nem tartotta be az együttélés szabályait. Ez tipikusan egy olyan kijelentés, amivel nem nagyon lehet vitatkozni, hiszen mi a számítógép túloldalán mégis honnan tudnánk azt, hogy ez igaz-e, vagy sem? Simán elképzelhető az, hogy egy lakó kapott x összeget azért, hogy ezt mondja, amire alapozva az önkormányzat megszerezheti a lakást, azt szépen felújítja és hasznot hoz nekik, vagy a NER valamelyik már egyébként is ingatlanokkal seftelő emberének. Persze ez csak feltételezés, de manapság nehéz nem alapból arra gondolni, hogy valakinek kellett ez a lakás.

Mert hát a Belvárosról van itt szó, egy olyan területről, ahol komoly értéke van egy ilyen lakásnak, ha azt fel tudja újítani valaki. Megvásárolják nevetséges összegért, szépen felújítják, majd óriási haszonnal kiadják, vagy továbbadják azt másnak. Számtalan ilyen esetről lehet olvasni az elmúlt évekből, már csak ezért sem teljesen elképzelhetetlen az, hogy itt is valami hasonló történt. A pénz egyébként már csak azért sem nagyon lehetett indok a kilakoltatásra, mivel vélhetően az egész procedúra sokkal többe került az önkormányzatnak sőt, Zsuzsa elhelyezése a szállón biztosan többe kerül, mintha hagyták volna, hogy a lakásában éljen. Nincs tehát épeszű magyarázat arra, hogy miért kell egy idős, beteg, legyengült nőt az utcára tenni, és ezzel lényegében megpecsételni az életét.

Hány ehhez hasonló sorsnak lehetünk szemtanúi a mai Magyarországon? A magát emberarcúnak hazudó Fidesz – az önkormányzat vezetését a fideszes Szentgyörgyvölgyi Péter látja el – semmibe veszi egy idős nő kéréseit. Sőt, többen – szervezetek és magánszemélyek is – felajánlották a segítségüket, de a polgármester hajthatatlan volt. Kérésére a kilakoltatás megkezdése előtt még a végrehajtó is elkérte Csárdi Antaltól Szentgyörgyvölgyi Péter telefonszámát, hogy a felfüggesztés lehetőségéről kérdezze, de többszöri próbálkozás után a polgármester emberei csak annyit üzentek neki, hogy nem változtattak az álláspontjukon, továbbra is ragaszkodnak a nő kilakoltatásához. Amikor egy behajtó is emberségesebben viselkedik, mint a tízezrek által megválasztott polgármester, akkor ott azért valami probléma van.

Nem állítom, hogy nem lehetett probléma az ott lakó hölggyel, de még ha esetleg volt is ilyen, nem lehetne emberségesebb a kerület vezetése? Felfogják azt, hogy könnyen lehet, hogy egy ember halálos ítéletét írták alá ezzel a döntéssel? Abba is bele kellene gondolni, hogy havi 45 000 forintból nemhogy megélni nem lehet, de még csak túlélni sem. Ennyi pénzből a havi élelmiszerköltség sem jön ki, nemhogy a lakbér, plusz a rezsi, plusz esetlegesen a szükséges gyógyszerek. Vagy ez mind nem számít? Hogyan gondolja azt bárki is, hogy ebből a pénzből létezni lehet? Hol van az adófizetők pénzéből fenntartott szociális rendszer ilyenkor? Tényleg a hajléktalanszállóra cipelés jelenti a megoldást? Ez miféle segítség egy olyan ember számára, aki teljesen kizárt, hogy ki fog tudni törni onnan, mert ha egyszer bekerült a rendszerbe, akkor vélhetően már soha nem lesz képes kikerülni onnan? És a szóban forgó kilakoltatott még csak nem is egy drogokat használó, alkoholista ember volt – nyilván nekik is jár a segítség, de az ő társadalmi megítélésük érthető módon teljesen más -, hanem egy egykor az MTA-nak dolgozó, doktori titulussal rendelkező, művelt, több nyelvet beszélő ember, akiről egészen biztosan nem mondható el az, hogy az élete munkájának ne lett volna társadalmi haszna, ne teremtett volna értéket.

Tudom, ez most egy picit furán hangzik, de fontosnak vélem, hogy szó essék a könyörtelen kilakoltatás mögötti emberi sorsról, Zsuzsa hátteréről, hiszen ha ma már senki számára sincs segítség ebben az országban, akkor tényleg mindennek befellegzett. Ez a rendszer egészen egyszerűen úgy lett kitalálva, hogy aki bajba jut, azt szépen beletapossa a földbe és még le is köpi. Ahelyett, hogy segítő kezet nyújtana, inkább tesz arról, hogy egy végső döféssel elintézze a bajbajutott illetőt. Nem beszélünk eleget a szociális ellátás tarthatatlan helyzetéről, hiszen az oktatás, valamint az egészségügy helyzete inkább kerül előtérbe mostanság, de ez az eset tökéletesen megmutatja, hogy ugyanolyan problémák vannak ezen a területen is. Vannak persze nagyszerű kezdeményezések, civil szervezetek és egyéb segítő szándékú emberek, de ez  nem változtat azon a tényen, hogy a segítségre szorulók ellátása az állam feladata, hiszen ezért (is) fizetjük be az adót havi rendszerességgel. Az, amit ma szociális ellátórendszernek hívunk Magyarországon, az egy működésképtelen, nyomort és szenvedést okozó szörnyű rendszer, amelyen minél előbb változtatni kell. Csak remélni merem, hogy Zsuzsa számára van még esély ebben az életben, hiszen mindenki megérdemli a tisztes időskort.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!