November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ők kiérdemelték a tiszteletet

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szlovákiában 2038 orvos adta be a felmondását, ami igen komoly szám, ha megnézzük, hogy mindössze 8000 orvos van az országban, akik 27 kórházban dolgoznak. Ezek az orvosok a szakszervezet javaslatára mondtak fel, ugyanis szeretnék elérni, hogy komoly változtatásokat léptessen életbe a szlovák kormány, hiszen jelenleg nem elfogadható az a szolgáltatás, amit a kórházak nyújtani képesek. Nem tudom, hogy ez a szolgáltatás milyen minőségű lehet, mert soha nem kerültem kórházba Szlovákiában, de valahogy az a sejtésem, hogy ott vélhetően az éppen csak kielégítő minőségű ellátás is olyan katasztrofálisnak minősült az orvosok szerint, hogy inkább a felmondás mellett döntöttek, ezzel is jelezve a kormánynak, hogy változásra van szükség. Ilyen nálunk vajon mikor fordulna elő? Mikor döntene úgy több, mint 2000 ápoló, pláne orvos, hogy a rendszer fenntarthatósága miatt felmond?

A szakszervezetek folyamatosan arra figyelmeztetnek, hogy nagyon rossz helyzetben van a szlovák egészségügy. Az Orvos Szakszervezetek Szövetsége ismételten bírálta a kormányt, amiért nem teljesítette a kéréseiket. „Mindazok után, hogy felhívtuk a problémákra a figyelmet, és megoldást is javasoltunk, a kormány nem lépett – fogalmazott Peter Visolajský, az érdekképviselet elnöke. – Az ígéretekkel pedig nem érjük be, mert azokkal nem tudjuk meggyógyítani a betegeinket, és nem tudjuk megválaszolni azokat a kérdéseiket, hogy miért nem kapnak orvosi ellátást vagy miért kell várniuk hónapokat egy műtétre.”

Az utolsó összetett mondatra hívnám fel a figyelmet, amely véleményem szerint tökéletesen illusztrálja a mentalitásbeli szakadékot Magyarország és Szlovákia között. A szlovák orvosok nem érik be ígéretekkel, hiszen azzal nem tudják meggyógyítani a betegeiket, ezért a felmondás mellett döntenek, ezzel is figyelmeztetve a kormányt arra, hogy valamit kénytelenek lesznek tenni. Egy nyolc pontos tervet adott át a szövetség a kormánynak, amelyet ha követnének, akkor megoldhatóak lennének a problémák, legalábbis azoknak egy jelentős része. Igen ám, de még ha jogosnak is tartanak egyes követeléseket a kormányon lévők, jól láthatóan nem hajlandóak ezeket véghez vinni, legalábbis addig nem, ameddig nem kényszerítik erre őket. Azzal viszont, hogy az orvosok felmondtak a kórházakban országszerte egy olyan helyzetbe hozták a kormányzatot, amikor nem marad más lehetőségük, mint hogy lépnek, és változtatásokat helyeznek kilátásba.

Vladimír Lengvarský egészségügyi miniszter azt mondta az orvosoknak, hogy megvárja a felmondásukat, ami egy elképesztően cinikus kijelentés, noha Magyarországon szinte mindennaposnak lehetne tekinteni. De Lengvarsky megszívta, mivel az orvosok felmondtak, tehát már nem nagyon tud tovább várni, kénytelen valamiféle megoldást eszközölni. Nem tudom, hogy mi lesz az orvosok felmondásának eredménye, hiszen fogalmam sincs arról, hogy mélységében milyen a szlovák politika, a kormány milyen helyzetben van, és miféle társadalmi támogatottságot élveznek az orvosok, de még ha nem is lenne eredménye ennek a lépésnek – amit erősen kétlek -, akkor is tisztelném ezeket az orvosokat azért, amit meg mertek tenni. Ezzel nem vagyok egyedül, így gondolja a szakszervezet elnöke is, aki a következőt nyilatkozta:

Büszke vagyok ezekre az orvosokra, amiért kiálltak a betegeikért, felmondtak, még az állásukat is kockára tették, és azon igyekeznek, hogy javítsák a kórházak és a betegek helyzetét.

Teljesen mindegy, milyen demagóg, ostoba közleménnyel reagál erre a kormány, véleményem szerint az orvosok igenis kivívták az emberek tiszteletét ezzel a lépéssel. Ahogy tulajdonképpen idehaza a tanárok körében is valamiféle ellenállás alakult ki, csak mivel a tiltakozásban résztvevők száma meg sem közelítette a szükségeset, ezért idehaza ezek az emberek legfeljebb felejthető mártírokká válhatnak. A kormányzat kirúgásukra adott parancsot azért, mert ki mertek állni magukért, a saját és a szakmájuk becsületéért, a diákjaikért, és ezzel az ország jövőjéért. Jutalmuk a kirúgás lett, de ennek ellenére, és éppen ezért büszkék lehetünk rájuk, hiszen ők megtették azt, amit pedagógusok tízezrei nem mertek megtenni Magyarországon. Amennyiben elegen és hasonló módon tiltakoztak volna a kialakult helyzet ellen, akkor ma már vélhetően jóval magasabb lenne a fizetésük, és az oktatási körülmények is folyamatosan javulnának. Igenis lehet olyan helyzetbe hozni egy kormányzatot, amikor már kénytelen valamilyen lépést tenni a változás érdekében. Tanárokat vagy orvosokat ugyanis nem lehet sebtében, futószalagon kiképezni. Ez nem olyan, mint a határvadász szakma, ahol elég a minimális iskolázottság és az, ha az ember nagyjából beszámítható, aztán rövid kiképzést követően fegyvert adnak a kezébe, hogy megvédje a magyar határt.

Megérthetnék a tanárok és ápolók is idehaza, hogy egyedül ők tehetnek saját magukért és a szakmájukért. Senki sem fogja megoldani az ő problémáikat, és mivel Orbánt és kormányát sikerült újra megválasztani legalább további négy évre, ezért változásban teljesen felesleges reménykedni. Orbánnak nem érdeke, hogy megemelje bárki fizetését is, hiszen azzal a NER-től venne el. Ha ezek az emberek nem követelik ki maguknak a megbecsülést – mind az anyagit, mind pedig a társadalmit –, akkor soha nem is fogják azt megkapni. A szlovák orvosok és néhány magyar tanár kiérdemelte az emberek megbecsülését, történjék bármi is. Kérdés azonban, hogy kik fogják követni a példájukat?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!