Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Egy dühös szülő levele

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.
Örömmel olvastam a minap a körzeti iskolánk Facebook-oldalon tett bejegyzését – pontosabban az osztályfőnök levelét -, miszerint csatlakoznak az 5-i sztrájkhoz. A tanárnő kérte, hogy aki teheti, az ne vigye a gyereket iskolába, mert ugye a sztrájk másként nehezen kivitelezhető. Általános iskola lévén, a kisdiákok még ne is vegyenek részt ilyenben, én is így gondolom. Más az, ha egy gimnazista teszi. Szóval úgy néz ki, a legtöbben meg is tudják oldani, hogy a gyerek otthon marad. Ezt persze nekünk, szülőknek kell igazolnunk.
Az osztályfőnök azt kérte még, hogy aki gondolja, ossza meg véleményét, állásfoglalását az ügyben, mert örömmel vennék. Ha akad olyan, aki amellett, hogy egyetért a sztrájkkal azt is megírná esetleg, hogy ő miért állna ki, mi az, amit szeretne, azt is jó néven veszik, mert adott esetben tudnák közvetíteni a sztrájk alkalmával azt is. Jómagam tisztelettel a következő levelet írtam a tanárnőnek, amit szeretnék veletek is megosztani, hátha kapna kicsit nagyobb nyilvánosságot is egy szülő levele, hogy többen lássák: mi, szülők ugyanúgy fel vagyunk háborodva és igenis kiállunk a tanárainkért és a gyerekeink jövőjéért.

Tisztelt Tanárnő!

Örömmel olvastam, hogy a mi iskolánk is csatlakozik a szerdai pedagógus sztrájkhoz. Szerintem nagyon fontos, hogy minél több iskola minél több tanára egységesen és egyszerre álljon ki a jogaiért. Csak akkor látok esélyt a célok elérésére, ha elég sokan lesznek. Ezzel kapcsolatban kérem, nyilvánosan is ossza meg a Facebook-csoportban, ha van lehetőség szülőként csatlakozni a megmozduláshoz. Örömmel támogatnánk céljaikat jelenlétünkkel.

Nem kérdés, milyen rossz helyzetben van ma a közoktatás. Szülőként is tapasztaljuk nap mint nap, hova jutott ez a rendszer. Hajlamos az ember sokáig tűrni sajnos. Itt is ez történt. Tűrtek a tanárok és tűrtünk mi, szülők is. Mindig bosszankodtunk ugyan kicsit, de tűrtünk tovább. Éveken keresztül. Ennek most legyen vége! Ha belegondolunk józan ésszel, most hol tart a közoktatás, az felháborító, vérlázító.

A pedagógusok bérének rendezése alapvető feladat. Egy tanárnak, tanítónak nem megélnie kellene a béréből, hanem megfelelő életszínvonalat biztosítani. Alapvető problémának gondolom a pedagógusok eltorzult megbecsülését. Nagyon elszakadt a valóságtól. Egy tanár az értelmiséget képviseli, arra tanítja a következő generációt. Felelőssége hatalmas, munkássága a legjelentősebb a társadalomra nézve. Mindennek az alapja az oktatás. Csak megfelelő oktatás után számíthatunk javulásra minden más területen. Ha nem műveljük a következő generációt megfelelő szinten, akkor mindenben le fogunk csúszni. A tanárok megítélése ezért nem lehetne kérdéses. Az egyik – ha nem a leg – fontosabb szakma, ami a kiváló tanárok esetében egyben hivatás is. Ez az, amit sokkal jobban meg kellene becsülni. Nem csak a jelenlegi kormánynak, de teljes társadalmi szinten. De ezt is felülről kell kezdeni. A kormány feladata elsődlegesen, hogy kivívja ezt a megbecsülést és közvetítse a társadalom felé. A megbecsülés alapvető része pedig az elismerés lenne. Vagyis a pedagógusok fizetésének emelése. NEM 3×10 százalékkal hosszú távon, ahogy most ígérik, és nem brüsszeli pénzekre várva. Ezek egyike sem elfogadható! A 3×10, vagyis 30% béremelés – ráadásul ki tudja, mikor, ha hosszabb távon ígérik – pont semmire sem lesz elég. Jelenleg az infláció és az ezzel járó áremelkedések is meghaladják már a 15%-ot, vagyis még csak a reálbér sem lenne tartva ezzel az emeléssel. Én azt javasolnám a pedagógus szervezeteknek, hogy 100%-nál kevesebb emelést ne fogadjanak el. Bért kell emelni! Nem látszat-adományt adni. Le kell fordítani ezt az emberek felé egyszerű példákra, hogy megértsék. Ha egy évtizedek óta tanító tanár most 300-400 ezer forintot keres, az keressen 600-800 ezer forintot. Sok? NEM! Kicsit sem! Nézzen magába mindenki, vagy nézzen szét a környezetében! Mennyit keres ma egy burkoló, festő, villanyszerelő, ács, stb? Havi 800 ezer-1 millió forintot! Ráadásul a legtöbbje adómentesen. Egy segédmunkás 1 napra 30 ezer forintot kap. Ez egy hónapra, ha 20 napot dolgozik, 600 ezer forint. Ezek TÉNYEK!  Akkor miről beszélünk?!

És ez „csak” a pedagógus oldala a közoktatásban. Annak is csak egy része. Ami önmagában is borzasztóan jelentős! És akkor jövünk még mi is, mint szülők. Akik azért íratjuk iskolába a gyerekünket, hogy az megfelelő oktatást és nevelést kapjon. A nevelés kérdése persze nem csak tanári feladat. A szülőnek is nagy felelőssége van ebben, de az tény, hogy iskolaidőben a gyerekek a napjuk nagy részét a pedagógusokkal töltik, és csak nagyon keveset a szüleikkel. Mi nagyon keményen dolgozunk és adózunk azért, hogy a gyerekünknek jobb legyen. Minden jóérzésű szülő a gyerekeiért él, értük dolgozik. A hangsúly nagyon erősen azon van, hogy a gyereknek JOBB legyen. Vagyis ha ez nem teljesül, akkor minden erőfeszítés hiábavaló, minden anyagi ráfordítás csak ablakon kidobott pénz. Mi kell ahhoz, hogy a gyerekek színvonalas oktatást kapjanak? Ezt nekünk kell megfogalmazni? Már ez is szégyen! De pontosan tudjuk a választ józan paraszt ésszel is!

Szeretnénk, hogy minőségi könyvekből tanulhassanak a gyerekek, valóban hasznos tartalmakat és nem a jelenleg használt silány tartalmú könyveket kellene használniuk csak azért, mert ez kormányközeli érdekekhez fűződik. Ilyen egy egészséges társadalomban meg sem történhetne.

Szeretnénk, ha nem lenne minden nap 6-7 órájuk. Hogyan lehetne életképes az, ha a gyerek lehúz 7 órát az iskolában, majd részt vesz egy 1 órás szakkörön, beül egy különórára, mert szüksége van rá, és hazaérve leül házifeladatot csinálni és felkészülni a másnapi órákra, számonkérésekre? Csodálkozunk, hogy 10-12 óra után fáradt a gyerek és az életkedve is elmegy az iskolától?! Kevesebb óraszámban kellene tanulniuk hasznosabb tartalmakat. Mi kell ehhez? Több szaktanár és jobb tananyag!

Szeretnénk, ha szaktanárok tanítanák a gyerekeinket, nem helyettesek és szakképesítéssel nem rendelkező kisegítők. Nem gyerekfelügyelet miatt járatjuk iskolába a gyerekeinket. A tanárhiány miatt a kötelező, silány tananyagot ledarálják vagy egyszerűen feladják házifeladatnak, amiből akár másnap már kötelező számonkérés is lehet. Jelenleg mindkét gyermekünket külön tanárhoz kell járatnunk azért, hogy valóban megtanulják azt, amit az iskolában kellene. Mert csak így tudnak elfogadható jegyeket elérni a számonkéréseken. Ez felháborító!

Szeretnénk, ha az iskolát nem a tanárok és a szülők tartanák egyben. Ha a felújításokat, teremfestéseket nem a szülőknek kellene finanszírozniuk és megoldaniuk. Évek óta bevett szokás, hogy nyári szünetben a szülők „csinosítgatják” a tantermeket. Ez nonszensz! Ez az állam feladata! És ne csak ezekről az alap dolgokról beszéljünk, amik sokszor „életmentő” beavatkozások. Beszéljünk arról, mi lenne az elvárt szint a megfelelő karbantartáson és üzemeltetésen kívül. A fejlesztés és modernizálás, hogy ne szakadjunk le a környező országok színvonalától. Na ez ma elképzelhetetlen! Dühítő!

Szeretnénk ha a téli időszakban nem fáznának meg a gyerekek az iskolában. A múlt héten iskolába menet láttunk két kislányt plédekkel a hátukon. Kérdeztem a gyerekeimet, hogy miért van az rajtuk. Erre elmondták, hogy sokan már most plédekkel járnak iskolába és azzal takaróznak az órákon. El sem akartam hinni. Vérlázító, hogy ide jutottunk 2022-23-ra!

Szeretnénk, ha normális étkeztetést kapnának. Ha az ételek egészségesek és jó minőségűek lennének. Jelenleg olyan silány minőségben kapják, ami ehetetlen. Az a szülő, aki valahogy meg tudja oldani otthonról, az nem él a közétkeztetéssel. Akinek erre nincs lehetősége, annak a gyereke sajnos ott kell, hogy étkezzen. De pontosan tudom a saját példánkból, hogy hiába fizettük be mi is a két gyerekünket, mindig éhesen jöttek haza, mert nem tudták megenni, amit kaptak. Ehhez egyrészt az kell, hogy elkészítsük itthon nekik a reggelit és biztosítva legyen, hogy óra után egyből haza tudjanak jönni ebédelni, amit szintén itthon még meg kell oldani. Ez plusz teher a szülőnek amellett, hogy pont azért dolgozik, hogy ezt (se) kelljen neki megoldania.

Szeretnénk, ha a napközi valós szakfelügyelet lenne, ahol a házifeladatot tényleg megcsinálnák és tényleg ellenőriznék, javítanák. Így lenne értelme a napközinek. Jelenleg ezzel sem tudunk élni, mert teljesen felesleges, itthon újra elő kell venni a házit. Csak gyerekfelügyeletet tartanak, de annak sem használható, mert a megfelelő felügyelet hiányában a gyerekek finoman szólva sem viselkednek kulturáltan. Ezen szintén csak a tanárok megfelelő létszámával lehetne javítani.

Nem kéne, hogy politikai kérdés legyen a közoktatás. Tudjuk! Annak függetlennek kéne lennie. De pontosan tudjuk azt is, és látjuk (látja mindenki), hogy ez nem így van. A mindenkori kormány irányítja és soha nem volt ez az irányítás erősebb – jelen esetben inkább beavatkozásnak mondanám – mint most, a jelenlegi kormány alatt. Brutális szakmai dilettantizmus, hozzá nem értés jellemzi. De nem is csak a szakmaiságot, a józan észt is mellőzi szinte minden döntése a regnáló hatalomnak. Mélységesen elszomorító, lesújtó ez és borzasztóan dühítő, vérlázító is.

Brüsszelre, háborúra, válságra, Covidra, Sorosra, meg még ki tudja, kire és mire mutogatva tagadják meg a béremeléseket, lehetetlenítik el a közoktatást, veszik el a jövőt a gyerekeinktől! Közben jelentősen (akár kétszeresére) emelik saját fizetéseiket! Vesznek egy Vodafone-t! EZER MILLIÁRDOKAT lopnak el, saját maguk által meghozott törvényekkel, legalizált csalásokkal! Titkosítanak mindent! Hülyének néznek mindenkit! Elég volt?! ELÉG!

Alter Ego

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.